DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Köszönöm a szót. Azt szeretném megemlíteni, hogy külügyi bizottsági ülés van a plenáris ülés alatt, és a képviselő úr a külügyi bizottságnak tagja... (Közbeszólás: Nem tagja: alelnöke!) Alelnöke - de attól még tag.
Tisztelt Képviselőtársaim! Surján képviselő úr előbbi felszólalásában többek között arról is beszélt, mi lesz, ha megszűnik az egy gyerek után járó családi pótlék - és ez, ugye, meglehetősen hamar bekövetkezik - a gyerek hatodik életévében. Akkor egyébként, amikor a családot lényegesen nagyobb kiadások terhelik, mint amilyenek azelőtt voltak, hiszen köztudomásúan a gyereket a hatodik életévében szokták beíratni az iskolába, és azt mindenki tudja, hogy az ingyenes közoktatás már nem egészen ingyenes, és az iskolakezdés meglehetős megterheléssel jár a szülők számára.
Mindegy, a törvényjavaslat azt mondja, hogy hatodik életévéig jár egy gyerek után a családi pótlék. Surján képviselő úr ennek kapcsán azt mondta, hogy ha ez az időpont bekövetkezik, és elvesztik a családi pótlékot, akkor a szülők mehetnek az önkormányzathoz, és kéregethetnek. Az önkormányzatoknak vagy lesz pénzük a segélyre, vagy nem lesz pénzük a segélyre.
Én azonban szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a törvényjavaslat azért ad egy módot az egygyermekes szülőknek arra vonatkozóan, hogy még a hatéves kor után is szerezhessenek családi pótlékot: jó és gondos szülők lévén, el kell kezdeniük rosszul viselkedni. El kell kezdeniük úgy csinálni, mintha megvernék a gyereket, el kell kezdeniük úgy csinálni, mintha későn járnának haza, magára hagynák és nem táplálnák megfelelően, és el kell érniük, hogy a gyámhatóság ideiglenesen utalja be állami intézetbe a gyereket. Abban a pillanatban egészen addig az életkorig jogosultak a családi pótlékra, amíg egyébként többgyerekes szülőknek. (Dr. Kiss Gábor: Kicsit frivol!)
Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a javaslatnak egy sajátos rendelkezésére, amely nem önmagában sajátos, hanem a javaslat egyéb rendelkezéseinél fogva. A törvényjavaslat 59. §-a, amely a családi pótlékról szóló törvény 1. §-ának helyébe lépne, a családi pótlékról szóló törvény 1. §-ának (3) bekezdését a következőképpen fogalmazná meg: "Az (1) bekezdésben foglaltakon túl az után a gyermek után is jár családi pótlék aki a) ideiglenes hatályú beutalt - erre utaltam az előbb -; b) intézeti vagy állami nevelt (továbbiakban: állami nevelt); c) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben (a továbbiakban: szociális intézmény) kerül elhelyezésre. E bekezdésben foglaltak irányadók akkor is, ha az állami nevelt javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben büntetését tölti." Aztán még van három bekezdés, amely erre a körre vonatkozik, de ezzel nem szeretném önöket untatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen típusú szabályozásnak, tehát hogy az állami nevelt vagy ideiglenes hatályú beutalt gyerek után is jár családi pótlék, van helye, sőt kell is hogy legyen ilyen rendelkezés - abban a rendszerben, amelyet a családi pótlékról szóló hatályos törvény tartalmaz. Ebben is szerepel ilyen megoldás, csak ott helye van. Azért van helye, mert a családi pótlékról szóló hatályos törvény alapján minden gyerek után jár családi pótlék, miért ne járna akkor annak a gyereknek is családi pótlék, aki adott esetben egy szociális intézményben van elhelyezve? Ennek a jelenleg hatályos törvénynek a keretei között ez teljesen koherensen beleilleszkedik ebbe az egész rendszerbe.
