DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Engedjék meg, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy azzal kezdjem, hogy a leköszönő elnöknőt és a váltó elnöknőt is tisztelettel üdvözöljem. (Taps.)
Engedjék meg, hogy akkor, amikor a beterjesztett törvényjavaslattal, illetőleg országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatos véleményemet elmondom, akkor mindenekelőtt összefoglaljam azokat a tényeket, amelyek az ügy helyes elbírálásához kétségkívül rendelkezésre állnak.
Mindenekelőtt nagyon kevés szót hallottam arról a tényről, amelyet mindent megelőzően meg kell állapítanunk: az egész lehetetlen Duna-helyzet annak következtében jött létre, hogy az állampárt súlyosan vétett Magyarország érdekei ellen, elárulta a haza érdekeit. Egy olyan szerződést kötött, amelyet nem lett volna szabad megkötnie.
Az én megítélésem szerint ezt a tényt a magyar Országgyűlésnek meg kell állapítania. Enélkül erről a kérdésről beszélni sem szabad. Ez a kiindulópont.
A másik tény, amit nem lehet elvitatni: Az általunk felmondott szerződéstől függetlenül és a szerződéstől eltérő módon, a szlovák oldalon felépítettek egy olyan erőművet, amely kész helyzetet teremtett. Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A kész helyzet következtében a magyar fél kiszolgáltatottá vált a szlovák féllel szemben. Ez is egy olyan vitathatatlan tény, amelyet meg kell állapítanunk.
Az, hogy a Szigetköz szomjúhozik - ahogy azt Szabad György képviselőtársam mondta -, szerintem egy rendkívül kulturált megfogalmazás, ami csak részben fedi a valóságot, ugyanis a Szigetköz nem egyszerűen szomjúhozik, hanem a Szigetköz haldoklik, sőt a Szigetköz a klinikai halál állapotában van. A Szigetközt tönkretették. Éppúgy vitathatatlan az is, hogy jóvátehetetlen környezeti károsodások következtek be, amelyeket megint a tények között kell felsorolnunk, és azt is a tények közé kell vennünk, hogy Magyarország vízkészletének legkézenfekvőbb tömegét oly mértékben tönkretették, hogy az a jövőben a magyarság számára elveszettnek kell hogy tekintessék. Tehát katasztrófahelyzetet idézett elő ennek a szerződésnek a megkötése, majd a szlovák fél egyoldalú eljárása.
Ne haragudjanak, én szeretem a tiszta fogalmakat, s bizony felelősségem tudatában kimondom erről a helyről, hogy a szlovákok ellopták a mi Dunánkat. Erre más kifejezést nem lehet használni, és ezt nekünk ilyen módon kell deklarálnunk.
Deklarálnunk kell továbbá, hogy a szlovákok a trianoni és a párizsi békeszerződést egyoldalúan felrúgták, a határokat megváltoztatták, tehát a szlovákok a nemzetközi jogi előírásokkal, a kötelezettségvállalásokkal szemben, a helsinki dokumentumok aláírása ellenére egyoldalúan megváltoztatták a határainkat.
Úgy gondolom, nem csak azt kell megállapítanunk, hogy a szlovákokkal szemben kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, hanem meg kell állapítani azt a tényt is, hogy az egész jövőnk bizonytalanná vált a szlovák féltől való függőségünk következtében.
Tényként kell azt is megállapítani - és ez már a tizedik pont, amire hivatkozom -, hogy a hágai nemzetközi bíróság előtt folyamatban van a per. Ennek a pernek a kimenetelére nekünk tekintettel kell lennünk e kérdés tárgyalásakor is.
Az is tény, hogy a dunai hajózás jelenleg nemcsak hogy nem megoldott, hanem az a nemzetközi hajózási rendszer, amelyre egész Európa büszke volt: a Duna-Majna-Rajna hajózási rendszer, ezzel a megoldással ugyancsak veszélybe került. Nyilvánvaló, hogy erre is tekintettel kell lennünk a megoldás kapcsán.
