DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr!
Most az a rendkívüli helyzet áll elő, hogy ellenzéki képviselőként meg kell hogy dicsérjem a miniszter urat, mert expozéjában nagyon szakszerűen adta elő a törvényjavaslat tartalmát, jelentőségét, és nagyon korrekten ismertette azt a módosítást, ami jobbá tette a törvényt.
Ugyanakkor kérem miniszter urat, hogy tolmácsolja elismerésemet a minisztérium azon szakembereinek, akik részt vettek a törvényalkotás folyamatában és akik bizonyára részt vettek az ön szakszerű expozéjának előkészítésében is.
Ez az expozé lehetővé teszi számomra, hogy eredeti, szándékolt mondanivalómnak csak egy töredékét adjam most elő; ezzel is takarékoskodunk az idővel, amely - mint ahogy már többször elhangzott - valóban nagyon előrehaladott.
Mindazonáltal az elhangzottakhoz néhány mondanivalóm azért lenne.
A tervezetet sok vita előzte meg már a tekintetben is, hogy kell-e törvényt hozni a takarmányról, hiszen a takarmányozás legközvetlenebb és közérdeket érintő hatásaival foglalkozik az élelmiszertörvény, részben foglalkozik az állat-egészségügyi törvény is, a közegészségügyi rendszabályok és a fennmaradó kérdések szabályozására, részben összehangolására talán elegendő lehetne egy kormányhatározat, netán egy miniszteri rendelet is.
Ezen logikus érveléssel szemben az én álláspontom az: hogy tekintettel arra, hogy a fentieken, tehát a közegészségügyi, állat-egészségügyi, élelmezés-egészségügyi vonatkozásokon túl a takarmánygazdálkodás, a takarmányipar igen jelentős gazdasági kérdés, az agrárexportunkra is jelentős hatást gyakorló szakterület - és jelenleg a szakterület állapota is olyan, hogy jelentőségén túl még indokolt az állami felügyelet, ugyanis fennáll a veszélye, hogy a spontán piaci folyamatok ma még tévutat eredményeznek -, ezért, summa summarum, igenis szükség van erre a törvényre és nagyon helyes, hogy az Országgyűlés foglalkozik ezzel.
A fentiek tükrében a törvénynek előírásokat kell tartalmaznia a takarmányok forgalmazására, előállítására, ellenőrzésére, felhasználására vonatkozóan.
A kormány által benyújtott törvénytervezet - különösen, ami az ellenőrzési fázist illeti - túlbonyolította, túlzottan bürokratikussá, nehézkessé tette a feladat végzését.
Mint ahogy említettem, miniszter úr nagyon korrekten előadta - és hallottuk a bizottsági előadótól is -, hogy a bizottsági munka során a törvény módosult.
Sikerült lényeges kérdésekben konszenzusra jutni, az ellenőrzésben részt vevő hatóságok számát az ésszerű két hatóságra csökkenteni, ami az engedélyezést illeti, magát az ellenőrzés végrehajtását pedig lényegében egy hatósági szervezet feladatául tenni - nevezetesen az állami állat-egészségügyi szakintézményi garanciával.
Ez az állampolgár számára is egyszerűvé teszi az eligazodást az államigazgatási eljárásban. Az állam számára pedig a leegyszerűsített szervezet révén a leggazdaságosabban működő szervezetet jelenti, a feladatok és felelősségek pontos meghatározásával pedig a működés hatékonyságát is garantálja.
Tehát összegezve: a parlamenti munka során támogatható törvényjavaslat alakult ki. Ezzel a törvénnyel az ember, a gazdasági tevékenységet végző állampolgár újabb garanciarendszert állított fel egészségének megóvására, gazdasági tevékenységének biztonságára. Ezzel a törvénnyel további garanciarendszert teremtettünk, mert az állati eredetű termék előállításánál a költségkihatásában mintegy 70 százalékban szereplő takarmány közvetett úton igenis jelentősen képes befolyásolni - veszélyeztetni vagy javítani egyaránt - a népesség egészségi állapotát, és haszonállataink jó vagy rossz takarmányellátása révén igen jelentősen képes befolyásolni az állattartás eredményességét.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum frakciója a törvényt elfogadásra javasolja. Köszönöm. (Taps.)
