KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző vitához képest van egy azonosság. Nevezetesen: itt is bírálatot kapott a kormány azért, mert késedelemmel nyújtja be a javaslatot. De van egy különbség: igazuk van azoknak, akik ezt a bírálatot a kormánnyal szemben megfogalmazzák. A problémát valóban a Pálfi Dénes képviselőtársam által megemlített körülmény okozta. Nevezetesen: a címzett- és céltámogatási rendszerrel kapcsolatos elméleti viták voltak azok, amelyekkel nem elfogadható módon, de indokolható ez a késedelem.
Itt van most azonban előttünk a törvény, és rövid időn belüli elfogadása lehetővé teszi, hogy a megadott határidőre a pályázatok elkészüljenek, és '97-ben az önkormányzatok ebben a körben új induló beruházásokat kezdjenek meg.
Néhány felvetésre szeretnék reagálni, megköszönve a pozitív hozzáállást és a segítő szándékú kritikát. Ami az alanyi jogosultságot illeti, az nem szűnik meg. Az ígérvényes rendszer az, ami megszűnt. Természetesen az alanyi jogosultság fennmarad a törvényben foglalt feltételek mellett. Bármely önkormányzat pályázhat és elnyerheti a pályázatot. Az ígérvényes rendszer az, amelyik azt jelentette, hogy aki egyszer a pályázatát beadta és a feltételeknek megfelelt, de nem jutott támogatáshoz a megadott keretből, az a következő évben automatikusan sorban állt. Volt viszont ennek a rendszernek egy hátulütője: ilyen infláció mellett a beadott pályázati számok már nem voltak érvényesek, azokat mindenképpen újra kellett gondolni és módosítani kellett. Ráadásul sok esetben az önkormányzat feltételei is megváltozhatnak annyira, hogy a következő évben már nem látja biztosítottnak a pályázaton való indulást. Ez biztonságot jelent, ugyanakkor jelentős többletmunkát, azt gondolom, nem okoz.
Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatását nem ez a törvény rendezi el. A költségvetés egyébként el fogja rendezni minden valószínűség szerint.
A tornatermek támogatásával én elméletben annak idején is nagyon egyetértettem. Valóban ne térjünk vissza azokra a vitákra és visszaélésekre, amelyek ezt a pályázatot kísérték. De megjegyzem, hogy már 1996-ban sem szerepel a támogatott célok között. Ez a döntés tehát nem újkeletű, hanem 1995 elején született, '97-ben már nem került a témák közé.
Rögtön hozzáteszem: ha valóban rendelkezésre állnának források, akkor én szigorú feltételrendszer mellett továbbra is támogatandó célnak tartanám. Bár azt is megjegyzem, hogy ez olyan költségterhet jelent a későbbiek során az önkormányzatok számára - már ami a fenntartást, üzemeltetést illeti -, amely meglehetősen nehéz problémává teszi ezt, különösen kisebb települések esetében.
Jobb kérdés ennél, de mindenképpen rendezendő kérdés, a pénzmaradványok ügye. Vagyis az, ha a visszamondások miatt esetleg szabadon maradnak keretek a megjelölt összegen belül. Ezt a kérdést is a költségvetési törvényben kell elrendezni. Itt nyilván még lesznek viták ezzel kapcsolatban a parlamentben. Én is célszerűnek tartanám, ha a megmaradó pénzek a rendszeren belül maradnának, és a visszautasított pályázatok lépnének előre abban az esetben, ha valaki visszamondja a beruházást. Az persze egy más kérdés, hogy lesznek-e egyáltalán ilyen kielégítetlen pályázatok.
Hiszen való igaz, hogy a szigorú feltételek mellett egyrészt már nehezebben teremtik elő az önkormányzatok azt a saját erőt, ami szükséges a megfelelő beruházáshoz. Másrészt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni - és ez is a célok szűkítésének egy oka -, hogy azok a beruházások, amelyeket most kedvezményezünk, itt elsősorban a szennyvíztisztítás-, szennyvízelvezetés-beruházásra gondolok, többszörös beruházási igényt jelentenek a korábbi egészséges ivóvízellátó rendszerek kiépítéséhez képest.
Ez pedig jelentős terhelést ad egyrészt a rendelkezésre álló keret számára, másrészt az önkormányzatok számára is egy lényegesen nagyobb terhelést és egy sokkal átgondoltabb, megalapozottabb, jobban előkészített döntést igényel.
Az ténykérdés, hogy az ígérvényes rendszer és a korábbi elkötelezettségek miatt 1995-ben csak mintegy 5 milliárd forintnyi új induló beruházással lehetett kalkulálni. De ez a kormány számára semmilyen problémát nem okozott, mert ami épül, itt épül. Nagyon helyes, hogy épül. És miután 1990-től mindenki ezt a rendszert támogatta, egyetértett azzal, hogy ez egy jó rendszer, és nagyon sokan egyetértenek azzal is, hogy fenntartandó rendszer, legfeljebb némi átalakításra szorul, én azt gondolom, nem baj, ha időnként vannak olyan évek, amelyekben a beruházási csúcsok miatt kevesebb induló beruházásra kerül sor.
Azt remélem, az önkormányzatok lesznek olyan pozícióban a jövőben is, hogy ilyen jellegű infrastrukturális és pláne a környezetvédelmet vagy esetleg az oktatás ügyét előtérbe helyező célok, címek mentén tudnak pályázni és továbbra is tudnak beruházni.
Ez egy olyan fontos szelete volt az önkormányzati rendszernek, ami egyrészt jelentősen segített az elmaradott infrastruktúra felszámolásában, másrészt pedig az ide elköltött összegeken keresztül jelentősen elősegítette azt is, hogy akkor, amikor egyébként a gazdaság teljesítőképessége jelentősen csökkent, mégis legyen egy olyan szektor, ahol a gazdaság szereplői számára ezen keresztül az ország számára is biztosítottak valamilyen kilábalási lehetőséget.
Egyetértek a társulások ösztönzésére vonatkozó felvetéssel.
Szeretném képviselőtársaim hozzáállását megköszönni, és ismételten kérem a szavazáskor majd a törvényjavaslat támogatását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
