DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Legyen szabad, mielőtt saját módosító indítványaink mellett próbálnék néhány érvet elmondani, egy pillanatra reagálnom arra, amit az előbb Csehák Judit képviselőtársam mondott, nevezetesen, hogy a szociális bizottságban sikeresen támogatták mindazon, akár ellenzéki, akár kormánypárti javaslatokat, melyek a kormány verziójánál jobbak voltak.
Vegyünk egy olyan családot, ahol tartósan beteg, intézeti elhelyezésre jogosult súlyosan beteg gyermek van, és az ő gyermekgondozási segélye lejár.
Igaz, hogy ismeretes egy ápolásidíj-rendszer is Magyarországon, de talán mégsem volna rossz, ha ez a gyes méltányosságból pótolható lenne, kihúzható lenne még további időszakokra is. Ezt sem sikerült támogatni, és jó néhány mást lehetne mondani, amit nem sikerült támogatni. Lehet, hogy némelyikben vannak kisebb-nagyobb szakmai hibák, elképzelhető, nem nagyobbak, mint amelyek a kormány előterjesztésében - hiszen az egyéni képviselők számára nem áll rendelkezésre mindaz az apparátus, ami a kormánynak rendelkezésére áll.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a kereszténydemokrata módosító indítványokat megpróbáljam összefoglalni, és megpróbáljak röviden, a körülményekhez képest röviden mellettük érvelni.
A "bruttó" és "nettó" vitát már egy kétpercesben a magam részéről rendeztem, ezt nem kívánom még egyszer föleleveníteni, de az a módosító indítvány, amely ezzel foglalkozik a mi részünkről, még egy elemet hordoz, egy olyan elemet, amit az előbb Gyimóthy képviselőtársam is említett, nevezetesen a karbantartás kérdését. Tudniillik az ember elgondolkodik azon, megnézi közben a pótköltségvetést, 9 milliárd forintot ebben az évben be lehet hozni ezen a családipótlék-rendszeren, egy teljes évben ez 18 milliárd. Kedves államtitkár úr, ez nem éri meg! Az államtitkár úr nem tőlem kell meghallja, hogy ez nem éri meg - szerintem a Pénzügyminisztérium ezt nagyon jól tudja. Azért a feszültségért, azért a társadalmi gondért, bajért, amit itt néhányan, kormánypárti oldalról, ellenzéki oldalról többen megjelenítünk: ezért 18 milliárd forint - nem jó bolt. Ha viszont ez a fix összeg, legyen az bruttó, nettó, bármi, fix összegen megmarad és inflációval minden évben devalválódik, akkor az már megéri. Akkor nem kell öt év, és a családi pótlék fele eltűnt! (Közbeszólás a bal oldalról.) Az, hogy ez eddig így ment, erről lehetne egy kicsit vitatkozni, de nem érdemes... - a bekiabálásra szólok -.., nem érdemes, kedves képviselőtársam, különösen akkor nem, ha hozzászámítjuk azt, ami a személyi jövedelemadóban a gyermekellátások terén történt. Tudniillik lehet úgy is gondolkodni, hogy egy alanyi jogosultságot teljesen elvenni nem derék dolog, de érdemes lenne áthelyezni a juttatások egy részét személyi jövedelemadóba, és ez egy másfajta filozófia; nem biztos, hogy jó filozófia, de üzemképes lehet a rendszer, s a karbantartás is megoldható lenne.
(16.10)
Mindenesetre azt szeretném javasolni illő tisztelettel, hogy épüljön be egy automatizmus. Ezt az automatizmust tulajdonképpen 1994-ben ez a parlament kipróbálta, amikor a családi pótlék egyszeri kiegészítésére egy olyan jövedelemhatárt vezetett be, amely az öregségi nyugdíjminimum kétszeresét vette alapul. Az öregségi nyugdíjminimum karbantartott érték, mérőszámként használható a szociálpolitikában - az egy évvel ezelőtti érték 15 ezer forint alatt volt, most 15 ezer forint fölött van, hadd ne húzzam az időt a pontos számmal -, mindenesetre alkalmas rendszer lehetne arra, hogy azt a gyanút, ami úgy fogalmazható meg, hogy a távlati cél a családi pótlék elértéktelenedése - amit én személyesen nem hiszek, mert ennyire öngyilkos politikát nem folytathat egy kormány -, mégis célszerű eloszlatni egy hatékony karbantartási rendszer bevezetésével. Kérem tehát a kormányt ennek megfontolására.
