DR. KATONA BÉLA
DR. KATONA BÉLA
DR. KATONA BÉLA tárca nélküli miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tudom, hányan tudják itt a teremben, hogy holnapután lesz a demokratikus magyar titkosszolgálatok ötödik születésnapja. (Derültség.) És ha már születésnapot ünneplünk, akkor nem ártana egy rövid történelmi visszaemlékezéssel kezdeni a törvényről szóló expozét, és megnézni, mi történt ez alatt az öt év alatt, és azt is megnézni, mért csak most - öt év után - kerül a parlament asztalára ez a rendkívül fontos törvényjavaslat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszaemlékeznek, 1990 márciusában - néhány hónappal a Dunagate botrány után, néhány héttel a rossz emlékű III/III-as ügyosztály végleges megszüntetése után - hozták létre azt a négy titkosszolgálatot, amelynek a felépítése és feladatai már megfeleltek az európai demokráciák szokásos elvárásainak. Akkor még a Németh-kormány néhány alapelvet állapított meg, amelyek a titkosszolgálat munkáját alapvetően kell, hogy befolyásolják. Később az Antall-kormány ezekkel az alapelvekkel egyetértett, és minél jobban megteremtette ezen alapelvek érvényesítésének feltételeit..
(15.40)
Érdemes végiggondolni, melyek voltak ezek közül a legfontosabbak.
Az első az, hogy a titkosszolgálatoknak pártpolitikától mentesen, kizárólag szakmai alapokon kell működniük, és senki nem használhatja fel őket belpolitikai csatározásokra.
A második az, hogy a titkosszolgálatok feladata - a mindenkori kormány irányítása alatt - az ország biztonságának és alkotmányos rendjének védelme.
A harmadik - s ez nagyon fontos alapelv volt -, hogy a magyar titkosszolgálatoknak nincs ellenségképe, ott és akkor kell működésbe lépniük, ahol és amikor a Magyar Köztársaság érdekeit megsértik.
S a negyedik, hogy a magyar titkosszolgálatok csak akkor és olyan mértékben sérthetik az állampolgárok személyiségi jogait, amikor ezt a nemzet biztonságának érdeke feltétlenül megkívánja.
Úgy gondolom, ezeknek az alapelveknek a betartása vezetett oda, hogy ma már egyetlen érdemleges politikai erő sincs az országban, amely ne értene egyet azzal, hogy a titkosszolgálatokra a demokráciákban is szükség van, sőt csak itt tudnak igazán hatékonyan dolgozni, mert energiáik egy részét nem pocsékolják feleslegesen saját állampolgáraik politikai megfigyelésére. S ez a magatartásmód eredményezte azt is, hogy 1990-től kezdődően a magyar titkosszolgálatok elkezdték kiépíteni és egyre fejlesztették nemzetközi kapcsolataikat, és ma olyan nemzetközi kapcsolatrendszerrel bírnak, amely nélkül az ország biztonságának védelmét igazából nem lehet ellátni.
De miközben a kormány elvárásai és a titkosszolgálatok munkája egyre jobban megfelelt a demokratikus államberendezkedés igényeinek, aközben egyre nagyobb feszültséget jelentett, hogy a titkosszolgálati munka jogszabályi háttere nem volt rendezve. Hiába mondta ki az alkotmány 40. §-a, hogy a titkosszolgálatok tevékenységének részletes szabályozását a parlamentnek kétharmados törvényben kell elfogadnia, ha a valóságban ezt egy 1974-es, többször módosított törvényerejű rendelet, néhány minisztertanácsi határozat és egy 1990-ben megalkotott, kifejezetten átmeneti időszakra szóló, néhány paragrafusból álló törvény biztosította csak.
Amikor azt kérdezzük, miért tartott öt évig az, hogy ez a törvény a parlament asztalára került - annak ellenére, hogy közben igen jó színvonalú és szorgalmas előkészítő munka folyt -, akkor ezt nem a törvény bonyolultságával kell magyarázni, hanem azzal, hogy egy ilyen alapvető és fontos területet átölelő törvény tárgyszerű, objektív és pártpolitikai elfogultságtól mentes tárgyalásához a demokráciából előzetesen valamennyiünknek leckét kellett venni. Pedig annak idején, 1990-ben világos volt, hogy erre a törvényre szükség van; és ma is csak helyeselni tudjuk, hogy az Antall-kormány - a nemzetközi tapasztalatokat és a magyarországi helyzetet figyelembe véve - úgy döntött, hogy egy átfogó és részletes törvényt kell megalkotni.
