DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. És köszönöm a szociális bizottság nevében többször szóló Garay képviselő úrnak azt, hogy megpróbálja ezt a lehetetlen helyzetet valamilyen módon megoldani. Azonban az a véleményem, hogy a lehetetlen helyzet megoldhatatlan. Megoldhatatlan azért, mert sem a társadalmi igazságosságot, sem a közteherviselést nem lehet a családi pótlék, illetve az anyasági támogatás rendszerével helyretenni. Erre ez tökéletesen alkalmatlan. Tökéletesen alkalmatlan, hölgyeim és uraim, mert a családi pótlék nem szociális ellátási forma. A családi pótlék egyszerűen a munkaerő társadalmi újratermelésének költsége. Egy költségtényező, amely a makrogazdaságot terheli, egy befektetés a jövő érdekében.
Tehát itt mindenféle társadalmi igazságosságra való törekvés értelmetlen, már csak az arányok miatt is. A családi pótlék 28 százalékát fedezi a gyermeknevelés költségeinek. 28 százaléknyi összeggel nem lehet a jövedelmi különbségek megoldására törekedni, mert ha teljes mértékben elvonjuk vagy odaadjuk, akkor sem korrigáljuk azt a kétszázszoros jövedelemkülönbséget, ami az alsó egyszázad és a felső egyszázad jövedelme közt mára kialakult. Természetesen ez velejárója a piacgazdaságnak.
Tehát minden olyan szándék, amely valamiféle közteherviselést a gyerekek és a családi és anyasági támogatás útján akar megoldani, eleve reménytelen. Ezért a nagyobb tapasztalattal rendelkező fejlett országok nem ezt az utat járják, ezért alanyi jogon jár a családi pótlék vagy ennek megfelelő támogatás a civilizált országok igen nagy részében, és az adórendszeren keresztül, ahol figyelembe veszik az eltartottak számát, nemcsak a gyerekeket, hanem a nem dolgozó feleséget, eltartott idős szülőt és egyebeket, tehát valamiféle adózási rendszeren keresztül valósítják meg, ami a mi filozófiánk is, a Pénzügyminisztérium filozófiája is, hiszen ezért van a progresszív adózás.
Tehát bármely olyan magyarázat, amely a családi pótlék megszüntetését bizonyos csoportok számára úgy tünteti fel, mintha ez a társadalmi igazságosság megvalósulása lenne, alapvetően hamis. Erre ez a rendszer alkalmatlan, sehol nem erre a célra használják. Éppen ezért az itt kialakult vita alapján - noha valószínűleg újra azt fogjuk majd hallani a zárszóban, hogy nem hallottak érveket a kormány tisztelt képviselői, ezzel együtt az itt elhangzott igen számos érv alapján - bátran állíthatom, hogy ez a módosítás nem hoz a költségvetés konyhájára semmit. Ha megcsinálják az egyenleget, kiderül, hogy az égvilágon semmit nem hozott!
Maga az egész úgynevezett szociális csomag 70 milliárdja, a családi pótlék 9 milliárdja és a többi, és a többi, szintén nem fog megvalósulni sok ok miatt, de a leglényegesebb ok: az infláció következtében megnőtt bankkamatok, amely viszont elviszi az államadósság miatt a költségvetés megtakarítását.
Nagyon durva lennék, ezért csak idézőjelben mondom, hogy nagyon nehéz lesz önöknek arra a vádra válaszolni, hogy a gyerekek és a betegek pénzét a bankokhoz juttatták. Ez egy olyan durva érv, amit én nem kívánok... (Közbeszólások: Minek ez?! Nem kell! Ez az, amit nem kell mondani!).., mondom, ez egy olyan durva érv, ami szemmel láthatóan izgatja és idegesíti a szemben ülő képviselőket. (Közbeszólás a bal oldalról: Nem idegesít bennünket!) Éppen ezért ezt nem mondom, majd elmondom, amikor a táppénzzel kapcsolatos kérdésekre kerül sor. Most ezt csak megelőlegeztem.
Azonban higgyék el, uraim, nem éri meg ilyen társadalmi vihart kavarni egy olyan ügyből, aminek semmi pénzügyi haszna nincs. Ezt becsomagolni valamiféle igazságtételi vagy társadalmi igazságossági csomagba, aminek valóságtartalma nincs, hiszen a felső jövedelmi tizedben 2 ezrelék az anyasági, családi támogatások hányada a jövedelemből, míg a középrétegeknél 2 százalék, tehát tízszer nagyobb.
(18.20)
Tehát ennek az igazságtartalma egy luftballon! Ez igaz lenne, ha adnánk, de nem igaz, ha elvesszük.
Éppen ezért tényleg azt kérem, hogy számolják ki, ha semmit nem hoz, de ekkora balhét kelt, ami miatt éjszakánként itt üldögélünk egymás között, megéri ezt az egészet elvállalni? Megéri ezért tűzzel-vassal saját képviselői önbecsülésük árán küzdeni? Véleményem szerint nem, de ez az önök dolga, hogy ebben a kérdésben döntsenek. (Kiss Gábor: Így van!)
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)