Nagyon sok szempont sorolható fel a másik korlát elengedésére; ez a korlát a vagyon bizonyos léte mint családi pótlékból kizáró ok. Azt gondolom, nem szabad minden magyar állampolgárt megvádolni azzal, aki viszonylag mérsékelt jövedelemmel rendelkezik - tehát jogosult lenne családi pótlékra -, de történetesen van egy ingatlana, hogy ő azt az ingatlant feketejövedelemből szerezte. Háttérbeszélgetéseken ugyanis ezt a magyarázatot kaptam, hogy akinek havi 100 ezer forint jövedelme sincs, honnan lenne 10 ezer forintos ingatlana?! (Zaj, közbeszólások a bal oldalon: 10 milliós!) Bocsánat, 10 millió forintos ingatlana... Örökölhette; fölment az ingatlan ára; tessék megnézni, hogy milyen szerencsejáték-jövedelmek mennek ki darabszámban... Magyarán: ha ingatlanadót akar egy kormány, azt ne keverje össze a gyereküggyel! Lehet ingatlanadózni, lehet olyan adóhatósági jogosítványokat adni, hogy számoljon el, honnan szerezte meg ezt az ingatlant. Persze, nem tudjuk ebből a kis törvényi helyből, hogy milyen végrehajtási utasítás jön hozzá, célszerű lett volna néhány jelzést beírni, mondjuk, az indoklásba, hogy megszerzéskori érték, napi piaci érték, hogy a csudába számítódik az egész, hogy jön bele a családnagyság kérdése - ezernyi dolog, nem folytatom... De azt állítom, hogy a gépkocsi-tulajdonjog mellett, amelyhez eddig vámkedvezményt biztosítottunk egyedi eljárások alapján, amelyek például egyházközségek vagy nyugati karitatív szervezetek révén érkeztek egy nyolcgyerekes vagy egy mozgássérült gyereket nevelő családhoz azért, hogy ki tudjon mozdulni a lakásából, akkor most elvesszük tőlük a családi pótlékot..!
Lehetetlen helyzetek állnak elő, és nem ágálnék annyit e mellett a pont mellett akkor, ha ott látnám azt a lehetőséget, hogy méltányossági joggal lehessen kezelni ezeket az ügyeket! De ez sincs ott, tehát vigyáznunk kell, mert hatalmas és jogos panaszáradatot indítunk el. S előre jelzem, hogy ehhez jogtalanok is fognak társulni, mert az emberi természet már ilyen, s ha valahol megindul egy nagy-nagy nyomás, akkor az bizony túl fog szaladni a mértéken. Kezelhetetlen helyzetek tömegével kell, mondjuk, a helyi önkormányzatokban számolni, ahová be fog zúdulni az a panaszáradat, hogy "Kérem, nekem van 34 ezer forint bruttó jövedelmem és öt gyerekem, éljen meg ebből a pénzügyminiszter!" - fogják mondani, meg még csúnyábbat is, de ebbe most nem akarnék belemenni. Egészen elképesztő dolog a törvényjavaslatban, hogy a családban nevelt gyermekeket 20 éves korukig veszik figyelembe. Hogy lehet elképzelni azt, hogy a 19 és féléves egyetemista még számít, a 20 és féléves pedig már éljen meg, és vegye el adott esetben az öt másik gyerektől a családi pótlékot? Mert erről van szó! Ha a határon van és az egy fővel való leosztás átbillenti a határon, akkor elvesszük az egészet. Lehetetlen, elképzelhetetlen, bűnös - és nem folytatom tovább.