Átfogó és részletes törvényt, amely egyrészt lehetőséget biztosít a titkosszolgálatok hatékony, az ország számára hasznos működésére, másrészt pedig biztonságot nyújt minden tisztességes magyar állampolgár számára, amennyiben a törvény megakadályozza, hogy a szolgálatok bármikor jogtalanul zaklathassák őket. Mielőtt rátérnék a törvény általam fontosnak vélt néhány elemének az ismertetésére, engedjék meg, hogy most, az ötéves munka ismeretében köszönetet mondjak azoknak, akik ebben a munkában a legtöbb feladatot vállalták. Elődeimnek: Boross Péternek, Gálszécsy Andrásnak és Füzessy Tibornak... (Taps.).., akik elsősorban hozzájárultak ahhoz, hogy ennek a kormánynak tulajdonképpen már csak az - egyébként nem kicsi - egyeztető feladatokat kellett elvégeznie ahhoz, hogy a törvényt beterjeszthesse a parlament elé. De köszönetet szeretnék mondani a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a rendőrség jogászainak is, akik folyamatosan részt vettek a törvény előkészítésében. S külön szeretnék köszönetet mondani a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak és a frakciók által kijelölt képviselőknek, akik - a parlamenti menetrendtől kicsit eltérően - már a törvény benyújtása előtt megtették észrevételeiket, és ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a törvény ebben a formájában kerüljön benyújtásra a parlament elé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy valamennyien részletesen elolvasták a beterjesztett törvényjavaslatot, ezért elnézést kérek, hogy néhány, általam fontosnak tartott elemét az expozéban külön megemlítem. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, így azok számára is tisztább kép alakul ki ennek a törvénynek a legfontosabb tartalmi elemeiről, akik tévén nézik vagy rádión hallgatják a parlamenti tárgyalást.
A titkosszolgálatok, a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok öt szolgálatot foglalnak magukba, mégpedig három polgári és két katonai titkosszolgálatot: az Információs Hivatalt, a Nemzetbiztonsági Hivatalt, a Katonai Felderítő Hivatalt, a Katonai Biztonsági Hivatalt és egy új hivatalt - hiszen az előző négy már eddig is működött-, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot. Most csak erről az utóbbiról beszélnék, hiszen egy új hivatal felállítása, egy új titkosszolgálat megindítása mégiscsak indoklást igényel.
Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat gyakorlatilag eddig is önállóan működött az NBH egyik egységeként, de mivel szolgáltató feladatot lát el, és mind a négy titkosszolgálat, sőt egyre nagyobb mértékben a rendőrség számára is teljesít feladatokat, a törvényjavaslat előkészítői úgy gondolták, célszerű, ha nem valamelyik szervezet részeként, hanem önálló szervezetként látja el ezeket a feladatokat. A javaslat szerint a következő időszak titkosszolgálati felépítése tehát úgy alakulna, hogy három polgári titkosszolgálat lenne ebben az országban - amelyek országos hatáskörű, önálló költségvetési szervként dolgoznának - és két katonai titkosszolgálat - amelyek országos hatáskörű, de a Magyar Honvédség keretében működő egységek lennének.
A törvényjavaslat a szokásosnál sokkal részletesebben határozza meg a titkosszolgálatok feladatait. Elsősorban azért, hogy a közvélemény számára ismert legyen, milyen széles körű, sokrétű feladatokat kell ellátniuk a titkosszolgálatoknak az ország védelme érdekében. Ezeket most nem szeretném felsorolni, mindössze két olyan feladatot emelek ki, amelyek egyrészt a törvény előkészítése során vitát váltottak ki, másrészt pedig szerintem különleges fontossággal bírnak.
Az egyik - amely kapcsán sok vita volt a törvény előkészítése során - az az, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatot kapnának a szervezett bűnözéssel kapcsolatos feladatokban, elsősorban a fegyver- és kábítószer-csempészettel, valamint az ország gazdasági, pénzügyi érdekeit veszélyeztető tevékenységekkel kapcsolatban.
