DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ez egy régi párbeszéd közöttünk, amelynek egy része itt a falak között zajlott, más része pedig már több levélváltásban képviselő úr és köztem. Ha szükségesnek látja, akkor itt folytassuk tovább ezt a beszélgetést.
Én szeretném jelezni azt, hogy akkor, amikor ez az interpelláció elhangzott és én válaszoltam, nemcsak az önhöz forduló Dalmai úrtól kaptam levelet, hanem a kárpátaljai magyarság több vezető képviselőjétől is, és többen kifejezetten egyetértettek azzal az állásponttal, amit a kormány nevében itt megfogalmaztam.
Én nem szívesen vállalkozom a minősítésekre, nem nevezném egyik csoportot sem inkább nemzetidegennek vagy kollaboránsnak, mint a másikat, csak arra szeretnék rámutatni, hogy ebben a kérdésben nem egységes a kárpátaljai magyarság.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar kormány ne tartaná fontosnak az 1991-es népszavazásban kinyilvánított akaratot a beregi magyar autonóm körzet megalakítására. Már korábbi interpellációmban, majd azt követő levélváltásomban is utaltam rá, hogy a jelenlegi ukrajnai jogi keretek s jogi lehetőségek erre nem adnak egyszerűen lehetőséget. Most folyamatban van az új ukrán alkotmányozás. Az új ukrán alkotmánynak kell biztosítania a széles körű autonómiákat.
Jelen pillanatban Ukrajnában csak kulturális autonómiára van lehetőség. Ezt a magunk részéről fontosnak tartjuk. Örülünk, hogy a magyar parlament is emögé felsorakozott. A magyar-ukrán parlamentközi vegyes bizottság szeptember 29-ei ülésén Debrecenben Fedor Vilmos képviselőtársunk nagyon határozottan fölvetette ezt a kérdést, amit a magunk részéről üdvözölni szeretnék, s természetesen minden más módon is szeretnénk segítségére lenni a kárpátaljai magyarságnak.
Jelen lehettem azon a tárgyalássorozaton, amelyet Horn Gyula miniszterelnök úr folytatott Ukrajnában, amelynek fontos része volt a kárpátaljai magyarság vezetőivel tartott megbeszélés. Itt nagyon széles körben tekintettük át a lehetséges segítés módozatait, és miniszterelnök úr ott javaslatot tett további támogatások, illetve további, korábban megoldatlan ügyek rendezésére. Ez a tárgyalásoknak is a témája volt, és néhány ügyben konkrét ígéretet kaptunk, sőt néhány ügyben, úgy tudom, hogy nagyon komoly előrelépésre is sor került. Ugyanez megtörtént most New Yorkban Göncz Árpád köztársasági elnök úr és Kucsma elnök úr közötti találkozón.
(16.00)
Jelezni szeretném, hogy a magyar kormány határozottan szorgalmazza a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak kiteljesítését, szorgalmazza azt, hogy mindazokkal a jogokkal szabadon élhessenek, amelyeket az alapszerződés, illetve az alapszerződés melléklete tartalmaz, de a magunk részéről nem kívánjuk azokat a követeléseket felvetni, amelyeknek a megvalósítására jelenleg csekély az esély, de tulajdonképpen nincs is jogi lehetőség.
Ha a képviselő úr figyelemmel kíséri Ukrajna belpolitikai mozgásait, az autonómiák körül kialakult éles feszültségeket, amelyek elsősorban nem a magyar, hanem a krími orosz autonómiatörekvésekhez kötődnek, akkor talán megértéssel viszonyul ahhoz, hogy több kárpátaljai magyar szervezet vezetője nem tartja most aktuálisnak a magyar autonómia szorgalmazását, de aktuálisnak tartják a kulturális autonómia kiteljesítését, illetve mindazoknak a jogoknak a megadását, amelyekről már korábban beszéltem, s amelyeket rögzít a két állam alapszerződés-szerű megállapodása, illetve annak a melléklete. Azt hiszem, ezen a téren már értünk el bizonyos eredményeket.
Kérem képviselőtársaimat és Kávássy képviselő urat is, hogy fogadják el ezt a választ, mert nem kitérni kívánunk a probléma elől. Ígérem, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük az ügyet, de nem hiszem, hogy jó szolgálatot tennénk a kárpátaljai magyarságnak vagy általában az autonómia ügyének, ha olyan követeléseket vállalnánk magunkra, amelyek ott feszültségeket gerjesztenek anélkül, hogy a valódi megoldásokat elő tudnák mozdítani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
