DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A Magyar Országgyűlésben 1994. szeptember 27-én - immár tizennégy hónapja - az alábbiakat mondotta: "Rövid időn belül nagy összegű és értékes kínálatot teremtünk a kárpótoltak részére.
Így például a villamosenergia-ipar privatizációja nyomán az új társaságok részvényeiből mintegy 60-80 milliárd forint értékű részvényt kárpótlási jegyekkel lehet majd megvásárolni."
Ehhez képest a mai napig a Horn-Kuncze-kormány döntései következtében 1 milliárd forint értékű Pannon Váltó részvényeket ajánlottak fel az eredeti jogosultaknak, valamint az elmúlt hetekben további 1 milliárd forint értékű Eravis részvényt lehetett jegyezni. Ennek a jegyzése során azonban nem tülekedtek az eredeti jogosultak, mert nemcsak kárpótlási jegyeket kellett adni a részvényekért, hanem jelentős összegű, ezres nagyságrendű készpénzt is vártak tőlük, holott aki nem az íróasztal mögül ismeri a magyar nép viszonyait, az jól tudja, hogy az eredeti jogosultaknak készpénzre lenne szükségük.
Ebben az időszakban a kormánytöbbség leszavazta azt a módosítási javaslatomat, hogy a politikai üldözöttek visszaadhassák a semmit nem érő kárpótlási jegyeiket és helyette életjáradékot kérjenek.
A szocialista-szabaddemokrata többségű gazdasági társaság nem tartotta általános vitára alkalmasnak azt a javaslatomat, hogy a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy ütemtervet, hogy mit kíván tenni a kárpótlási jegyekkel szembeni vagyonkínálat megteremtése érdekében. Az eredeti jogosultak figyelembevételét nélkülözte az a privatizációs politika, amely végül is több mint félszáz milliárd értékű - jól hallották, képviselőtársaim: több mint 50 milliárd forint értékű! - kárpótlási jegyet fogadott el a privatizáció során; természetesen nem az eredeti jogosultaktól, hanem azoktól a befektetőktől, akik a kormány által mélyre süllyesztett kárpótlásijegy-árfolyamon felvásárolták ezeket a jegyeket, így extraprofithoz jutottak.
A kormánykoalíció sem a választási ígéreteiből, sem az azt követő ígéretekből idáig nem sokat tartott be, főleg azt nem, hogy nem a kisemberek vállára rakja az átalakulás terheit. A terhek igen nagy részét a kárpótlásra jogosultak vállára tették azzal, hogy megfosztják őket szenvedéseik, vagyonuk utólagos részleges jóvátételétől.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Most ön azt ígéri a magyar népnek, hogy rövid időn belül a gazdasági stabilizáció hatására javulás lesz.
Kérdem én: ugyanúgy fog teljesülni ez az ígérete, mint ahogy az 1994. szeptember 27-én tett ígérete?
Kérdem önt: mit ér a magyar miniszterelnök ígérete? Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
