DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat sokszínű, általános és részletes vitája gazdag tárházát jelenti a jobbító szándékú kritikai észrevételeket tartalmazó, de alapvetően egyetértő, illetve az előterjesztést bíráló, azzal ellentétes elképzeléseket megfogalmazó, sok esetben egymásnak is ellentmondó véleményeknek. Egy nagyon lényeges dolgot azonban egyértelműen igazolt, nevezetesen, hogy valamennyi felelősen gondolkodó politikai párt, illetve képviselő egyetért abban: nagy szükség van a felsőoktatás jövő képét, fejlesztésének stratégiai kérdéseit megfogalmazó dokumentumra, még ha annak formájában, az egyes célkitűzések tartalmában van és lesz is vita közöttünk.
Ezért még Rab Károly képviselő úrnak a javaslat teljes elhagyására vonatkozó módosító indítványát sem úgy fogom fel, mint amely vitatja a fejlesztés tartalmi kérdéseiről való országgyűlési állásfoglalás szükségességét, sőt éppen a fejlődés, a fejlesztés garanciáját hiányolja az úgynevezett fejlesztési törvény megalkotása nélkül. A "fejlesztési törvény - országgyűlési határozat" dilemmája a hozzászólások többségében és néhány módosító indítványban szerepet kapott. Tény, hogy a felsőoktatásról szóló 1993. évi törvény valóban fejlesztési törvény megalkotását határozata meg. Tette ezt azért, mert az első önálló felsőoktatási törvény vitája során is nyilvánvalóvá vált, hogy a felsőoktatás egyes kérdéseinek szükséges és indokolt mértékű szabályozása során egyértelműen különbséget kell tenni a felsőoktatásnak jogi szabályozásra érett, törvényi normákba rendezhető, a törvény hatálybalépésével végrehajtható, illetve olyan kérdései között, amelyek jogszabályi vagy egyéb formában történő szabályozása további előkészítést, a végrehajtás előfeltételeinek megtervezését igénylik, azaz a felsőoktatás fejlesztésének területére tartoznak.
Tény az is, hogy a kormány a megörökölt kötelezettségének kívánt eleget tenni, amikor a széles szakmai közvélemény bevonásával megkezdte a fejlesztési törvény megalkotásának előkészítését. Az előkészítés során a felsőoktatás fejlesztését érintő szakmai javaslatok tartalmi vizsgálatakor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egy komplex fejlesztési javaslat különböző szakmai kiérleltségű, a megvalósítás eltérő színtű feltételrendszerét hordozó problémák egymásra is ható együttesét jelenti.
(18.20)
Ezek a jogalkotási törvény hatályos rendelkezései szerint törvény formájában nem - vagy csak egyes részelemeiben - rendezhetők, illetőleg jelentős részük elsősorban nem, illetve nem csak jogszabályi rendezést igényel. Ha az előkészítő szakmai fórumok által megerősített vagy épp általuk felvetett fejlesztési célkitűzésekből csupán a törvényalkotás szabályai szerinti jogi normákba rendezhető javaslatokat vesszük figyelembe, akkor jelenleg nem a felsőoktatás fejlesztésének stratégiai kérdéseiről, rövid és hosszú távon megvalósítandó célkitűzéseiről vitatkoznánk, hanem csak arról, ami ezekből itt és most, 1995 őszén a törvényi szabályozás követelményeinek megfelelően, az azonnali végrehajthatóság előfeltétele alapján szabályozható, például a felsőoktatási törvény konkrét módosítása formájában.
Ezért nem érzem megalapozottnak azokat a felvetéseket, amelyek szerint a kormány a könnyebb utat választotta, amikor fejlesztési törvény helyett országgyűlési határozati javaslatot terjeszt a Ház elé, hogy ez a felsőoktatás degradálását jelenti, hogy ezzel a kormány csupán egy feladatot akar kipipálni - ahogy sokszor fogalmaztak képviselőtársaim -, anélkül, hogy érdemi fejlesztésre kerülne sor - és még folytathatnám a sort. Nem tudom ezeket a véleményeket elfogadni, és szerencsére a vita nem is csak erről folyt, hanem azokról az érdemi kérdésekről, amelyekben ugyan lehet különböző az álláspontunk, de amelyek valóban a felsőoktatás fejlesztésének a kérdései.
