DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A mi helyzetértékelésünk szerint a magyar felsőoktatás történetének legválságosabb időszakát éli, és ezen egyedül és kizárólag csak gyökeres és mélyreható reformokkal lehet segíteni, mivel a problémákat jórészt szerkezeti hibák idézik elő. A mi "ceterum censeo"-nk -ahogy már többször is hangoztattam - az európai értelemben vett egyetemek újjászervezése, azokkal az eszmékkel és eszményekkel, ideálokkal és törekvésekkel, helyes és jó szokásokkal, amelyek ezeket az intézményeket a népi demokratikus korszak előtt jellemezték. Egyedül ezen az alapon van kibontakozás, lehetséges fokozatos előrelépés, várható kedvező kihatása az itt szóba jöhető rendelkezéseknek, amelyek nélkül jobb esetben is csak tüneti kezelést eredményezhetnek, de igazi, kardinális megoldást nem.
(18.20)
Alapvető kifogásunk a határozati javaslat ellen, hogy nem kellően kimunkált, nem kellően konkrét, a megengedetten túl felületes, a problémákat csak nagy általánosságokban körvonalazza, veti fel - holott közismert, hogy a dolgok általánosságban való felvetése fabatkát sem ér. Nem mondja meg konkrétan például, hogy mibe kerül az országnak a felsőoktatás, hogyan fognak a kiadások az elkövetkező időszakban alakulni, és mi az, amit ebből az állam vállal, és mi az, amit fokozatosan a társadalomnak kell átvennie, illetve hogyan, mi módon kell a kieső összegeket az egyetemeknek és főiskoláknak előteremteniük, pótolniuk.
Ugyanígy nem elég megállapítani, hogy 1994-ben 50 873 jelölt nem nyerhetett felvételt, hanem arról is szólni kellene, hogyan lehetne mindezt megszüntetni, a továbbtanulási igényeknek teret biztosítani. Nem hisszük, hogy mindennek korszerű, kívánatos, és egyedül üdvös megoldása az esti, a levelező és a távoktatási formák kiterjesztése volna - kiváltképp ha első diplomáról van szó.
Miután évtizedeken át vettem részt levelező hallgatók felkészítésében, konzultációjában és vizsgáztatásában, büntetőjogi felelősségem tudatában jelenthetem ki: az esti és levelező képzés nem alkalmas minőség előállítására. Márpedig a minőségről olyan négy évtized után, mint ami mögöttünk áll, nem mondhatunk le.
De hogy mennyire igaz és helytálló a levelező képzés alacsony színvonaláról kifejezett véleményünk, pontosan tükrözi a humor hullámhosszán az egykori vicc is, amely a levelező képzés virágkorában, a hatvanas évek vége táján keletkezett; idézem: mi a különbség a sárgarigó és a vetési varjú között? Mind a kettő énekesmadár... (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.) .., csak a varjú levelezőn végzett.
