GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ez a hűség jutalma. Aki másfél órát, a volt pénzügyminiszter úr felszólalását és az utána következő kétperces reagálásokat végigüli, úgy látszik, az írásban jelentkezők közül még öt-tíz percben beszélhet. Nem élek vissza a türelmükkel.
Amikor ezt a T/817-es törvényjavaslatot elolvastam, ezt a százötvenöt paragrafust, a falusi Hangya-boltok jutottak eszembe, ahol a petróleumtól a cukorkáig mindent lehetett kapni. A Bokros-féle szupermarketben is - ebben a huszonegy törvénymódosítást tartalmazó törvénycsomagban - az adótörvények módosításától a szociális ellátások változtatásáig minden megtalálható. A különbség a két dolog között az, hogy a falusi Hangya-bolt nélkülözhetetlen volt, szükséges volt, mert az élethez kellettek, amik ott kaphatók voltak - de úgy érzem, a Bokros-féle csomag nem kell. Ebben a tekintetben egyáltalán nem kell, különösen a szociális ellátásokat megnyirbáló, szűkítő részekre egyáltalán nincs szükség. Elmondom, hogy miért.
Aki abból indul ki, hogy egy társadalomban emberek élnek és az emberek életét kell a törvényekkel változtatni - hiszen a törvények befolyásolják a társadalom, az emberek életét -, tudnia kell, lehet-e az emberek nélkül, az emberek tudata, empátiája nélkül bármit elérni. Kérem, nem lehet! Az elmúlt húsz-harminc év, a szocializmus évei mutatták, hogy a hangzatos szavak - mint ahogy ezt a Bokros-csomag is mondja ebben a huszonegy törvénymódosítást indokló általános indoklásban, hogy a nemzetközi pénzvilág, a befektetők és a nemzetközi szervezetek bizalma miatt szükséges a gazdaság stabilizációja - teljesen vakvágányra vezetnek! Itt húsz éve, harminc éve ugyanezt mondják, és mindig jobban csökkent az ország teljesítőképessége; magyarul: egyre jobban eladósodott az ország.
A nemzetközi pénzvilág - a Valutaalap, a Világbank - kér, és a pénzügyminiszter úr is, 170 milliárd forintot, hogy a költségvetés hiányát ennyivel csökkenteni kell, ennyivel kell az egyensúlyunkat javítani. 170 milliárd forinttal! Honnan lehet elővenni ezt a 170 milliárd forintot, tisztelt képviselőtársak? Megint a középosztálytól? Megint a gyerekektől, az anyáktól, attól a rétegtől, amelytől azt várjuk, hogy a jövőt építse? Magyarországon nemcsak a gyermekszületések száma kevés! Vezetünk az öngyilkosságok számában, a halálozási mutatók, azok az idegi hatások, amik érik ezt a társadalmat, borzasztóan negatívan hatnak az öngyilkosságokra és a mindenféle egészségügyi mutatókra. Beteg ez a társadalom! Most megint azt a módszert alkalmazzuk, mint a hetvenes évek végén, amikor bedobta az akkori Központi Bizottság, hogy 40 forint lesz a kenyér, s mikor csak 32 forint lett, utána tapsoltak, hogy na ugye, megmondtuk, milyen jók ezek a kommunista elvtársak, nem 40 forintra emelték fel a kenyeret, hanem 32-re?! De ezek a hatások mind közrejátszottak a társadalomnak abban az idegi hatásaiban, hogy az emberekben félelem volt, izgultak az emberek, hogy mi lesz! Ma ugyanezt éljük!
Két hónapja történt az a feketevasárnapi bejelentés. Két hónapja a védőnők regisztrálják, hogy igenis, ahogy beszélgetnek az anyákkal, a fiatalasszonyokkal, mernek-e vállalni gyermekeket - kérem, nem mernek! Ki fogja megtermelni a nyugdíjat, ha nem lesz születő gyermek, és ha nem lesznek, akik fölváltják az idős személyeket? Ez a társadalom beteg, és riogatni, félelmet ébreszteni az emberekben - bűntett, kérem! Bűntett!