Kit és mire kötelez ez a határozat? Először is magát az Országgyűlést arra, hogy ezt követően a felsőoktatást érintő törvényjavaslatokat abból a szempontból is vizsgálja meg, hogy összhangban állnak-e, szolgálják-e a határozatban megfogalmazott célkitűzések megvalósítását - legyen szó akár a költségvetési törvényről, akár az államháztartási, a kincstári tulajdonról szóló, vagy éppen a felsőoktatási törvény aktuális módosításáról. A kormányt is kötelezi, hiszen azt vállalta a kormány, amikor ezt a javaslatot terjesztette a Ház elé, hogy most - és nem később - megfogalmazza a felsőoktatás fejlesztésének célkitűzéseit tartalmazó előterjesztést, az egyes kérdésekben zajló szakmai viták ellenére és a felsőoktatást is érzékenyen érintő gazdasági helyzetben. Vállalta, hogy ezeknek a célkitűzéseknek elfogadása esetén a felsőoktatással kapcsolatos tevékenységében e célok megvalósítására törekszik.
Azonkívül a kormányt az is kötelezi, hogy a célkitűzésekből a legsürgetőbb elemeket azonnal beépíti a felsőoktatási törvénybe, és azt a Ház elé terjeszti 1996. április 30-ig, illetve, hogy - túl az 1993-as törvény módosításán - megfogalmazza az országgyűlési határozat végrehajtását szolgáló és számonkérhető cselekvési tervét és jogalkotási programját.
Végül vállalta a kormány, hogy minderről rendszeresen beszámol az Országgyűlésnek.
Ezért tehát joggal gondolom, hogy az előterjesztő által is támogatott módosító indítványok alapján kiegészíthető határozat elfogadásával jelentős lépést teszünk abba az irányba, amely a feltételek megteremtésével összhangban a felsőoktatás célirányos fejlesztését indítja el.
A javaslat általános vitája és a benyújtott módosító javaslatok számos olyan kérdésre hívták fel a figyelmet, amelyek a rövid és hosszú távú cselekvési terv és jogalkotási program megfogalmazásakor még abban az esetben is hasznos segítséget jelentenek, ha ellenvéleményt fogalmaztak meg, vagy ha éppen egymásnak is ellentmondó szakmai megközelítési módokra hívták fel a figyelmet. Ezt nem az udvariasság mondatja velem, hanem az a tény, hogy az országgyűlési határozat végrehajtását jelentő valamely jogszabály megalkotása során is számonkérhető lesz az itt elhangzó vélemény indokolatlan figyelmen kívül hagyása.
E gazdag vitából csupán néhány, általam fontosnak tartott kérdést emelnék ki: a hallgatói létszám emelése és az esti, levelező tagozat, a távoktatás fejlesztése. Többen utaltak a két célkitűzés összekapcsolásából származó veszélyekre, felemlegetve az ötvenes-hatvanas évek negatív tapasztalatait. Szándékunk szerint egyrészt nem erről szól az előterjesztés, másrészt alapvetően megváltoztak az esti és levelező képzés és az azóta megerősödött távoktatás motívumai. Az ötvenes évek számos ok miatt bekövetkezett szakemberhiánya és ennek gyors, a minőség rovására engedményeket tevő kielégítése az esti és levelező képzést az első felsőfokú alapképzettség megszerzésének meghatározó súlyú képzési formájává tette. A hetvenes, de főként a nyolcvanas évektől az esti, levelező tagozatra beiskolázottak összetétele jelentősen megváltozott, néhány szakterületen e képzési formák visszaszorultak, esetenként megszűntek. Ma e tagozatok a második vagy további alapképzettség és a továbbképzés nyújtotta ismeretek megszerzésére adnak lehetőséget.
Ismert tény, hogy a társadalmi-gazdasági rendszerváltás a felsőfokú szakemberigény összetételét jelentősen megváltoztatta, megváltoztatja. Megnőtt és várhatóan tovább emelkedik a szakmaváltásra, átképzésre igényt tartók vagy erre kényszerülők száma. Tehát amikor az esti, levelező képzés minőségromlás nélküli fejlesztését mint célt jelöltük meg, elsősorban nem az első alapképzettséget szerzők számának növelésére, hanem arra utaltunk, hogy a szakemberstruktúra változása esetén, tehát elsősorban az átképzés esetén játszhat szerepet e képzési formák fejlesztése.
A 915/24/21. számon benyújtott és az előterjesztő által is támogatott módosító indítvány megerősítette és pontosította egyúttal azt a szándékunkat, hogy az alapképzésben - s a munkaerőpiaci szükségletnek megfelelően - növekedjék a hallgatólétszám.
