GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr Akar, csak most hozzászólni nem kíván. (Derültség.) Én azonban nagyon szívesen reflektálok Nyikos alelnök úr imént elmondott szavaira.
Többször fölmerült az a kérdés, hogy presztízsszempontok vezetnek-e minket akkor, amikor egy-egy állásponthoz ragaszkodunk, odafigyelünk-e egymás érveire megfelelően a vita során, vagy pedig mindenki csak a saját maga gondolatmenetéhez ragaszkodik és azt sulykolja. Én arról tudok beszámolni, hogy valóban igyekeztem odafigyelni az érvekre, és bizonyos kérdésekben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Számvevőszék megállapításának ebben a pontban valóban indokoltsága van. Röviden szeretném elmondani, mi az, amiben egyetértek a Számvevőszékkel, és mi az, amiről továbbra is úgy gondolom, érdemes - akár bizottsági szinten is, ahogy erre az alelnök úr utalt - tovább beszélni és valamilyen kompromisszumra jutni.
Nyilvánvalóvá vált számomra: azáltal, hogy a költségvetés adott év végén december 31-ével a vámbiztosíték-számla egyenlegét költségvetési bevételként elszámolja, ezzel olyan bevételeket számol el végleges költségvetési bevételként, amelyek nem véglegesen illetik meg a költségvetést, illetve nem lehet tudni, hogy milyen címen fogják megilletni abban a mértékben, amiben végül is meg fogják illetni. A vámbiztosíték több különböző jogcímen lesz a vámhatározatok után elszámolva részint vám-, részint vámpótlék-, részint statisztikaiilleték-, részint áfa- vagy fogyasztásiadó-bevétel lehet belőle, tehát a későbbiekben különböző tételeken kerül a helyére a költségvetésben ez a biztosíték. Ez tehát ebben az értelemben jogilag valóban nem tekinthető előlegnek, és ezért azt gondolom, hogy nem lehet adott évben költségvetési bevételként ténylegesen elszámolni.
Egyetértek abban is, ha ezeknek az összegeknek év végi bevételként történő elszámolása az évek során halmozódik, ilyen értelemben egyre növekvő az az összeg, amivel a későbbiekben el kell tudni számolni a minden évi zárszámadás során, és valamilyen módon egyre nagyobb az a kötelezettség, amelyet különböző jogcímeken el kell tudni majd számolni a költségvetésben. Ezért azt gondolom, helyes, ha keresünk olyan megoldást, amelyik új módon tudja kezelni a vámbiztosíték-számlát és annak az elszámolását.
Hogy nem egyértelmű kérdésről van szó - és külön szeretném köszönetemet kifejezni a Számvevőszéknek azért, hogy erre felhívta a figyelmet -, azt jól mutatja, hogy az 1993. évi vámbiztosíték-számla esetében maga a Számvevőszék is helyesnek fogadta el azt a gyakorlatot, amit későbbi vizsgálatai során felülbírált, és azt állapította meg, hogy helyesebb lenne más módon elszámolni a vámbiztosítékot. Azt gondolom, a Számvevőszék tényleg annak a funkciónak, annak a megbízásnak megfelelően dolgozott, amivel az Országgyűlés megbízza. Ellenőrzése során valóban rábukkant egy olyan eljárásra, ami hosszabb távon az elszámolások tisztaságát és rendezését zavarhatja, és ezért javaslatot tett arra, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően máshogy kezeljük. Nekünk ezt érdemes megfontolni.
