BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Tudom, elnök asszony, és köszönöm a kioktatást, de a bánásmód, ami az ellenzékkel, illetve a törvénycsomaggal kapcsolatosan történt, az az egészet érinti, és ez nem maradhat szó nélkül. Jó, úgy látom, nem értünk egyet, akkor erről a konkrét törvényről...
Nem értem, egyszerűen nem merem érteni azt, hogy egy koalíció és a koalíció nagyobb pártja, amelyik némi ideológiai közösségben van a '80-as évek kormányaival, illetőleg személyi állományában a kormány is megegyezik az akkori kormányokkal, miért nem ügyel arra, hogy ne legyenek áthallások. Én az ő helyükben rendkívüli módon ügyelnék erre, ugyanis nagy veszélye van ennek, és ha - remélem - mindannyian egyetértünk abban, hogy azt a kort már nem akarjuk vissza, akkor áthallások se lehessenek.
A nyolc elutasított javaslatommal kapcsolatosan egyetlenegyet szeretnék kiemelni. Teszem ezt azért, mert jól mutatja azt, hogy milyen döntési módszerek uralkodtak ebben a rohamban, ami ezt a törvénycsomagot körülvette, és ebben a kapkodásban, ami ezzel kapcsolatosan megnyilvánult. Nem akarok most kitérni arra a hétfői szavazásra, amiről már többen beszéltek. Rettenetes volt, nem nekem, önöknek, hölgyeim és uraim, majd a későbbiekben emlékezni fognak rá.
A legésszerűbb és egyszerűen csak pontosító módosító indítványokat is elutasították, mert nem volt idejük végiggondolni azt, hogy miről is van szó. Az a kijelentés, amit az alkotmányügyi bizottság előadója itt ma a plénum előtt megejtett, miszerint a bizottságnak nem volt lehetősége a módosítások pontosítására, ezért elutasították, egyenesen tragikus. Egyenesen tragikus, ugyanis azt gondoltam, hogy a bizottságban, illetve a módosítások tárgyalásánál legalább a gyenge vagy gyenge-közepes minőségű sakkozó logikáját megközelítik képviselőtársaim, és azon gondolkodnak, hogy mit jelenthet az a módosítás pozitív értelemben, amit az a képviselő benyújtott a harmadik vagy ne adj' úristen a második lépésben. De erről szó sem volt, egyszerűen nem volt lehetőség pontosításra, ezért automatikusan elutasították. Nem követhető, nem alkalmazható ez a gyakorlat, mert oda visz, ahova nem nagyon szeretnénk eljutni.
Ez a bizonyos módosító indítvány 92-es szám alatt szerepel, mégpedig a különválás lehetőségét próbálja kezelni. Az előterjesztésnek el kellett volna döntenie azt, akarja-e, hogy lehessen önálló települést létrehozni azokon a helyeken, amit a törvény meghatároz, vagy nem. Akarja-e, hogy ezek a települések élvezzék az ebben a törvényben biztosított jogokat, vagy nem. Ez a módosítás csupán arra vonatkozik, hogy az a bizonyos, működéshez szükséges pénzeszköz, hogyan álljon rendelkezésre. Az én módosításom azt mondja, hogy a törvény által biztosított támogatásokkal együtt álljon rendelkezésre, és akkor ennek a két településnek a működése gyakorlatilag biztosított. Az önök előterjesztése azt mondja, álljon enélkül rendelkezésre és majd meglátjuk. De könyörgöm, ha önálló település jön létre valahol, annak automatikusan jár az a bizonyos 2 millió forint. Ezzel a 2 millió forinttal viszont számolnia kell, és hagyni kell, hogy számoljon vele. Nem tudom, hogy ebben mi az, ami nem elfogadható. Mert ha önök azt mondják, hogy aki bújt, aki nem, nincs több szétválás, nincs több önálló önkormányzat, akkor azt mondom, önöknek többsége van, önök ezt megszavazzák, és ezáltal gyakorlatilag bezárul minden ajtó. De ezt nem meri kimondani, hanem egy egészen bújtatott módon azt mondja, hogy erre nem vonatkozik. Ilyen nem elképzelhető az én elméletem szerint.
Nagyon szomorúnak tartom - Tirts Tamás is elmondta és többek -, hogy egy ilyen fontos törvényt, ami az ország működését szabályozza, ennyi idő alatt kell a parlamenten áthajtani, azért mert valaha, valakik, valahol úgy döntöttek, hogy ez így legyen. Függetlenül attól, hogy működik vagy nem, hogy szükség van erre most, vagy nem. Nagyon szomorúnak tartom Dornbach úr hasonlatát, miszerint az elmúlt négy évet citálta ide, mondván, hogy akkor is történtek ilyen dolgok. Egészen más a helyzet egy költségvetés elfogadását illetően, kívánom önöknek, hogy ne legyen benne tapasztalatuk, de úgy érzem, hogy lesz decemberben, amikor is tényleg el kell fogadni egy költségvetést. De ebben a helyzetben, amikor van egy törvényünk, ez a törvény már négy éve működött, ezt a törvényt akarják önök rohamtempóban módosítani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Nem kérem azt, hogy szavazzák meg a módosító indítványaimat, mert tudom, hogy nem fogják megszavazni, és nincsenek is itt, akik ezt megszavazhatnák. Köszönöm. (Szórványos taps az MDF soraiban.)