Végül tény, hogy bármennyire is egyedül és kizárólag az állampárt tehet erről a helyzetről, ami kialakult, de én nem osztom azt az álláspontot, hogy mi már nem felelünk a megoldásért. Ha nem a Magyar Köztársaság Országgyűlése felel azért, hogy az ország gondjait, bajait megoldjuk, akkor ki felel?
(18.10)
Természetesen kényelmesebb lenne azt mondani - különösen, ha igaz az, hogy Horn Gyula és Mečiar egymással valamiféle megállapodást kötöttek -, hogy akkor már miről tárgyal az Országgyűlés. Mert akkor tény, hogy megint becsaptak minket. Akkor tény, hogy egy olyan titkos megállapodás van a háttérben, amiről a Ház nem tud. Akkor valóban nem jöhet szóba a Ház felelőssége. De nyilvánvaló, ha ilyen megállapodás van, akkor már a magyar Országgyűlésnek nem is lenne szabad érdemben foglalkoznia a dologgal. Mert arra degradálódjék a parlament, hogy valóban a kormánynak legyen egy parlamentje, ahogy azt számos alkalommal elmondtuk, hogy nem szabad hogy legyen jogállami körülmények között?
Tehát bizony a Háznak fel kell tennie a kérdést a miniszterelnök úrnak - és ez elől a miniszterelnök úr nem bújhat ki -: kötött-e Mečiarral megállapodást, ha kötött, milyen megállapodást kötött, tárja a Ház elé a megállapodást, mert ha van ilyen megállapodás, akkor a Ház nincs abban a helyzetben, hogy erről a kérdésről tárgyaljon, akkor Horn Gyulának kell felelnie a megoldás helyességéért.
Úgy gondolom, a mai napon sok szép beszéd hangzott el a Duna ügyében, a Szigetköz ügyében, de - ne vegyék tőlem rossz néven - megoldást természetesen egyetlenegy beszéd sem tartalmazott, nem is tartalmazhatott. Hiszen ha úgy merül fel a kérdés, ahogy azt általában a frakciók részéről felvetették, hogy a frakciótagok lelkiismeretére van bízva, miként szavazzanak, akkor nagyon jól tudjuk, hogy a frakciótagok lelkiismeretére való hivatkozás egyben azt is jelenti: nincs megoldás. Akkor a frakciók nem tudnak egy olyan álláspontot a nyilvánosság előtt képviselni, amelyet képviselni mernének.
És sajnos, az ország most majdhogynem kettészakadt a Szigetköz halódása következtében, mert kellene is a víz, de ugyanakkor fél is mindenki a helyzet rendezésétől. Nem is véletlenül fél, kérem, mert itt elhangzottak vélemények arra vonatkozóan, hogy a hágai nemzetközi bíróság előtt folyamatban levő perre milyen kihatással lehet a parlament döntése, elhangzott itt a kárenyhítési kötelezettségre való hivatkozás.
Nem vitatom, hogy a kárenyhítési kötelezettség a római jog óta fennáll, de kérem, ugyanakkor azt is meg kell mondjam, a másik oldalon legalább annyira igaz, hogy a római jog óta hivatkozni szoktak a gazdasági célszerűségre is. És ha mi azt mondjuk, hogy a kárenyhítési kötelezettségünk miatt teszünk ezt meg azt, akkor vajon gondolják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a másik oldalról nem történik arra hivatkozás, hogy már megoldódott a Duna problémája, mert hiszen mi megállapodtunk a magyarokkal - fogják mondani Mečiarék... Ne vegyék tőlem rossz néven, én 35 évig voltam ügyvéd, és nagyon jól tudom, hogy egy ideiglenes megállapodásnak milyen következményei vannak a hivatkozási alapot illetően. Tehát úgy gondolom, a tényleges gazdasági helyzet alapvetően meghatározhatja a hágai bíróság előtt folyó peres eljárás egész jövőbeni sorsát.
