GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársak! A Független Kisgazdapárt, ahogyan az előző két szakmai törvényt: az állat-egészségügyi törvényt és az élelmiszertörvényt, úgy a harmadik szakmai törvényt, a T/1304. számú törvényjavaslatot is nagyon fontosnak, jó törvénynek tartja és természetesen megszavazza. Köszönet az előterjesztőnek és mindenkinek, aki jó módosító indítványt adott be.
E hármas szakmai csomagra már korábban is szükség lett volna, végre elkészült: az állattenyésztés és az élelmiszeripar szempontjából bizonyára meghatározó jó eredményekre sarkallja majd az ágazatban résztvevőket.
A T/1304. számú törvényjavaslat két alapvető célt tűzött ki: egyrészt szolgálja az állatok, valamint az állati eredetű terméket fogyasztók egészségének, másrészt a takarmányfelhasználók érdekeinek a védelmét.
Az első célkitűzést véleményem szerint nagyon jól elérte, megoldotta a T/1304. számú törvényjavaslat, a másikról majd később szeretnék röviden szólni, az talán nem sikerült annyira, de a miniszteri végrehajtási rendelettel a jelenlegi rossz gyakorlat - amelyről kell pár szót ejtenünk - megváltoztatható.
Azért fontos ez a T/1304. számú törvényjavaslat, mert ha visszagondolunk, Magyarországon ezelőtt nyolc-tíz évvel is az export 20 százaléka vágómarhából volt, de nagyon jelentős volt a csirke, a sertéshús exportunk, s vissza kell állítani az állattenyésztés rangját, jelentőségét, és azt elsősorban a takarmányozás jó minőségével lehet visszaállítani, hiszen az állattenyésztés költségeinek általában hatvan százaléka a takarmányozási költség, nem beszélve arról, hogy addig nem várhatók növénytermesztési eredmények sem - mint ahogy ma délután a kérdések között Barkóczy képviselőtársam is felvetette, hogy mindig alacsonyabbak a termésátlagok gabonából, megfelelő időjárás esetén is. Természetesen a talaj kizsarolása történik meg, ha nincs állattenyésztés, nincs szervestárgya... - olyan szűk szakmai elit maradt itt a Házban, valóban úgy néz ki, hogy csak a szakemberek maradtak itt, akiknek nem kell külön magyarázni a szervestrágya jelentőségét.
Senki nem vitatja e törvényjavaslat jelentőségét és jóságát, és most már tényleg csak az lenne a cél, hogy minden eszközzel azt szolgálja elsősorban a minisztérium, a kormány, de nyilván mindenki a maga lehetőségével, hogy a termelés meginduljon, hogy valóban olyan árudömping jelentkezzen, mint ami a nyolcvanas évek elején. Véleményem szerint el tudjuk adni az állati termékeinket. Nincs más lehetőség a vidék lakosságának megtartása érdekében, mint az állattenyésztést fejleszteni, mert állattenyésztés nélkül nincs mezőgazdaság, de nem lesz végül magyar vidék sem.
A takarmányozás meghatározó szerepét gondolom senki nem vitatja. Szükséges is a törvényi szabályozás, hogy az Európai Unió adott szabályainak figyelembevételével megfeleljen az egységes európai belső piac követelményeinek, hiszen az állatitermék-exportunk egyik legfontosabb devizabevételünk még ma is.
A törvényjavaslat hatálya, a korábbiaktól eltérően nemcsak a takarmányok előállítására, forgalmazására, hanem felhasználására is kiterjed. Indokoltnak tartjuk, hogy a korábbi négy minisztertanácsi rendelet - amely 1974-től gyakorlatilag háromszor lett módosítva - végre egy egységes törvényi keretben legyen.
A törvényjavaslat által megfogalmazott második célkitűzésről szeretnék még pár mondatot mondani, nem élve vissza türelmükkel.