Csakhogy a kormány javaslata, azon túl, hogy a korábbi családipótlék-törvénynek ezen a részén szépészkedik egy kicsit - mert érdemi változást nem hoz, csak szépészkedési változást -, megszünteti az alanyi jogosultságot. Ebben a törvényjavaslatban - ugye, ezt mindenki tudja - nem jár minden gyermek után családi pótlék. A törvényjavaslat 61. §-a szerint egygyermekes kétszülős család esetén - azért megnézném az egyszülős családot! - a gyermek hatodik életévének betöltéséig jár, ha a hatodik életévet betöltött gyermeket nevelők egyike sem folytat kereső tevékenységet, a családi pótlékra a gyermeket nevelő személy a (2)-(4) bekezdésben foglalt feltételek szerint, az ott meghatározott időpontig jogosult. A törvényjavaslat tehát megvonja az egy gyermek után járó családi pótlékot bizonyos esetekben és bizonyos helyeken, ugyanakkor bennehagyja a rendszerben azt a zavart, ami azáltal keletkezik, hogy a korábbi családipótlék-törvény logikus rendszerét megváltoztatta. Fölborította, mégpedig úgy - és ezért igen csak el kell gondolkodni, megint csak az egész javaslat szakszerűségét illetően -, hogy nem az történt, tisztelt képviselőtársaim, hogy elfelejtették elolvasni a családi pótlékról szóló törvénynek ezt a bekezdését. Elolvasták - hiszen még át is szépészgették -, mégis bennehagyták a rendszerben. Egészen egyszerűen nem gondolkodtak!
Nagyon örülök annak, hogy úgy tűnik, a kormány támogat olyan módosító indítványt, ami egy másik anomália kiküszöbölésére irányul. Ha egy gyermek van és egy szülő, akkor jár családi pótlék, ha két gyermek van és két szülő, de egyik szülő sem dolgozik, akkor is jár családi pótlék, de ha csak egyik szülő dolgozik, vagyis az az egy szülő nem egy további személyt tart el - mint ahogy egy szülő és egy gyermek esetén -, hanem kettőt, akkor meg nem jár családi pótlék. Nagyon örülök, hogy a kormány támogat ilyen módosító indítványt. Annak, persze már kevésbé örülök, hogy az ajánlásban két ilyen indítvány van, mindkét indítvány tartalmilag azonos, csak az egyik jól van megfogalmazva, a másik meg rosszul - az egyik kormánypárti képviselőtől jött, a másik ellenzéki képviselőtől.
(17.20)
A jól megfogalmazott jött történetesen ellenzéki képviselőtől, a rosszul megfogalmazott kormánypárti képviselőtől. Ha felteszem a találós kérdést, képviselőtársaim, melyiket támogatja a kettő közül a kormány, akkor azt hiszem, hogy tudják a rá vonatkozó választ: az támogatja, amelyik rosszul van megfogalmazva. Lehet, hogy ezen a helyzeten is változtatni kellene.
A másik dolog, amihez szeretnék hozzászólni, az a törvényjavaslat 60. §-a. A 60. § felsorolja mindazokat a személyeket, akiket a család tagjaként a családi pótlék számítása szempontjából figyelembe lehet venni, és ezek lényegében szülők és gyermekek, illetve a jogilag ennek megfelelő helyzetben lévő, tehát mostohaszülő, mostohagyermek - tessék nekem megengedni, hogy ezeket ne részletezzem, az időt húzhatnám vele, de nem ez a célom. Ilyen szabály a jelenlegi családipótlék-törvényben nincs, mert nem volt rá szükség, hiszen minden gyermek után járt a családi pótlék. Ezért nem kellett figyelembe venni vagy nem kellett meghatározni azokat a személyeket, akiket figyelembe lehet venni a családi pótlék számításánál, illetve a családi pótlékra való jogosultság feltételeinek a megállapításánál.
Úgy tűnik, hogy amikor a kormány fölsorolta azokat a személyeket, akiket ilyenkor figyelembe lehet venni, elfelejtette elolvasni a családjogi törvényt. Igaz ugyan, hogy ez egy régi törvény, '52-es IV-es, de azért mégis van. Szeretném ismertetni önökkel és a kormánnyal a családjogi törvénynek a rokontartásra vonatkozó szabályait. Azt mondja a 60. § (1) bekezdése: rokonaival szemben az alábbi rendelkezésekben meghatározott körben az jogosult eltartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. Aztán azt mondja a 61. § (1) bekezdése, hogy a tartásra jogosultak rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani, tehát a gyermekek kötelesek eltartani szülőiket. Ugyanakkor itt ezt nem lehet figyelembe venni.