Hosszabb beszédet tudnék mondani, ha mindenhol idézném a bizottságok eddigi véleményét, azonban bevallom, hogy erre nem készültem fel. Ezen túl nem is tartom jelentősnek, hiszen a bizottságokban sem a kormány képviselői, de sok esetben még a képviselők sem tudtak ebben a hajrában olyan világos döntést hozni, mint amilyen döntést az ügy súlyossága megérdemel. Nem irigylem a Pénzügyminisztérium munkatársainak és államtitkár úrnak - és feltehetően miniszter úrnak is - a következő két éjszakáját, ha szombat reggelre nyomdába akarják adni azt, amiről nekünk kedden szavazni kell. De azt kérem, hogy nagyon sok feketekávét igyanak meg vagy aki mással tudja stimulálni magát, akkor igyon szódavizet... (Derültség, közbeszólások: Kábítószert ne?)... nem, én most tudatosan beszéltem... (Zaj, közbeszólás a bal oldalról: Most!) Most, igen. Nem mindig, de most igen. (Derültség.) De kérem, próbálják ésszel végiggondolni a javaslatokat.
Sok a javaslat, el lehet veszni bennük, de érdemes lenne megmenteni nagyon sok mindent. Ez - sajnos meg kell mondanom - kormánypárti érdek. Itt arra lehetne helyezkedni ellenzéki oldalról, hogy tessék minél rosszabb törvényt hozni, de nem hiszem, hogy felelős ellenzéki politikus ezt vállalhatja. Ezért kénytelenek elviselni ezeket a gondolatokat.
A hatéves gyermekekkel kapcsolatban két gondolatot kell mondanom. Az egyik kicsit nevetséges: az, hogy ha egyik szülő sem keres, akkor egye fene, kapjon családi pótlékot. Hát szóval..! Ha már az egyik szülő kiesett, akkor tessék azt méltányolni, hogy az a család némileg bajban van, ha egyébként megfelel a kritériumoknak.
Beszéltem olyan emberekkel, akiknek egy szem gyerekük van, és tulajdonképpen anyagi viszonyaik állnak e döntésük mögött. Ezzel én személyesen nem értek teljesen egyet, de tisztelem minden család egyéni döntését. Ha most az az egy is elveszti, mert történetesen már tízéves, akkor megint az önkormányzatnál fog jelentkezni a megélhetési képtelenség, és előbb-utóbb visszahull a dolog az államháztartásra.
Ha valaki kimond valamit - mondjuk, egy törvény indoklásában -, akkor legyen következetes. Itt ez a törvény a hatéves egy szem gyerektől elveszi a családi pótlékot, és az indoklás a következő: ez népesedéspolitikai intézkedés. Ez van leírva, szóval nem én találtam ki, én ilyet nem mernék kitalálni. De ha ez az, akkor tessék már két év laufot adni, akkor ennek a pontnak az érvénybe léptetése két éven belül nem indokolt, mert... - nem folytatom. (Zaj, közbeszólás a bal oldalról: Miért kell két év? - Derültség.) Miért kell két év? Hát fel kell annak a családnak készülnie... (Derültség.).., nem a technológiai folyamat elejéről beszélünk! Arról beszélünk, hogy egy családnak van egy elképzelt élete, egy elképzelt életstílusa, és itt most az állam azt üzeni, hogy "ezzel én nem vagyok megelégedve, és elveszem tőled azt, amit eddig adtam." Kérem, ez nem vicc tárgya; sajnos ez sokkal tragikusabb, és én sem viccből írtam le. Jelezni szeretném azt, ha egy államhatalom veszi magának a bátorságot, és mélyen be akar avatkozni a családok életébe, és ha ez elvétellel, anyagi szűkítéssel történik, akkor igenis, a hatálybaléptetést nemcsak ebben az egy nagyon nyilvánvaló ügyben, hanem az összes többi ügyben sokkal inkább úgy kellene meghagyni, hogy egy-másfél év legyen.
(16.20)
Tudom, hogy ez egy pánikcsomag, de egy egész kis nüanszára mutattam csak rá - ez nem pénz, amiről beszélek. Ez nem pénz, ez gesztus kérdése.
Azt gondolom egyébként, hogyha egy család fogyatékos gyermeket - intézeti elhelyezésre indokolt gyermeket - otthonában nevel, itt az államnak nem lenne szabad semmifajta kizárási indokot fölhoznia. Ugyanis ez a család annyi pénzt spórol az államnak, hogy azt ki sem lehet fejezni. Ezeknek a gyermekeknek az intézeti elhelyezése elképesztő összegekbe kerül; arról nem beszélve, hogy az emberi fejlődésük, a maximum, amit ki lehet hozni egy értelmi fogyatékos gyerekből, csak családi környezetben hozható ki. Ha ezt a család vállalja, ezt meg kell köszönni. És egy ilyen családnál ne tessék mérlegelni azt, hogy netán van-e egy olyan kocsija, amibe be tudja ültetni azt a gyereket - azt másnál se tessék mérlegelni!