Azt kell jelentenem önöknek, hogy hosszú egyeztetés után a beterjesztett szöveg a Belügyminisztérium és a gazdasági kabinet teljes egyetértésével került a parlament asztalára. Azt pedig felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy az itt megfogalmazott feladatok nem jelentenek semmiféle beavatkozást a rendőrség szervezett bűnözéssel kapcsolatos tevékenységébe, hiszen a titkosszolgálatok információgyűjtésre, elemzésre kapnak felhatalmazást, s ennek az elemzésnek az alapján azt kell megállapítaniuk, hogy a szervezett bűnözés szintje az országban adott pillanatban elérte-e azt a fokot, amely az egész nemzet biztonságára nézve már veszélyes lehet; a szervezett bűnözéssel kapcsolatos felderítő és bűnüldöző tevékenység továbbra is a rendőrség feladatkörébe tartozik.
(15.50)
A másik feladat, amit szeretnék kiemelni, azért érdekes, mert a titkosszolgálatok bizonyos esetekben hatósági jogkört is kapnak. Így került a nemzetbiztonsági szakszolgálathoz a biztonsági okmányokkal kapcsolatos hatósági jogkör. Ez két szempontból is érdekes és megemlítendő. Egyrészt ezzel a feladatkiosztással elismerték az előkészítők, hogy a szakszolgálatnál kiválóan képzett szakemberek dolgoznak, másrészt azt is elismerték, hogy ez a feladat - hogy megakadályozza a különböző magyar pénzek, állampapírok, igazolványok, útlevelek hamisítását - kiemelt feladatként jelentkezik a titkosszolgálatok tevékenységében.
Az élet azt bizonyította, hogy amikor az elmúlt időszakban elmulasztották igénybe venni a szakszolgálatnál meglévő szakértelmet, mint például a jövedéki termékek zárjegyeinél vagy a fűtőolajjegyeknél, akkor több száz millió forintos vagy akár milliárdos nagyságrendű veszteség érte a magyar államot, mert kellő biztonsági előkészületek nélkül ezek elég könnyen hamisítható termékekké váltak.
Nem szeretnék most részletesebben beszélni a szolgálatok irányítási és vezetési rendszeréről. Ha tisztelt képviselőtársaim megnézik a törvényjavaslatot, akkor világosan látszik, hogy pontosan meghatározásra került a miniszterek, a Magyar Honvédség parancsnoka és a főigazgatók számára, hogy mik a jogaik, feladataik, kötelességeik, sőt az egymás közötti kapcsolatrendszert is megfelelőképpen rögzíti a javaslat.
Talán az egyik legfontosabb része a törvényjavaslatnak a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó rész. Az előkészítés során abban nem volt semmi vita, hogy a parlamentnek nagyon konkrét ellenőrzést kell végeznie a titkosszolgálatok felett, s ez mindenképpen szükséges. A vita csak azon volt, hogy hogyan lehet biztosítani mindazt az információt a bizottság számára, amely a törvényesség ellenőrzéséhez feltétlenül szükséges anélkül, hogy ez operatív felelősség vállalásával párosulna.
Úgy gondolom, hogy a beterjesztett javaslat mind a két szempontnak eleget tesz, hiszen a bizottság rendszeresen tájékoztatást kap a titkosszolgálatok munkájáról. A bizottságnak joga van beszámoltatni a minisztereket, a főigazgatókat, az igazságügy-minisztert. A bizottságnak joga van törvényességi vizsgálatot indítani, s joga van intézkedésre és felelősségrevonásra felkérni a felügyelő, irányító minisztereket, joga van betekinteni a titkosszolgálatok egyébként államtitkot képező részletes költségvetésébe, joga van véleményezni azt, és csak akkor javasolja a parlamentnek elfogadásra, ha annak a részleteivel is egyetért.
A titkosszolgálatok főigazgatóit a bizottság kinevezésük előtt meghallgatja és alkalmasságukról előzetesen állást foglal. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen arra is lehetőséget ad, hogy a szolgálati út részleges megkerülésével a főigazgatón vagy miniszteren keresztül a nemzetbiztonsági bizottság elnöke haladéktalanul értesüljön minden olyan törvénytelenségről, amely a titkosszolgálatokon belül történik és amelyet bármelyik titkosszolgálati dolgozó észrevesz és jelent.
