DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy a vita tovább folytatódjék, Keller képviselő úrnak néhány gondolatot azért szabadjon elmondanom.
Tudniillik, hogy amit a Független Kisgazdapárt vezérszónoka elmondott... Gondolom, nem vonja kétségbe egyetlen képviselőtársam sem, hogy alaposan felkészült képviselő és frakcióvezető. Minden alapot nélkülözően mondhatom, hogy nemcsak felkészült, hanem át is nézett minden, idevonatkozó iratot, különösen az ÁSZ-jelentéseket. És ha részletesebben nem is tudta kifejteni előadói beszédének egy-egy ténykérdését, az időhiányra való hivatkozással történhetett.
Másrészt pedig az Állami Számvevőszék oly pontos és részletes ellenőrzési anyagot adott át, amelyből - gondolom - a frakcióvezetőm is tanult és átdolgozta.
Ezen túlmenően azonban mindannyian tudjuk, egy ellenőrzés nem biztos, hogy mindazokat a részleteket át tudja vizsgálni, amelyek ténykérdésként szerepelhettek volna jelentésében.
Az én megállapításom szerint frakcióvezetőnk még ezen túlmenően a sajtóból és egyéb hírközlő eszközökből is tudomással bírhatott olyan dolgokról, amelyeket itt állított frakcióvezetői minőségében, beszédében.
Mindezekre figyelemmel azt mondom Keller képviselő úrnak, hogy ezek figyelembevételével úgy hiszem, különös gond nem lehetett, mert ha egy dolgot az Állami Számvevőszék ugyan nem tudott leírni, mert nem észlelt vagy finoman fogalmazott, attól még a tények tények maradhatnak, legfeljebb látensen kezelendők.
Köszönöm szépen. Ez volt a Keller képviselő úr által elmondottakhoz az észrevételem.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Most pedig a napirenddel összefüggésben, az 1994. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatosan ennek a feladatnak egy részét szeretném kiemelni, mégpedig a helyi önkormányzatok 1994. évi kiegészítő támogatásának és a központosított előirányzatok felhasználásának módjára, megállapításaira vonatkozó részt. Megállapításaim, következtetéseim, javaslataim pedig az alábbiak szerint történnek.
A központosított előirányzatok és az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatása az önkormányzatok forrásorientált normatív szabályozásának kiegészítő elemét képezik.
A szabályozás bevezetésekor elsősorban az önkormányzatiság kialakulásából, a szabályozórendszer változásából adódó problémák, a normatívák által nem kezelt egyedi helyzetekből, helyi sajátosságokból fakadó eltérő feladatok megoldásának segítését szolgálták.
A szabályozás bevezetésétől eltelt időszakban a pénzügyi szabályozás feltételeinek változása következtében szerepük lényegesen módosult, felértékelődött, aminek okai igen összetettek.
A helyi önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatok terhére történő finanszírozás lényegét, alapjait tekintve feladat-finanszírozásnak minősíthető. Működésével kapcsolatosan kifogásolható, hogy túlzottan szétaprózódott, sokféle jogcímen lehet hozzájutni. A konkrét feladatok ellátásához a költségvetés által biztosított központosított előirányzatok egy része nem a feladattal kapcsolatos kiadás egészére nyújt fedezetet. Más része pedig azáltal, hogy azt az önkormányzatnak meg kell előlegeznie, jelentős saját pénzeszközök folyamatos lekötését igényli. Így elsősorban az egyébként is hátrányos helyzetben levő önkormányzatok terheit növelik.
A központosított támogatások olyan feladatok finanszírozásához járulnak hozzá, amelyekhez az önkormányzatok egyéb pénzügyi forrásaira, a polgármesteri hivatalok többlet-adminisztrációjára, szervező tevékenységére, helyi ismereteire van szükség. E sokirányú adatszolgáltatási, nyilvántartási és elszámolási kötelezettségnek, a törvények, rendeletek előírásainak azonban az önkormányzatok többsége - részben szakmai felkészültség és technikai feltételek hiányában - nem tudott eleget tenni.
A központosított előirányzatok igénylésénél az önkormányzatok nem mindig tartották be a jogszabályban foglaltakat. Ehhez hozzájárult az is, hogy a törvényekben, rendeletekben az egyes támogatási formák igénybevételének, elszámolásának feltételei nem mindig egyértelműek, illetve hiányosak. Ezért a minisztériumok esetenként egymásnak is vagy a törvény szellemének ellentmondó állásfoglalásokat, útmutatókat adtak ki. Ennek ellenére a vizsgálatok során több olyan problémát állapítottak meg, amelyekre az állásfoglalások sem tértek ki.