Kérem, tisztelt Bokros pénzügyminiszter úr, jegyezze meg ezt a mondatot: ne bántsd a magyart! (Moraj és derültség.) Ne játsszunk a magyar emberek idegeivel, ne játsszunk a magyar emberek türelmével! Igenis, van erre módja önnek, kedves Bokros pénzügyminiszter úr, de ha nincs elég kapacitása, hát látjuk, milyen jól tudja valóban Békesi pénzügyminiszter, azután, hogy már visszahívták, és valóban vannak itt szakértők! Hiszen ez szakértő kormány! Szakértő parlament! Ma mindenki ezt mondja!
Kérem, azt a 170 milliárd forintot elő lehet teremteni máshonnan! Miből például?
Önök, amikor tárgyalnak a Valutaalappal, a Világbankkal, mindig azon a megoldáson vannak, hogy csökkentik majd a fogyasztást, s majd valamikor beindul a termelés. Miért nem lehet minden erőt mozgósítani arra, hogy a termelés gyors növekedése meginduljon? Kérem, adott Magyarországon minden feltétel! Hiszen tudott ez az ország, akár a mezőgazdaságban, 40-50 százalékkal többet termelni, tudott az iparban is! Csak rosszak voltak a vezetők, rosszak voltak a külkereskedők, rossz volt az a szerkezet, ami alapján megpróbáltak eladni! Ha önök szakértők, miért nem azt az oldalát fogják meg a dolognak, ami a termelés gyors növekedését jelenti!? A Nyugdíjasok Pártjától kezdve vagy bármilyen más civil szervezet, amely nem jutott be a parlamentbe, készítik azokat a programokat, hogy igenis ők maguk ajánlják föl a segítséget, hogy hogyan lehetne megoldani!
A 28 százalékos jegybanki kamat... Elmondta pénzügyminiszter úr - a volt pénzügyminiszter úr -, hogy mi szükség van arra. De nem lehetne esetleg rákényszeríteni ezt a banki szférát arra, hogy ne egyik bank a másik banknak kölcsönözzön, hanem valóban a termelést segítsék?! Ki gátolja meg önöket, amikor rendelkezésre áll a termőföld, az eszközök, az emberek szakértelme?! Egy-két év alatt lehetne a termelést dinamikusan bővíteni! És kérem, nem igaz, hogy nincsenek piacaink és nem lehet eladni az árualapot! A Lakos miniszter úr el tudná mondani, hogy ötszörösét el lehet adni a báránynak, a hízóbikának, mindennek - megvannak a piacaink! Csak a tehetségtelen vezetők és az a pénzügyi lobby, amely abban érdekelt, hogy az egyik bank a másiknak kölcsönözzön, ne pedig a termelést segítse, kérem, ez a visszafogott politika az oka, hogy Magyarország nem tud fejlődni!
Hogy fognak önök a magyar anyák szemébe nézni majd, amikor nem szülik meg a gyermekeket?! És igaza van Kis Gyulának, sajnos csökkent és csökkenni fog a születendő gyerekek száma, nő az abortuszok száma, a meg nem született gyermekek száma nőni fog! Kérem, önök a felelősek érte! Az ön szakértő kormánya! Ha nem tudnak, Bokros úr, ön is, ha nem tud jobb programot kitalálni, mondjon le! És találunk egy másik "B"-betűs pénzügyminisztert, aki igenis szembe mer szállni a pénzügyi világgal, a lobbyval, és akkor nem így, hajlott hátú öregemberként, gyönge gerinccel fog a pénzvilág elé állni, hanem azt mondja a pénzvilágnak: kérem, mi magyar emberek vagyunk... (Derültség a bal oldalon.).., és nem akarjuk bántani tovább ezeket a szerencsétlen magyar embereket! És szeretnénk elérni azt, hogy igenis, az unokáink, a gyermekeink jobban éljenek. És ennek megvan a lehetősége, kérem, mert nem igaz, hogy ilyen tehetségtelen vezetők, ilyen tehetségtelen képviselők, ilyen tehetségtelen magyar nép lenne!