Az a megoldás, amelyet a külügyi kormányzat részéről az általam igen tisztelt Bárány András képviselőtársunk (Közbeszólások: Bársony András!), Bársony András - elnézést kérek - képviselő úr előterjesztésében hallottunk, mint a külügyi bizottság többségi álláspontját, hogy ne politikai kérdésnek tekintsük mi ezt a felmerült problémát, hanem műszaki problémaként kezeljük - hát ez egy nonszensz, egy képtelenség. A mi Dunánk elvételét, a határaink megváltoztatását, az egész jövőbeli bizonytalanságunkat, a vízkészletünknek az elképesztő módon való kezelését - ezeket mi egyszerű műszaki problémának fogjuk fel? Mintha itt valamiféle műszaki vita lenne közöttünk? Hát kérem, ne vegyék rossz néven, ez igazán nem fogja érinteni sem a trianoni szerződés, sem a párizsi békeszerződés kötelező hatályát, nem fogja érinteni a helsinki okiratok aláírása következtében is vállalt kötelezettségünket, de kérem, azért azt világosan kell látni, hogy a Csallóközt és a Felvidéket elvették tőlünk, az ezer éves koronázó fővárosunk, Pozsony (Gellért Kis Gábor: Nem ezer éves!) idegen kézre került, és én úgy gondolom, azt is látniuk kell, hogy most elkerült tőlünk a Duna is, tönkretették a vízkészletünket, és akkor mi fogjuk fel műszaki problémaként az egész kérdéskört.
Ebbe a Független Kisgazdapárt nem hajlandó belemenni, ez az egész államiságunkat, a függetlenségünket érintő kérdéskör. Ennek megfelelően kell ezzel elbánnunk. Úgy hiszem, a Duna egyoldalú elterelése a határok erőszakos megváltoztatásával azonos tény, és ezt ennek megfelelően kell kezelnünk. Mi a politikai kérdés, ha nem ez?
És kérem, tessék tudomásul venni, akkor, amikor ezt az egész kérdéskört kezeljük, és amikor Horn Gyula állítólag Mečiar úrral ebben a kérdéskörben egyezkedett és talán megállapodásra is jutott, hát Horn Gyula, aki igen hosszú ideig volt a Magyar Köztársaság külügyminisztere, ő nem tudja azt, amit a diplomácia történetében is tanítottak alapfoktól kezdve a legmagasabb fokig, hogy az én szomszédom szomszédja az én barátom? És ő olyannak tekinti, hogy ezt a diplomáciai tanítást Mečiar úrra kell érteni? Mečiar úrra kell nekünk támaszkodnunk a kérdés megoldásakor?
Én úgy gondolom, ez egy elképesztő megközelítés. Nem vitás, ami az 1843-as kilométernél történt, az valóban egy tragédia a magyarság számára, és egy olyan függőséget jelent a szlovákoktól, amelyet mi ilyen módon nem hagyhatunk érvényben.
Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy megoldásként sok minden megoldás merülhet fel, hiszen hadd utaljak arra, most legújabban egy olyan elképzelés is felszínre került, hogy van lehetőség mondjuk arra is, hogy Ausztriában a Duna Bécs utáni szakasza után induló 30 kilométeres csatornával a Lajta feletti síkságon átvezessük a Dunát az eredeti medrébe, ami egy lehetőség - mondjuk - az osztrákoknak is, mert hiszen a Fertő tó vízkészletének vízszintjét olyan kedvező módon érinti, ami esetleg az osztrákoknak is egy új megközelítési lehetőséget jelent.
Tehát úgy gondolom, sokfajta megoldási lehetőség képzelhető el. Úgy gondolom, akkor, amikor a magyarság jövőjéről van szó, nem lehet egyetlenegy olyan megoldást sem félrelökni, ami adott esetben valóban védhető álláspont lehetne, mert itt egyértelműen egy olyan, hajózást segítő és olcsóbbá tevő megoldásról van szó, ami ráadásul a rendkívül nehézkesen üzemelő, felépített zsiliprendszer részbeni megkerülését is lehetővé tenné.
(18.20)
Tehát van megoldás. Csak abból kell kiindulnunk, hogy nekünk nem szabad kész helyzetet teremteni a hágai bírósági döntés előtt. Ebben a szellemben fog a Független Kisgazdapárt dönteni az előterjesztett országgyűlési határozati javaslat ügyében.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