Itt arról van szó, hogy van egy gyermek, akinek saját gyerekei vannak vagy gyermeke van, aki után jogosult vagy nem jogosult családi pótlékra, ugyanakkor van egy szülője is, aki vele vagy közös háztartásban él, vagy nem él közös háztartásban, de ha tartásra szorul, akkor a családjogi törvény alapján köteles eltartani. Ezt a szülőt nem lehet figyelembe venni akkor, amikor megállapítják a családi pótlékra jogosultság feltételeit, pedig ebben az esetben egy törvény alapján járó vagy törvényben megállapított tartási kötelezettséget teljesít az adott szülő. Aztán azt mondja még, hogy amennyiben a tartásra jogosultnak tartásra kötelezhető leszármazói nincsenek, eltartása felmenő rokonait terheli. Aztán azt is, hogy az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz leszármazás rendjében közelebb áll, a tartás kötelezettségében a távolit megelőzi. Aztán azt is mondja, hogy a kiskorút köteles eltartani a nagykorú testvére. Aztán azt is mondja, hogy adott esetben az elvált házastársat is el kell tartani.
Lényeg az, hogy a családjogi törvény a tartási kötelezettség körét lényegesen szélesebben állapítja meg, mint amilyen körben ennek a törvényjavaslatnak alapján számításba lehet venni az eltartottakat a családi pótlék kiszámításához, illetve a családi pótlékra jogosultság megállapításához.
Úgy gondolom, hogy ha ebből a javaslatból így lesz törvény, akkor az a helyzet fog előállni, hogy a jogrendszernek két törvénye ellentétbe kerül egymással, tehát a jogrendszeren belül keletkezik egy koherenciazavar. Ezt a koherenciazavart valahogyan ki kell küszöbölni.
Én nagyon sajnálom, hogy ezt csak most tudtam elmondani. Lehetséges, hogy előbb kellett volna, hiszen a részletes vitát már ma le akarják önök zárni. De tessék nekem elhinni, hogy borzasztó nehéz, és aki hozzám hasonlóan próbálta megérteni, hogy ebben a huszonegy törvényben mi van és hogyan kapcsolódnak a rendelkezések egymáshoz, az elhiszi nekem, hogy nem kicsi munka azt a huszonegy törvényt, ami önmagában több kiló - és bele se fér az egyébként iszonytató nagy táskámba, s hurcolom magammal -, szóval borzasztó nehéz rájönni ezekre a zavarokra huszonegy törvény esetében! Sokkal egyszerűbb lett volna, ha ezek egyenként vagy legalábbis kisebb csomagokban kerülnek ide a parlament elé. Ez sokat segített volna nekünk, ellenzéki képviselőknek abban, hogy tudjunk segíteni önöknek, hogy ez a törvény megfelelő legyen. Segített volna a kormánynak abban, hogy jobban át tudja nézni, van-e koherenciazavar az egyes javaslatok és a jogrendszer más részei között, mert akkor nem egy minisztérium készítette volna elő a javaslatot, a Pénzügyminisztérium, hanem lett volna beleszólása az egyéb minisztériumoknak, különösen a jogrendszer egységéért felelős Igazságügyi Minisztériumnak, és akkor elkerülhettük volna ezeket a hibákat.
Én csak az aggodalmamat szeretném kifejezni. Ígérem, hogy ami eddig eszembe jutott vagy amire rájöttem, és amire még a mai nap folyamán sikerül rájönnöm, bár a vitában is szeretnék részt venni, azt el fogom mondani, hogy próbáljuk meg a hibákat kijavítani. De higgyék el, képviselőtársaim, hogy ez szinte lehetetlen, azért, hogy elfogadható, elfogadtatható legyen kormánypárti képviselőcsoportokkal ez a keserű pirula - mert én elhiszem, hogy nem jókedvükből szavaznak majd a jövő héten, ha a szavazásra sor kerül -, de biztos, hogy megéri ez az erőltetés, biztos, hogy kell ez a hajsza? És akkor egy olyan törvény fog születni, amelyet nem lehet majd végrehajtani, amely teljes zavarodottságot és pánikot fog kelteni a társadalomban, és akkor majd ősszel kell hozzányúlni és megpróbálni kijavítani azokat a hibás pontokat, amelyekre rájöhetnénk, ha hagynánk magunknak egy kis időt. De nem fogunk rájönni, ha önök áterőltetik ezt a törvényjavaslatot, és akkor ősszel fogjuk javítgatni, akkor, amikor már esetleg olyan méretű lesz a társadalmi felzúdulás, amilyet egyikünk sem kíván, sem önök, sem mi, sem senki ebben az országban!
Én nagyon kérem, fontolják meg: kell ezt ennyire erőltetni? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