Itt térek ki a felsőfokú szakképzés felsőoktatásba történő integrálásának számos hozzászólásban érintett kérdésére. Egyetértve a Bretter Zoltán és Daróczy Zoltán képviselő urak által benyújtott módosító javaslattal, úgy ítélem meg, hogy éppen a rugalmas képzési szintek és egyes szinteken a szakemberképzés minőségének emelését is szolgálná, ha azokon a szakmai területeken, ahol a felsőfokú szakemberképzés rendszerébe tartalmilag beleépíthető a felsőfokú szakképzés - mint a felsőoktatásnak új, sajátos feladata -, ott e lépést meg kell tenni, és finanszírozási hátteret is kell biztosítani. A felsőoktatás rendszerébe integrált szakképzés egyszerre szolgálhatja a főiskolai, egyetemi képzés merítési bázisának növelését, az intézményen belüli és nem az igazságtalan felvételi vizsgán alkalmazott minőségi szelekciót és az érettségizett korosztályok jobb szakmai képzettség-biztosításával történő életkezdését.
A normatív finanszírozás rendszerére történő áttérés szükségességét és pozitív hatását a hozzászólások nem kérdőjelezték meg. Ez megerősít bennünket abban, hogy az érintettek bevonásával jelenleg folyó előkészítő munkát folytassuk, és szakterületenkénti konkrét kérdésekben a lehetőségek keretein belül konszenzusra jussunk - így többek között a Fekete György képviselő úr által a művészeti felsőoktatással kapcsolatban felvetett problémákban is.
A normatív finanszírozás rendszerének - mint azt Bretter Zoltán és Daróczy Zoltán képviselő urak által egy másik módosító javaslat is tartalmazza - egyszerre kell biztosítani a felsőoktatási intézmények gazdasági önállóságának indokolt mértékű növelését és gazdálkodásuk hatékonyabbá tételét. Ehhez több szálon kapcsolódik egyfelől az intézményi szervezeti és vezetési struktúrának a korszerűsítése, az önállóság és az önálló döntésekért való fokozott felelősség jegyében, másfelől a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés és az integráció jogilag szabályozott lehetőségeinek a kiszélesítése.
Több felszólalás is egyetértőleg szólt arról, hogy az önálló hallgatói munka szerepének és súlyának növelése a felsőoktatás területén olyan minőségi kritérium, amely az e területen folyó képzés lényege. Ezért a feltételek biztosításával összhangban történő fejlesztés az intézmények és a hallgatók közös érdeke - ezt ösztönözni pedig a felsőoktatás fejlődésében szerepet vállaló minden érdekelt célja kell hogy legyen. Amikor egyfelől elfogadom, hogy az önálló hallgatói munka súlyának növelése valóban a feltételek megteremtésének függvénye, ehhez nyújt jelentős többletforrást a központi elosztásban felhasznált, új beruházásokra fordítható alaptandíj-bevétel, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy ez a felsőoktatás egészét átható szemléletváltozás kérdése is. Az oktatói munka, az oktatási módszerek, ezek szervezeti kereteinek átalakítása mind-mind egy-egy részelemét képezik annak a szemléletváltozásnak, amely egyik előfeltétele az önálló hallgatói munka szerepe növekedésének, amely nélkül tárgyi feltételek megteremtése sem biztosíthatja e célkitűzés megvalósulását.
Végezetül megemlíteném azt a módosító javaslatot, amelyet Bányász Jánosné és Nádori László nyújtott be, és amely a társadalmi-gazdasági szféra és a felsőoktatás kapcsolatának erősítéséről - mint a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt értékéről - szól. E módosító javaslattal az előterjesztő messzemenően egyetért, hiszen a határozat egész szövegét vörös fonálként fűzte át a felhasználói szféra igényeinek és hatásának a jelenleginél erősebb megjelenítése.
A felsőoktatással - mint a legmagasabb szintű szolgáltatással - szemben megrendelőként egyrészt a hallgatók, másrészt a felhasználók lépnek föl, elsősorban az ő érdekeiket kell képviselni a fejlesztés folyamán. A felhasználói szféra befolyását mind a differenciált hallgatólétszám-növekedésben, mind az alapképzési és továbbképzési programok tartalmában, mind az akkreditációs folyamatokban, mind pedig az intézményirányítás és -finanszírozás felelősségében növelni szükséges a közeli és távolabbi jövőben egyaránt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A most fel nem sorolt módosító javaslatok közül nemcsak azok fogják a kormány további munkáját meghatározni, amelyek az országgyűlési határozat szövegébe a szavazás során beépülnek, hanem mindazok a javaslatok is, amelyeket a mostani munkája közben ugyan nem fogad el az Országgyűlés, azonban ennek ellenére a felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatban megszívlelendő észrevételeket tartalmaznak.
Őszintén bízom abban, hogy a határozat végrehajtása során mindannyian túltesszük magunkat a pártszempontokon - ahogy azt Szabad György képviselő úr megfogalmazta -, és értékelni fogjuk azokat a lépéseket, amelyek különböző oldalakról, de közös célként a felsőoktatás fejlesztése érdekében történnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
(18.30)