Úgy gondolom, hogy ezek az ellenőrzési jogosítványok nemcsak a bizottság korábbi ellenőrzési lehetőségeihez képest jelentenek előrelépést, hanem megfelelnek a demokratikus országok hasonló szabályainak is. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy a parlamenti vitának ez lesz az egyik középpontja. Tulajdonképpen miniszterként és parlamenti képviselőként is őszintén szólva teljesen természetesnek tartom, hogy amikor a parlament saját ellenőrzési jogosítványait alakítja ki, akkor ebben a kialakításban itt, a parlamenti vitában is tevékenyen részt óhajtanak venni a képviselők.
A másik nagyon fontos része a törvénynek az adatkezelésekre vonatkozó előírásokat tartalmazó fejezet. Ez azért nagyon fontos, mert ha ebben a törvényrészben nem kerülnek nagyon egzakt módon meghatározásra az adatok kezelésének különböző lehetséges módozatai, akkor itt adódhat az a lehetőség, hogy a szolgálatok tulajdonképpen felelőtlenül garázdálkodhatnak a magán-, a személyi adatokat tartalmazó ügyekkel. Úgy gondolom, hogy azok az előírások, amelyek leírásra kerültek a törvényjavaslatban, ezek egyrészt egyértelműen megfelelnek a nemrég elfogadott adatvédelmi törvény igen szigorú előírásainak, pontosan rögzítik az adatok igénylésének lehetőségét és formáit. Rögzítik az adatok felhasználhatóságát, a megőrzésre és a megsemmisítésre vonatkozó előírásokat, az átláthatóságra és a nyilvántartásra vonatkozó előírásokat. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a fejezet jogilag talán a legjobban megalapozott része a törvényjavaslatnak, és azt hiszem, hogy már ebben a formájában is kellő biztonságot nyújt minden állampolgárnak, hogy nem kerülnek rossz kezekbe a róla szóló adatok.
Természetesen a törvényjavaslatnak az egyik nagy érdeklődést kiváltó része a titkos információgyűjtéssel foglalkozó fejezet lesz. Azt kell mondjam, hogy - a nemzetközi gyakorlatban szokatlan módon - a titkos információgyűjtés eszközei és módszerei részletesen felsorolásra kerültek ebben a törvényjavaslatban. Mégsem ez fogja kiváltani igazán az érdeklődést, a vitát, hanem ennek szűkebb, de talán legfontosabb része, amit a törvény úgy hív, hogy a külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök, hiszen ezeknek az eszközöknek és módszereknek az alkalmazása az, ahol a legjobban be lehet látni az emberek személyes és magánéletébe. A telefon-lehallgatás, a levélfelbontás vagy a lakás-megfigyelés engedélyezésére ez a törvény rendkívül szigorú előírásokat tartalmaz. Csak a főigazgatók kérhetnek - megfelelő jogi alátámasztás alapján - ilyen eszközökre engedélyezést, meghatározott időre a bíróság vagy az igazságügy-miniszter adhatja meg ezt az engedélyt, és meghatározásra kerül a törvényben az is, hogy mikor kell haladéktalanul megszüntetni az ilyen jellegű megfigyelést és hogyan kell az ott keletkezett adatokat megsemmisíteni.
Ezzel a fejezettel kapcsolatban egy alapelvet mindenképpen be kell tartanunk: ezeknek az eszközöknek a használatára csak akkor kerülhet sor, ha semmilyen más eszközökkel nem lehet az adat birtokába jutni, és csak akkor, amikor az adott ügyben az érintett személy jogainál sokkal fontosabb az egész ország nemzetbiztonsági érdeke.
Rögzítettük a törvényjavaslatban azokat a gazdasági szabályokat, amelyek eltérnek az általánostól. A PM-mel közösen dolgoztuk ki, hogy melyek azok a területek, amelyeknél a titkosszolgálatok sajátos jellegéből adódóan nem lehet az általános gazdasági szabályokat alkalmazni. Ha például arra gondolunk, hogy a titkosszolgálatok létszám-, béradatai vagy akár a technikai fejlettségét mutató részletes költségvetési adatok nyilvánosságra kerülnek, egyébként az állami szervezeteknél szokásos módon, akkor világos, hogy ezzel súlyosan sérülne a nemzet biztonsági érdeke. Ezért ez a javaslat azt tartalmazza, hogy ezeket az adatokat például csak a nemzetbiztonsági bizottság tagjai jogosultak részletesen megismerni.