A 18. § (2) bekezdése írja, hogy az ellenőrző intézet és az állomás csökkent értékűnek nyilvánítja azt a takarmányt stb. stb. - nem olvasom fel az egész (2) bekezdést, a (2) bekezdés utolsó mondata így hangzik: "A takarmányozási hatóság által végrehajtott értékcsökkentés mértékét a felhasználó számára egyértelműen jelezni kell." Én azt, hogy "jelezni kell" nagyon kevésnek tartom, mert valójában mi történik? Jelzik az illetőnek, aki 10 tonna csibetápot - melynek mázsája most közel négyezer forint - kapott: a százmázsás tápszállító kocsival kivitt táp rossz. Megállapítja a takarmányozást ellenőrző hatóság: az intézet és állomás embere, hogy a takarmány-előállító, tehát a tápkeverő üzemben rossz, csökkent értékű táp készült. Azt jelzik Kiss Péter füzesgyarmati termelőnek - azért mondtam, hogy füzesgyarmatinak, mert ott a baromfitermelők közel fele abbahagyta a termelést, elsősorban nem takarmányozási problémák, hanem rossz minőségű naposcsibe miatt.
(20.10)
De azért említem, mert ott ahol évtizedekig jól termelnek, jó állattenyésztők azok az emberek, elég egy gikszer, és több százezer forintos kár keletkezik. Ez vonatkozhat akár a rossz minőségű naposcsibére - jelen esetben a füzesgyarmatiaknál -, de vonatkozhat egy százmázsás rossz minőségű tápra, amely egy tíz- vagy húszezres brojlerállományt tönkretehet. Hisz ott az elmaradt haszon is jelentős amiatt, hogy ugyanúgy hét hétig termelik az istállóban, de nem éri el az 1,80 kilogrammot a brojlercsirke, hanem csak 1,50 kilogrammot, de ugyanúgy fűtenek, világítanak stb., a járulékos költség mind megvan, de az elmaradt haszon bizony több tízezer forintra rúghat.
Ilyen esetben tehát hiába jelzi az állomás Kiss Péter termelőnek, hogy ez a százmázsás tétele rossz volt. Mit tud csinálni Kiss Péter termelő? Elkezd polgári peres úton pereskedni a takarmánykeverő üzemmel? Tudjuk, ismerve a magyar jogviszonyokat, hogy két-három évig eltart egy per, márpedig Kiss Péter magántermelőnek a következő héten már jön a naposcsibe, meg kell előlegeznie, a tápot meg kell vennie stb. Nem tudja tehát meghitelezni, megelőlegezni a magántermelő a következő turnust, de ez vonatkozik a sertésállományra vagy bármely más állatfajra is nemcsak a brojlercsirkére.
A törvénynek a problémáját itt érzem, hogy nagyon jól szabályozza a takarmánykeverőknél a jogokat, törvényileg minden szabályozva van, a gyakorlatban egyedül az nincs szabályozva, hogy azok az, elsősorban magántermelők, akiknek nincs jogtanácsosuk, akik nem rendelkeznek ilyen hálózattal, hogyan tudják érvényesíteni jogos kártérítési igényüket. Mert az intézet - jelen esetben az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás - megállapítja, hogy rossz az a százmázsás tétel, és abból őneki lett százezer forintos kára. A százezer forint neki nem azért kell, hogy autót vegyen, hanem hogy a következő turnusba be tudja fektetni, hogy egyáltalán tudjon fogadni csirkét. Nem tud fogadni, mert évekig pereskedni fog.
Véleményem szerint a minisztérium szakembereinek is nagy a felelőssége, hogy olyan végrehajtási rendelet szülessen, hogy ne csak jelezze az illetőnek, hanem a kártérítést valamilyen formában meg is kapja. Ha másként nem, az állam segítsen neki, ha neki van egy jogos, százezer forintos kártérítési igénye, akkor ezt a pénzt kvázi befektethesse a következő turnus termelésébe.
Én így tudom elképzelni ezt a dolgot, hogy automatikusan érvényesüljön az, hogy a tápfelhasználó megkapja a jogos kártérítését, hisz itt nem külön előnyöket akar kapni a felhasználó, hanem a jogos kártérítését szeretné megkapni.
Ezt csak a gyakorlati élet szempontjából mondtam el, nagyon sok magántermelő azért hagyta abba az állattenyésztést, mert nem volt meg az a, részéről jogosan elvárható védelem, hogy a tápkeverő üzemekkel szemben - amelyek mégis csak monopolhelyzetben vannak, és a takarmányfelhasználó van kiszolgáltatott helyzetben - valahogy érvényesíteni tudja a kártérítését. Ezért kérem a tisztelt miniszter urat és apparátusát, hogy a végrehajtási rendeletben erre helyezzék a hangsúlyt, és ezt valahogy oldják meg.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