Nagyon zavarosnak tartom ezt a hat hónapot meghaladó munkanélküliségi "vagy egyéb" ügyet - végrehajtási utasítás nélkül nehezen értelmezhető. Bizottsági ülésen hallottunk valamit, valami olyasmit, hogy: az a hat hónap már úgyis eltelt, mert mire ez érvénybe lép, akkor már túl leszünk a hat hónapon. Kérem szépen, ha valakinek tavaly volt egy mellékállása - amely mondjuk, elég "vastag" állás volt -, akkor a tavalyi jövedelemadója elég magas, és kizárjuk a rendszerből. De ha bizonyítható, hogy ez a mellékállás már nincs, akkor a tavalyi... - hol van már a tavalyi hó?! Az idén kell ebből megélni. Tehát ha nyilvánvaló, hogy bekövetkezett egy tartós változás, akkor a külön eljárásnak helyet kell adni mindenkor. Ha valakinek levágja mindkét lábát a villamos, nem fog kinőni, nem kell várni hat hónapot erre, hátha kinő - bocsánat, hogy ilyen durva példát mondok. Elsősorban azoktól kérek bocsánatot, akiknek levágta a villamos a lábát.
Tehát azt javaslom, hogy a normaszöveg - feltéve, de meg nem engedve, hogy törvényerőre emelkedik - úgy szóljon: ha a jövedelmi helyzetben tartós változás következik be, akkor lehessen külön eljárást keresni. Idén pedig, amikor indul ez a szerencsétlen rendszer, eleve meg kellene engedni, hogy el lehessen térni a tavalyitól, ha okmányszerűen igazolható, hogy a tavalyi feltételek nem állnak fenn. Ezek mind külön-külön módosító indítványok - nem mondom be a számokat, mert nem akarom ezzel is az időt húzni.
Hadd említsem meg azt, amit kevesen említettek, vagy talán még senki: nem a legszerencsésebb dolog volt az az ötlet, hogy szűnjék meg a várandóssági pótlék. Annak idején, amikor ezt meghoztuk, a szocialista párt üdvözölte a gondolatot, bár nem tetszett a szocialista képviselőknek az, hogy a szülés alkalmával adott anyasági segélyt evvel együtt megszüntettük. Ugyanakkor kétszeresére emelkedett az a pénzösszeg, amit egy gyermek várása során a családok kaptak. Most visszaállna az anyasági pótlék, és megszűnik a várandóssági pótlék, ami egyébként a magzatvédelmi törvény logikájából következik.
Tettem egy bátortalan kísérletet arra, hogy beemeljem a családokról gondoskodó törvénybe - bocsánat, nem pontosan mondom -, az új családipótlék-törvénybe a várandóssági pótlékot, de megfontolásul ajánlom - és esetleg a bizottságban még van mód ezzel foglalkozni -, ha a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy nem tud, nem hajlandó kétmilliárd forintot erre adni - mert körülbelül ennyiről beszélünk. Ha lejjebb viszi az összeget, még akkor is jobban járunk, ha a rendszer megmarad. Mert ennek a rendszernek üzenetértéke van, és egyébként következik egy nem hatálytalanított törvény szelleméből. A betűjét önök kiirthatják; a szellemét csak akkor tudják kiirtani, ha az egész törvényt kiirtják - ez pedig szemmel láthatóan nem szándék. Ezért inkább "vékonyabb" összeggel, de maradjon meg a rendszer! Erre nem nyújtok be egy ilyen "harakirisnek" tűnő módosítást, benyújtottam az egész rendszer megmaradását. De ha a minisztérium ezt végiggondolja, egy bizottsági módosítással megoldható; maradjon meg akkor az anyasági úgy, ahogy a szocialista párt akkor is akarta - most uralkodó párt -, legyen teljes az akarata, ez ellen nem beszélek. Mert hiszen ez racionális dolog: a szüléskor kapja egy fél babakocsi árát - mert körülbelül erről van szó -, kapjon. De azt a jelzést, hogy a társadalom örül a megfogant és kihordani szánt életnek, ezt a jelzést ne tessék megszüntetni, felelősen gondolkodva a mai demográfiai helyzetünkről! És tessék elhinni, ez inkább népesedéspolitikai intézkedés, mint az egygyerekesektől hat év után, iskolába menéskor elvont családi pótlék - elnézést kérek!
