JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Természetesen, amit Sepsey úr elmondott, abban tökéletesen igaza van, mindnyájan tudjuk, hogy így van. De ha már egyszer a politikai üldözöttek jegyre váltották a járadékjogukat, akkor az a jegy ugyanúgy viselkedik a piacon, mint ha más forrásból lenne. Ők azzal a dilemmával néznek szembe - most, Sepsey úr törvénymódosításával kapcsolatban -, hogy vajon arra a csatornára álljanak-e rá, amit Sepsey úr törvénymódosítása ajánl, vagy arra a csatornára álljanak-e rá, miután a kezükben ugyanolyan jegy van, mint bármely más kárpótlási jegy, amit a kormány javaslata kínál. A kettő összehangolása ezért elengedhetetlen.
Az, hogy a más természetű járadékok az embernek mely esetben érik meg, ezt persze nekik kell eldönteni, de a törvényhozónak is látnia kell, hogy valójában melyik felé fognak inkább mozdulni az emberek. Ez erre vonatkozik.
A másik technikai szabály: igaza van, attól, hogy a kárpótlási jegyért én kétszer annyi földet kaphatok-e vagy nem, ez a végső elszámolásban, a privatizálandó vagyonban nem jelent semmit.
Menet közben azonban, az emberi sérelmek felhalmozódásában rengeteget, ugyanis a szakaszolt kárpótlás miatt egyszerűen arról van szó, hogy akik az első két menetben mentek, kétszer annyit vittek el a földpiacból, mint amennyit bárki kalkulált, hogy elvisznek, így a végére maradottaknak nincs föld.
Ez a kínos helyzet van. Az államnak mindegy; a részt vevő emberek között azonban akkora igazságtalansági feszültségek halmozódtak fel, hogy ezt most már nagyon nehéz kezelni. (Taps a bal oldalon.)
