DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke: Elnök Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemzetbiztonsági törvényjavaslat expozéját hallhattuk. Múltja van ennek, hogy most került napirendre, nem véletlen - gondolom, a pártok vezérszónokai szólnak majd erről. A nemzetbiztonsági bizottság február 15-i ülésén úgy foglalt állást, hogy általános vitára alkalmasnak minősíti a törvényjavaslatot - azért, mert az országnak szüksége van nemzetbiztonsági törvényre. Felmerült azonban a vita során egy-két olyan kérdés, mely joggal merült fel és foglalkoztatta a bizottság tagjait, s erről szükségesnek tartok egy rövid tájékoztatást adni.
A törvénytervezet a nemzetbiztonsági szervezetek tevékenységi körét köztörvényes bűncselekményi körre is kiterjeszti, és ez érintkező felület a rendőrség általános nyomozóhatósági funkciójával. Ahogy miniszter úr most expozéjában utalt rá, ebben valami megbékítő és megbékülő egyetértés történt a két tárca között. Ez nálunk dilemma volt, kíváncsian várjuk ennek eredményét. Dilemmaként merült fel a szervezett bűnözés elleni küzdelem feladatként megjelölt fogalma; lévén, hogy ez köznyelvi és publicisztikai fordulat, a jogi értelmezhetősége nem precíz, lehet túl tágan, szűken értelmezni. Úgy hiszem, itt még valami pontosabb meghatározásra lesz szükség, legalábbis a bizottság véleménye szerint.
Az ellenőrzés és felügyelet kérdésköre természetesen merült fel problémaként, és ebben különböző, azt kell mondanom, inkább improvizált javaslatok és később kidolgozandó elképzelések merültek fel a bizottság ülésén. Itt nagyon erős a szigorítási szándék - ugyanakkor az az igény is felmerül, hogy a szervezeteknek hatékonyan kell működniük. Ez pedig a működésnek egyfajta autonómiáját elkerülhetetlenné teszi.
Természetes módon merült fel a titkosállomány kérdése, vagy ahol a nyomozóhatósági funkció más helyeken érintkezik más nyomozóhatóságok tevékenységi körével.
Felmerült az is, hogy bizonyos jogosítványai lennének a nemzetbiztonsági bizottság elnökének. Abban a feltételezésben tárgyaltunk bizottsági ülésen, hogy e törvény szerint talán akkor mindig ellenzékinek kellene lenni a bizottsági elnöknek; kérdés azonban továbbra is, hogy a bizottsági elnök a személyesen kapott információkat miként kezelheti, lévén hogy magántitka a bizottsággal szemben nem lehet.
Még más kérdések is felmerültek, ezek a leglényegesebbek, és még egy talán, ez a kérdőívvel kapcsolatos. A nemzetközi gyakorlat bizonyos felelős beosztásban lévő személyek esetében rendkívül részletes és az intim szférába mélyen behatoló kérdőívet tehet kötelezővé, és van ellenkező gyakorlat is. Azt hiszem, megnyugtató az, ha a nemzetbiztonsági bizottság és esetleg a tisztelt Ház magát a kérdőívet megismeri, amire a törvényben utalás történik, lévén, hogy annak minden sora olyan kérdéseket érint, amelyek valóban egy bizonyos határon túl, enyhén szólva is, kényesnek minősíthetők.
Mindezek figyelembevételével tartotta általános vitára alkalmasnak a bizottság a törvényjavaslatot, azzal az igénnyel, hogy a további érdemi tárgyalást megelőzően koalíciós, illetve hatpárti egyeztetésre kerüljön sor, hogy ezek a kétséges, de szükségképpen megállapodást igénylő pontok, beleértve a normaszöveg egyes pontosításait is, olyan kontrollon essenek át, ami után itt a tisztelt Ház nyilvános ülésén kevesebb vitára kerül sor, és esetleg kevesebb félreérthető mondat hangzik el, mert maga a törvényjavaslat olyan, amely időnként nyugtalanító kijelentésekre is hajlamosíthat.
(16.10)
Így tehát rendkívül nagy szerepe volna a hat parlamenti párt megegyezésének a törvény gyorsabb elfogadása érdekében. (Taps.)
