DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1993 novemberében elindult a felszámolási eljárás a Heves és Vidéke Takarékszövetkezetnél. A takarékszövetkezetnek 364 károsultja volt, és ezt az ügyet próbálták akkor megoldani. Jogi lehetőség hiányában - a gyors megoldás érdekében - méltányosságból egy olyan kormányhatározat született, amelyik vállalta a költségeket 52,79 millió forint tekintetében. Ennek a kormányhatározatnak a végrehajtására akkor az Országos Betétbiztosítási Alap kapott megbízást. Az alaprészjegyek és a célrészjegyek tulajdonosai tőkeösszegét és annak 1993. december 31. napjáig elszámolt kamatait tartalmazta ez az összeg, amelyet a kormányhatározat engedélyezett, de az Országos Betétbiztosítási Alap csak 1992. december 31. napjáig terjedő időre fizette ki a kamatokat, összesen 42,9 millió forint érték tekintetében.
Az egyik károsult, az egyik hitelező, Galvács Sándorné kifogást nyújtott be, és kifogásának eredményeképpen a Heves Megyei Bíróság végzésében megállapította, hogy az alaprészjegy és a célrészjegy is takarékbetétnek minősül. Annak ellenére, hogy ez a megyei bírósági végzés megszületett, dr. Molnár Zoltán főosztályvezető úr levélben fordult a felszámoló Gaga Albert igazgatóhoz. S itt szó szerint szeretném idézni a pénzügyminisztériumi főosztályvezető levelét: "Kérem, hogy a Heves Megyei Bíróság hivatkozott végzése ellenére is az abban foglalt döntést se tekintsék precedens értékűnek, és továbbra is hárítsanak el minden olyan kezdeményezést, amely alaprészjegy vagy más hasonló elnevezésű okirat takarékbetét minősítésére irányul. Ehhez szükség esetén minden jogi segítséget megadunk." A bekezdés további részében felhívta a felszámolót arra, hogy a károsultak részére kamatot ne fizessen ki.
Ezt követően az Országos Betétbiztosítási Alap mint hitelező fordult a Heves Megyei Bírósághoz, és a 364 sértett érdekében kérte az alaprészjegy és a célrészjegy takarékbetétnek minősítését. Ez megtörtént. Ez a végzés 1995. február 3-án kelt. Ennek ellenére Draskovics Tibor államtitkár úr a panaszos kérését ismét elutasította.
