DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élni kívánok a kétperces lehetőséggel, hisz az előttem szóló szabaddemokrata képviselőtársunk megítélésem szerint fontos, és általunk kiemelten fontosnak tartott részeit érintette a törvénynek, amikor a hazai ipar és a hazai ajánlattevők helyzetéről beszélt.
Megítélésem szerint az a meglátása, amellyel azt mondja, hogy eleve kizárja a külföldi ajánlattevőket, nem igaz. Két szempontból nem igaz. Egyik, mert nem kötelezően írja elő a nevezett 26. §, hogy kizárólag hazai ajánlattevők lehetnek. A másik pedig: ez pontosan úgy fogalmaz, hogy belföldi székhelyű ajánlattevőről beszél, és az, hogy belföldi székhelyű ajánlattevő, magában foglalhat valamilyen mértékben külföldit, kisebb-nagyobb részben, akár még 100 százalékban is. Tehát az az állítás, megítélésem szerint, hogy a külföldieket ez hátrányosan érinti, nem állja meg a helyét. Egy természetes dolgot próbál nagyon puhán megoldani, hogy igenis támogassuk valamilyen formában a hazai, tehát a belföldi székhelyű ajánlattevőket.
A másik észrevételem, ami az 59. §-ban azt az ominózus 10 százalékos különbséget érinti, arról szól, hogy közel azonos ajánlatnak akkor kell tekinteni valamit, hogyha a külföldi és a hazai között 10 százalék az eltérés. Ez csupán egyetlen dolgot jelent, hogyha ebben az esetben is a hazait választja az adott megrendelő, nem dorgálja meg érte. Hisz nem biztos, hogy érdekeltek ezek a közbeszerzést végző önkormányzatok - társadalombiztosítás -, hogy a drágábbat válasszák. Tehát ez egy nagyon puha, és megítélésem szerint gyenge preferációja a törvénynek, amin mindenféleképpen javítani kellene. Ez semmi kötelező jelleget nem ír elő. Köszönöm szépen.