A központosított előirányzatokon belül a közműfejlesztések támogatása ösztönözte a lakosságot a közműhálózati infrastruktúra kiépítésére. Ugyanakkor az önkormányzatok bevételeire és kiadási struktúrájára is kihatással volt. A kedvezmények miatt csökkentette a helyi adóból származó bevételt s az önkormányzati intézményeket érintő hozzájárulással növelte a kiadásokat.
A nevelési segély kiegészítésének rendszere a kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben levő önkormányzatokat - amelyek megfelelő saját forrást nem tudnak biztosítani - kizárja e központi támogatásból. Ezért a jelenlegi formában történő működését nem látom hatékonynak. A kapott támogatásokat több esetben az előirányzatnál mérsékeltebb saját forrás felhasználása miatt nem tudták teljes mértékben igénybe venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A közalkalmazotti törvény bevezetésével összefüggő többletkiadások egységes kiszámításánál a sokoldalú, körültekintő előkészítő munka ellenére az F-kategóriába való sorolást esetenként a jogszabálytól eltérően értelmezték. Ezért akik nem vették figyelembe a megváltozott törvényi előírásokat, jogtalanul jutottak előnyhöz azokkal szemben, akik a törvényi szigorításokat betartva, saját forrásból rendezték az F, lehetséges kategória miatti többletkiadást.
A közalkalmazotti törvény illetményrendszerének bevezetéséből adódó éves többletbérigény felmérését követően az önkormányzatok támogatását is éves szinten nem a pénzforgalmi szemléletű finanszírozásnak megfelelően határozták meg, ami a központi költségvetésben 1,2 milliárd forintos szükségtelen többletkiadást eredményezett a kimutatott ellenőrzések szerint is.
Az önkormányzatok a gyermeknevelési támogatás és a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának igénylésénél és elszámolásánál a kormányrendeletnek nem egyértelmű előírása, illetve a jogszabályok pontatlan alkalmazása miatt többször szabálytalanul jártak el.
A költségvetési törvény előírása szerint, ha az önkormányzat a központosított támogatást nem a megjelölt feladatra használja fel, illetve a törvényben rögzített arányt meghaladó mértékű támogatást vesz igénybe, köteles a támogatást visszafizetni.
Mindezeket figyelembe véve a 7. számú melléklet szerinti önkormányzatok a megjelölt jogcímen és összegben vettek igénybe jogtalanul támogatásokat.
Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatása is a szabályozás állandó elemévé vált. Átmeneti csökkenés után az előirányzat jelentősen növekedett. Ennek oka részben az is, hogy elmaradt az állam és az önkormányzat feladatainak elhatárolása.
A régi struktúrára, az évtizedek alatt kialakult ellátásra, elért színvonalra és szerkezetre telepített forrásszabályozás, az állami támogatás, hozzájárulás reálértékének csökkenése, az önkormányzatok döntési problémái az önkormányzatok költségvetésében egyre több egyensúlyi problémát okoznak, amelyeket a saját bevételek még a vagyon mobilizálásával együtt sem képesek feloldani.
A költségvetések egyensúlyban tartása, a jelentkező likviditási gondok enyhítése érdekében megnőtt az igénybe vett hitelek mértéke, az önkormányzatok harmada pedig kiegészítő támogatásra benyújtott pályázattal kívánta - főként saját döntése következtében adódó - pénzügyi gondjait mérsékelni.
(18.50)
Ezt elősegítette az a körülmény is, hogy a szabályozás 1994-ben bővítette a kiegészítő támogatás igénybevételi lehetőségét, de az 1993. évihez képest kiszámíthatatlanabbá vált, mind az elbírálók, mind az önkormányzatok számára.
Az önkormányzatok az elbírálás szempontjait előzetesen nem ismerték. A támogatási igények elbírálásánál a döntés-előkészítést végzők együttműködésének hiánya, az előzetes megállapodástól eltérő döntés további problémákat okozott, és indokolatlan átcsoportosításhoz vezetett a központosított előirányzatok és a kiegészítő támogatás között. A kiegészítő támogatások odaítélésénél a tákiszok kikapcsolása a rendszerből nagyon megnehezítette a kormányzati szervek munkáját. Az önkormányzatok a támogatást sok esetben nem a megfelelő jogcímen igényelték, és a benyújtott pályázataik dokumentáltsága hiányos volt. Több önkormányzat a kizáró feltételek megléte ellenére nyújtott be igényt, a kiegészítő támogatásra mégis kedvező elbírálásban részesült. Számos önkormányzatnál sem forráshiány, sem egyéb, a működést akadályozó körülmény nem állt fenn, hanem a törvénnyel ellentétesen különböző fejlesztési feladatok megvalósításához, illetőleg saját döntésből fakadó erőn felüli elkötelezettségek miatt kértek és kaptak támogatást. Az 1994. évi támogatási igények elbírálásánál változatlanul alapvető problémát jelentett, hogy nincs pontos minősítési szempont, és ehhez igazodó statisztikai bázis, aminek az alapján általános érvénnyel meg lehetne állapítani, hogy melyik önkormányzat tartozik az önhibáján kívül hátrányos helyzetű kategóriába.
