DR. PÁLFI DÉNES
DR. PÁLFI DÉNES
DR. PÁLFI DÉNES, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság november 22-i ülésén érdemi vitában megtárgyalta a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatásának módosításáról szóló 1992. évi LXXXIX. törvényt, illetve a kormány kérését, a rendkívüli és sürgős tárgyalás ügyét.
A bizottságban elhangzott vitát a következőkben foglalhatom össze: Általában kifogásolták képviselőtársaim a célok szűkülését. Nem akarom ezt felsorolni. Miniszter úr előttem pontosan citálta ezeket. Továbbá kifogásolták, hogy a rendelkezésre álló összeg ugyan nominálisan nem változik, de az értékben jelentősen változhat.
Mindezek ellenére az önkormányzati és rendészeti bizottság rendkívül fontosnak tartja ezt a törvényt, hiszen a cél- és címzett-támogatási rendszer négyéves fennállása óta mindannyian tapasztalhattuk környezetünkben, hogy az önkormányzatok törvényi kötelezettségének teljesítéséhez, ellátásához milyen lényeges volt ez a támogatási rendszer az ellátás szinte minden területén - az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a lakosság egészséges ivóvízellátása, illetve életkörülményeinek javítása terén.
Késésben vagyunk. Úgy látszik, a mai este ennek a jelszónak a jegyében telik el, hogy késésben vagyunk. Kedves Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy ilyen kevesen vagyunk csak. Ezt a késést, mint ahogy ezt a kormány jelen levő képviselői pontosan visszaidézték, önmagunknak köszönhetjük, hiszen 1994 októberében három évre szólt az előterjesztés. Ezt a Ház egy éve fogadta el. Aztán módosított az előterjesztésen a Ház más tételekben is, amit most képviselőtársaim kifogásoltak. Ilyenek például a tíz százalékponttal csökkenő támogatás aránya, a korábbi 40-50 százalékról 30-40 százalékra csökken. Vagy az újrapályázás, ami az alanyi jog sérelme volt.
De végül is a módosítás pontos történetének ismeretében képet kaptunk arról, hogy sokkal bonyolultabb ügyről volt itt szó, ami ennek a késésnek reális és elfogadható oka. Az első az, amit említettem, hogy maga a Ház módosította úgy az 1994. évi előterjesztést, hogy újra a Ház elé kerüljön ez a módosítás.
A másik: Késhegyen állt a törvény léte vagy nem léte. Hiszen a késés 1994. március 14-e óta áll fenn, és az az egymondatos módosítás, hogy az előterjesztő egy évvel ő meghosszabbítja a törvény létét, tehát 1997-re is kiterjeszti, egyszerre érkezett a miniszterelnöki előszobába a Bokros-csomaggal, és hát keményen ütközött is vele. A területfejlesztési törvény, az államháztartási törvény reformja és sok minden egyéb miatt elkötelezheti-e magát a kormány hosszabb távra, még a gazdaság teljesítőképességének nem ismeretében és a költségvetés pontos számainak nem ismeretében? Tehát ezek a reális aggályok merültek fel, s ezek végül is nem teljes egyetértéssel kerültek a kormány elé - már az érintett tárcák részéről -, hanem a kormány előtti vitában alakult ki egy konszenzus arra a módosításra, ahogy most képviselőtársaim előtt itt van ez a törvénymódosítás.
Rövidre fogva a dolgot, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzati bizottság egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy támogatja ezt a törvénymódosítást, hogy az önkormányzatok minél előbb lehessenek biztosak abban, hogy 1997-re is rendelkezésükre áll, mégha szűkített célokkal is, ez a számukra rendkívül fontos fejlesztési lehetőség, amely munkájuk ellátásához nélkülözhetetlenül fontos.
Engedje meg a tisztelt Ház és engedjék meg képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok nevében is, de az önkormányzati bizottság nevében is tisztelettel mondjak köszönetet mindazoknak, akiknek munkája révén most előttünk lehet ez a törvénymódosítás, hogy az önkormányzatok ismét cél- és címzett-támogatási összegekhez jutnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps mindkét oldalon.)