Várhatóan egyik nagy vitát kiváltó fejezete lesz a törvénynek a nemzetbiztonsági védelemre és ellenőrzésre vonatkozó fejezet. Azt azonban szeretném elmondani önöknek, hogy az elmúlt nyolc hónap személyes tapasztalatai, nemzetközi tárgyalásaink és a törvény előkészítése során végzett összehasonlító elemzések egyértelműen azt mutatják, hogy biztonsági szempontból Magyarország ma a világ legvédtelenebb országai közé tartozik.
(16.00)
El kell mondjam, hogy ma csak a véletlen ment meg bennünket attól, hogy igen komoly államtitkokkal járó, államtitkok birtokába juttató pozícióba ne kerüljenek kinevezésre valamelyik ellenünk dolgozó titkosszolgálat ügynökei vagy esetleg a szervezett bűnözés delegáltjai. A világ összes demokratikus országában azokra a pozíciókra, ahol fontos államtitkok birtokába kerülnek a kinevezettek, előzetesen biztonsági vizsgálaton esnek keresztül, ahol megvizsgálják, nincs-e olyan kockázati tényező az illetővel kapcsolatban, ami arra mutat, hogy befolyásolható, esetleg zsarolható lehet és adatokat szolgáltathat ki mások számára. Nagyon fontos lenne, hogy ezt a rendszert mi is minél hamarabb bevezessük. Persze ez csak úgy lehetséges, hogy az érintettek tudtával és beleegyezésével történjenek ezek a vizsgálatok, és nem a titkosszolgálatoknak kell eldönteni, még a vizsgálat ismeretében sem, hogy kit neveznek ki, hanem annak, akié a kinevezés felelőssége.
Egy speciális esete is szerepel a javaslatban ezeknek a biztonsági vizsgálatoknak, nevezetesen az, hogy a törvényjavaslat szerint a parlament nemzetbiztonsági bizottságába jelölt képviselőknél ugyanezt az előzetes biztonsági vizsgálatot javasolja a törvény elvégezni. Én persze tudom, hogy politikust semmiféle biztonsági vizsgálatnak nem illik alávetni. De kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolják el, milyen államtitkok birtokába juthatnak a nemzetbiztonsági bizottság tagjai. Gondolják el, hogy ennél sokkal kevésbé fontos titkok tudóira előírjuk ezt a biztonsági vizsgálatot - akkor talán jó lenne, ha nem adnánk saját magunknak felmentést a hasonló procedúra elvégzése alól.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szolgálatok dolgozói, vezetői tisztában vannak és én magam is teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a titkosszolgálatokat sehol a világon nem szokták szeretni. De azt hiszem, az egy reális cél, hogy a magyar közvélemény is ismerje meg a titkosszolgálatok munkáját, egy idő után ismerje el, hogy az ország érdekében nagyon fontos tevékenységet végeznek, és segítse, hogy ezt a tevékenységet a lehető legjobban tudják elvégezni. Ehhez persze olyan titkosszolgálatok kellenek, amelyek politikai célokra soha, semmilyen körülmények között nem alkalmazhatók, de megkapják a felhatalmazást a törvényben, hogy hatékonyan teljesíthessék alapfeladatukat, az ország érdekeinek védelmét és érvényesítését. Olyan titkosszolgálatok kellenek, amelyektől minden magyar állampolgár nyugodtan élhet; de akik, mondjuk, egy nemzetközi per során a magyar álláspontról folyamatosan értesítik a másik felet, vagy akik számunkra fontos államtitkokat akarnak megszerezni törvénytelen úton, vagy akik rajtunk keresztül akarnak fegyvert vagy kábítószert, vagy sok-sok magyar állampolgár számára sugárveszélyt jelentő nukleáris anyagokat csempészni, vagy akik nálunk készülnek terrorcselekményt elkövetni, azok azért egy pillanatig ne gondolják azt, hogy ebben az országban szabadon garázdálkodhatnak.
Ezt a célt itt most a parlamentben azzal tudjuk legjobban elérni, legjobban megközelíteni, hogy olyan világos és áttekinthető törvényt alkotunk, amely egyszerre tudja biztosítani a szolgálatok törvényes és hatékony működését.
A kormány nevében azt tudom ígérni, hogy nyitott fülekkel fogjuk hallgatni a vitát, és örömmel fogadunk minden jobbító szándékú módosító javaslatot. Viszonzásképpen azt kérném tisztelt képviselőtársaimtól, segítsék elő, hogy ezen a nagyon fontos területen végre a demokráciákban szokásos módon, törvény által szabályozottan dolgozhassanak a magyar titkosszolgálatok is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