A támogatásokkal a forráshiányt kiváltó okok nem szűntek meg, a gazdasági szempontokat nélkülöző önállósági törekvések eredményeként a kistelepülések egy része csak úgy képes a központi támogatással létrehozott intézményeit működtetni, ha ehhez további központi támogatást kap.
Ugyanakkor a kiegészítő támogatási forma megléte, az elosztás módja az önkormányzatok egy részét indokolatlan igények benyújtására készteti, és nem a hatékony, takarékos gazdálkodást ösztönzi. Az önkormányzati forrásszabályozás fogyatékosságát is mutatja, hogy 1994-re közel megötszöröződött az előző évhez képest a kiegészítő támogatás iránti igény, melynek azonban csak harmadát lehetett kielégíteni.
A támogatás összegét a megnövekedett igények miatt 1994. év közben kétmilliárd forinttal fel kellett emelni, ami arra is enged következtetni, hogy a normatív hozzájárulások fajlagos mértékének változatlanul hagyása tovább nem tartható. Már az elmúlt évi vizsgálat alapján is, vagy annak során javaslatot tehettek kiegészítő támogatás alkalmazott formájának a megváltoztatására s szabályozó rendszer felülvizsgálatára arra illetékesek. A szükséges korrekciók elvégzése nem következett be. Ennek ellenére '95-ben a költségvetési törvény a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására nagy összegű előirányzatot tartalmazó, több mint négy- és félmilliárd forinttal meghaladó összeget tervezett és használt fel erre.
Kifogásolható továbbá, hogy nem növekedett a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott települések által normatív alapon igénybe vehető kiegészítő támogatás összege.
A költségvetési törvény alapján, amennyiben az önkormányzat valótlan adatot szolgáltatott, köteles a támogatást visszatéríteni. A helyszíni vizsgálatok megállapítása szerint az önkormányzatok olyan esetben is igényeltek és kaptak kiegészítő támogatást, amikor nem álltak fenn annak törvényi feltételei, sem forráshiány, sem egyéb, működést akadályozó körülmény. Az ilyen esetek többségében az igénybejelentésből a döntéshozók számára ez látható volt, így az önkormányzatok adatszolgáltatása nem minősíthető valótlannak.
Az ÁSZ vizsgálati megállapításai alapján a Pénzügyminisztériumnak és a Belügyminisztériumnak az alábbi javaslatokat tudnánk tenni:
Az államháztartási reformhoz kapcsolódóan a jövőben nem indokolt fenntartani az önkormányzati pénzügyi szabályozó rendszer részeként a központosított előirányzatokat ilyen szerkezetben, jogcímen és összegben. A jogcímek egy része beépíthető lenne a minisztériumok, a központi szervek költségvetésébe, másik része a normatív hozzájárulások összegébe, illetve több jogcímen időszerűtlensége miatt megszüntethető lenne. Mindaddig azonban, amíg fennmarad e támogatási forma, a szabályozási pontatlanságok megszüntetésével egyértelművé kell tenni a központosított előirányzatok igénybevételének valamennyi feltételét és szabályát.
Az önkormányzati gazdálkodás biztonsága érdekében érvényesíteni kell az önkormányzati törvény azon előírását, hogy a meghatározott feladatokon felül csak olyan kötelezettségeket állapítsanak meg az önkormányzatok számára, amelyekhez egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet is.
Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatását az önkormányzati csődtörvénnyel összhangban kellene felülvizsgálni. Enélkül, illetve az államháztartás reformja nélkül az eddigi rendszer kezelhetetlenné válik, módszerében és finanszírozásában egyaránt.
A rendelkezésre álló anyagi erőforrásokkal továbbra is a kiegyenlítő rendszer normativitásának az erősítését, az egyedi elbírálás lehetőségének jelentős, a rendkívüli esetekre való leszűkítését tartjuk célszerűnek, utólagos elszámoltatás mellett. Ehhez azonban az elbírálási szempontok, a döntések nyilvánossága s a gazdasági-társadalmi szempontból elmaradt települések rendelkezésére álló normatív források bővítése is szükséges. Erre vonatkozóan az Állami Számvevőszék által készített jelentések igen alaposan határozták meg az önkormányzatisággal kapcsolatos feladatokat. Mindenekelőtt köszönöm szépen a türelmüket e késő órákban.