Nagyon komoly viták lesznek az Alkotmánybíróságon, a szerzett jogok ügyében. Én különösen a gyes és a gyed megvonásánál ajánlom a jogszerűséget a tisztelt kormánypártok figyelmébe. A családi pótléknál is mondhatnánk, mert azt nem vitatom, hogy az államnak joga van új szerződést kötni a társadalommal; de azokkal, akikkel a szerződést megkötötte, már kétes értékű, hogy megszüntetheti-e, egyoldalú döntéssel a kialakult szerződést. Rövidebb időszakú ellátásoknál - mert a családi pótlék mégiscsak 16-18-20 éves periódus -, a gyesnél és a gyednél a december 31-i határidő üvölt az alkotmányossági vizsgálat után. Ez meg is fog történni, hacsak a józanság nem kerekedik ezen a téren felül. Mert kérem, még egyszer mondom: a családok bizonyos értelemben tervezik az életüket, és aki a gyesre, gyedre alapította a következő 2-3-4 évét, attól most ezt elvonni elképesztő dolog!
Megfontolásra ajánlanám azt a módosító indítványt is, amely a jövedelempótló támogatást nem szünteti meg akkor, ha gyermeket nevel otthon - legalább kettőt - az, akinek lejárt a jövedelempótló támogatása. Remélem, nem fogok Házszabályt sérteni: egy olyan levelet kaptunk, amely azt mondta, hogyha egy módosítás több törvényt érint, akkor az első előfordulási helynél beszéljünk. Arra gondoltam, hogy a szociális csomagba tartozó ügyeket most, egy menetben összefoglalom - így értelmeztem a főtitkár úr levelét.
Az egész szociális törvénynek van egy olyan kitétele, amely azt mondja, hogy '97-re kell a kormányzatnak fölkészülni bizonyos ellátásokra. Ezt hatálytalanítani méltóztatnak ebben a tervezetben, államtitkár úr! Ez a stabilizációs csomag azt hirdeti, hogy a gazdasági fölemelkedésbe viszi az országot. Már '97-ben nem lesz fölemelkedés, most eleve lemondunk azokról a szolgáltatásokról? Vegyük komolyan: ha ez tényleg fölemeli a magyar gazdaságot, és megerősíti, akkor eleve ne mondjuk azt - majd tessék '97-ben mondani, vagy attól tetszenek félni, hogy akkor már nem önöknek kell mondani?! Nem tudom.
A szociális csomag másik része - egyben mondanám, mert több helyre vonatkozik - megszüntet bizonyos szolgáltatásokat az egészségügy területén. Megszünteti a fogászatot, a szanatóriumi ellátást, a mentőszolgálatot. Kérem szépen, ha egy ilyen megszüntető dolog orvoskamarai egyetértéssel történik, és térítési díjak bevezetésének a formájában, akkor még lehet, hogy meg is lehet valósítani. Próbáltam megtudni, hogy hogyan képzeli a kormányzat a fogászatnak a levágását a társadalombiztosításról.
(16.30)
S kiderült, úgy képzeli, hogy amiért nem jár a tb, azért díjakat fog megállapítani. Ha ez a beterjesztett normaszöveg lesz bent, nem lesz joga megállapítani semmit. A magánfogorvoslás világában olyan árakat állapítanak meg a magánfogorvosok, amilyeneket akarnak, ez nem hatósági ár. Ha bennmarad a rendszer a tb-ben, de felhatalmazást kap a kormány, hogy térítési díjat állapítson meg - mint ahogy ez a gyógyszerek esetében és bizonyos fogorvosi szolgáltatásoknál most is van -, akkor a rendszer kezelhető, és nem is okoz olyan hirtelen állásleépítést, mint amivel most riogatják az orvosokat, s egy idő múlva kialakul az ellátásnak egy racionális mértéke. S ha ezt az érintett testületekkel egyetértésben hozzák, akkor talán elmegy a dolog. Ellenkező esetben - mint ahogy más vonatkozásban ezt már elmondtam - ez egy kormánybuktató lépés. Nagyon kérem, hogy fontolják meg az erre vonatkozó módosító indítványokat ezeken a területeken.