Ugyanakkor nem értek egyet azzal az aggodalommal, hogy itt duplázva, megkettőzve kerül számbavételre bármilyen bevétel. Azt gondolom, hogy a jelenlegi elszámolástechnika biztosítja azt, hogy minden bevétel csak egyszer kerül elszámolásra. Éppen ebből adódik az a probléma - amire a Számvevőszék szintén felhívta a figyelmet -, hogy egy elképzelt esetben, ha egyik napról a másikra megszűnne a vámfizetési kötelezettség, az egyesült Európa és hasonló szép jelszavak hatására szabad, vámmentes áru- és szolgáltatásmozgás történne meg a határokon keresztül, nos, ilyen képzeletbeli esetben jelentős hiánnyal kellene szembenéznie a költségvetésnek, azzal a hiánnyal, hogy már az előző években elszámolta a vámbiztosítékot bevételként, és akkor az évben a visszamenőlegesen meghozott vámhatározatoknak már nem lenne fedezete. Azt a biztosítékot a költségvetés már a korábbi években bevételként elszámolta, ezért ebben az elképzelt, nulladik évben nincs fedezete a tényleges határozatok által kirótt vámnak, tehát - mondjuk - ebben az évben hiába tervez be a költségvetés iksz milliárd forint vámbevételt a korábbi évek áthúzódó hatásából eredően, nem lesz egy forint vámbevétel sem a költségvetésben, hiszen a vámbiztosíték-számla, ami arra fedezetet nyújtana, a korábbi években már a költségvetési bevétel részét képezte.
Ezért azt gondolom - és itt is vitám van a Számvevőszékkel -, nem az történik, hogy az államadósság növekszik, hanem egy olyan kötelezettség halmozódik, amivel szemben magának az államnak vannak jogosultságai is. Akkor, amikor az egyik oldalon a vámbiztosítékokkal szemben álló kötelezettségei nőnek az államnak, a másik oldalon a gazdálkodó szervezetek kötelezettségei is növekednek az állammal szemben, és ha ezek nem is teljes mértékben egyenlítik ki egymást, azt valóban számításba lehet venni, hogy az államnak ki kell fizetnie, tehát vissza kell adnia a gazdálkodó szervezetek számára az előzetesen letétbe helyezett vámbiztosítéknak egy töredékét. Ugyanakkor, akivel szemben ténylegesen a maradék és nagyobb összegű tartozása keletkezik az államnak, az saját maga az állam. Tehát az államnak saját magával szemben keletkezik kötelezettsége, hiszen már elszámolta költségvetési bevételnek azt a vámbiztosítékot, ami csak később válik ténylegesen vámmá, áfává, fogyasztási adóvá és egyéb tételekké - amint mondtam. Tehát ez az adósság saját magával szemben terheli az államot. Akkor kell majd ebben az elképzelt évben befizetnie és jóváírnia a saját számláján költségvetési bevételként a vámot, áfát és egyebeket, amikor már a fedezetet az előző években bevételként elszámolta. Tehát akkor neki a magával szemben keletkező adósságát kell tudnia elszámolni.
Ezért nem gondolom azt, hogy ez az elszámolástechnika hasonló veszélyeket rejt magában, mint ha másokkal, külső jövedelemtulajdonosokkal, magánszemélyekkel vagy más jogi személyekkel szemben keletkezik az államnak adóssága. Ugyanakkor teljesen indokoltnak tartom azt, hogy annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint ezeket a veszélyeket nem hordozza ez a technika, mégsem szerencsés egy későbbi évet illető bevételeket tulajdonképpen az előző évekre előrehozva elszámolni, mert ezzel saját magunkat vezetjük félre, saját magunkat csapjuk be, azt gondoljuk, hogy idén kisebb a költségvetés hiánya - és éppen emiatt egy későbbi évben lesz nagyobb ez a hiány.
Azt gondolom, a tisztánlátás érdekében méltányolni kell a Számvevőszék javaslatát, és találni kell egy olyan jogi megoldást, amivel ezek a halmozódások a továbbiakban megszüntethetők, illetve rendezhetők az 1993. és 1994. évben elszámolt vámbiztosítékok. Ez az egyik oldala mondanivalómnak. A másik oldala az, hogy ugyanakkor azt gondolom, nincsenek azok a rettenetesen nagy veszélyei a jelenlegi gyakorlatnak az államháztartás egyensúlyára nézve, mint ami esetleg a hozzászólásokból kiderült. Mégis úgy gondolom, a tisztánlátás és önmagunk be nem csapása érdekében kell a Számvevőszék javaslatát akceptálni és megtalálni a megfelelő megoldást.
Köszönöm szépen.