A táppénzzel kapcsolatban arra szeretném fölhívni a figyelmet: az, hogy önök leszűkítik egy évre, ez lehet, hogy nagyon sok kiadással fog járni. Ugyanis a rehabilitációs tevékenységet kéne fokozni Magyarországon. Ez a rendelkezés, ahogy most a csomagban el van képzelve, rokkantsági nyugdíjba löki be az érintetteket. S a rokkantsági nyugdíjat is mi, állampolgárok fizetjük. Jobban járunk tehát, ha orvosilag indokolt esetben hosszabb táppénz mellett visszamehet a munka világába az, aki vissza tud menni; ő is jobban jár, a társadalom is jobban jár. Ennek a figyelembevételét is tisztelettel javaslom.
Gondolom, más képviselőtársaim el fogják mondani azt a bizonyos 44 százalékos baleseti járulékot, amiről már hallottam, hogy a kormány meg akarja változtatni a nevét, mert ezen a néven biztosan alkotmányellenes, de más néven talán átsiklik. Tegnap éjszaka elnökölvén a házelnök úr, más körülmények között azt mondta, hogy ne nézzen senki senkit ostobának. Most őt idézem mint klasszikust, ez a névváltoztatás egy kicsit az ostobának nézés kategóriája. Nagyon kérem, hogy ne tegyék!
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy kereszténydemokrata és a csomagban lévő témához tartozó gondolatkört szeretnék még érinteni, nevezetesen azokat a jogosítványokat, amelyeket ez a tervezet a helyi önkormányzatok hatásköréből ki akar vonni. Itt két dologról van szó. Az egyik azt csinálja, hogy a területi ellátási kötelezettségek megváltoztatását, amelyet nem lehetett az érintett önkormányzatok nélkül megtenni, az egészségpénztárral elintézi. Ilyen jogelvonást ne tessenek tenni a területi önkormányzatoktól. Azt javaslom, ha van egyetértés a helyi önkormányzatok és az egészségpénztár között, akkor menjen a dolog, de ha nincs, akkor hozza be a kormány a tb-költségvetés kapcsán a parlamentbe, és itt el lehet intézni. Nagy felelősség ugyanis egy intézmény fölszámolása.
S van egy kakukktojás ebben a csomagban, egy rövidke dolog, hogy megszűnik, melyik paragrafus melyik bajuszának melyik pontja, nevezetesen az a kifejezés, hogy orvosigazgató, ápolási igazgató és gazdasági igazgató. Ha ennek a stabilizációhoz köze van, akkor megeszem ezt a nagycsaládosok tüntetésén használt kis zászlócskát. Semmi köze nincs hozzá. Ellenben alkalmat adhat bizonyos beavatkozásokra, amelyeknek lehet, hogy van értelme, mert a kormány azt mondja, hogy egyszemélyi felelős kórházvezetést akar látni. Hát akkor csináljon ezzel kapcsolatban egy anyagot, hozza ide, vitassuk meg, de lopakodó törvénymódosítást csinálni ebben az amúgy is törvényes hajszában megengedhetetlen és elképzelhetetlen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket és kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy ne falra hányt borsó legyen mindaz, amit elmondtunk. Higgyék el, nagy a felelőssége az ellenzéki oldalnak. A legkellemesebb lett volna azt mondani, hogy tisztelt kormánypárt, egyék meg, amit főztek. Sokan voltunk, akik úgy gondoltuk első menetben, hogy egyetlen módosító indítványt sem készítünk, mert nem akarunk tettestársak lenni abban a szörnyűségben, ami itt történik. Később mégis úgy éreztem, hogy nem lehet vállalni ezt a felelősséget, hanem valamilyen kármentést tenni kell. Így nem leszünk némák, el tudtunk mondani néhány dolgot, amely előbbre viheti az ügyet, és az idő szűkössége miatt, az emberi teljesítőképesség miatt nem mondtunk el rengeteg dolgot, amit kritizálni kellene és lehetne.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