(12.20)
Sajnos, a tíz hónap alatt, önök, tisztelt kormánypárti képviselők csak mutogattak, a bizottsági üléseken soha nem a koncepciókkal, az egyes szakmai teendőkkel foglalkozunk, hanem az "és"-eken vitatkoznak. Önök egy hógörgetegként...! Mint ahogy a katonaságnál azért ültetnek szándékosan nyárfát, hogy állandóan munkát adjanak a gyerekeknek, hogy söpörjék a levelet, utána pedig amit összesöpörtek kupacba, azt újra összesöpörtetik, ugyanilyen sziszifuszi munka folyik a parlamentben, a kormányban és mindenhol; nem a termelést segítő törvények születnek.
Ahogy Demeter képviselő úr is elmondta, gyakorlatilag háromszor módosítanak adótörvényt, minden két hónapban kitalálnak valamit. Lehet, hogy igaza van Bokros úrnak abban, hogy nem fogja annyira érinteni a legelesettebb társadalmi réteget, mert ők bele fognak esni a bruttó huszonötezer forintos egy főre jutó adósávba, és megkapják a családi pótlékot. De a probléma az, hogy az a középosztály, amelyre támaszkodni kellene, igenis nagyon negatívan élte meg ezt az úgynevezett Bokros-törvénycsomagot, amely nem tud mozgósítani. A '80-as évek óta - Békesi úr és a korábbi központi bizottsági tagok a tanúk rá -, nem tudták mozgósítani a társadalmat. Csak egyedül a '70-es években, amikor a termelést segítették, amikor ugyan kizsigerelve az embereket, de a termelés bővítését segítették. Amikor a háztáji programok és egyéb munkák után az emberek célt láttak abban, hogy gépkocsit vegyenek, házat építsenek, és gyakorlatilag akkor a második, harmadik gazdaságban dolgozhattak.
Ma ugyanezt kellene csinálni: a termelést bővíteni, és ehhez minden lehetőség adott. Igenis, banki politikával - önök a szakemberek - ki tudja találni Bokros úr, hogy milyen megoldásokkal lehetne segíteni a termelés gyors bővítését. De sajnos, önök nem ebben érdekeltek, hanem abban, hogy leszegényedjen ez a társadalom, mindent megutáljon és gyakorlatilag kevesebb magyar szülessen.
Még egyszer, Bokros pénzügyminiszter úr: ne bántsd a magyart! Ne ingereljük tovább a magyar középosztályt ezekkel a törvényekkel, ne ingereljük a szociális ellátással. Ugyanis hiába hivatkozik ön arra, hogy a GDP túl nagy részét használjuk fel szociális juttatásokra! Ha megszokott valamit egy társadalom, egy nép, egy család - gondoljon a családjára -, megszokott egy magyar nép egy bizonyos szintet, abból nem enged. Akkor inkább az utcára megy - mint ahogy megy. Hol van az a nagy szociális paktum, és hol van az a társadalmi megegyezés?
Nem tudok mást ajánlani önöknek, mint azt, hogy először nézzenek szét a saját frakciójukban, azokkal a szakszervezeti vezetőkkel is üljenek le, ott szülessen meg egy egyetértés. Utána legyen egy társadalmi megegyezés, döntsük el, hogy mihez lehet nyúlni, mert nem igaz, hogy nem lehet más forrást találni, pénzügyminiszter úr, csak megint a szociális ellátások szűkítését.
Tudja-e ön, hogy amikor én születtem, 1952-ben - 43 éve -, akkor volt utoljára egy csomagban ilyen életszínvonal-csökkentő intézkedés: a legsötétebb Rákosi-korban. Ön is körülbelül akkor születhetett. 1952-ben született a magyar társadalomban egy ugyanilyen 9 százalékos életszínvonal-csökkentő törvénycsomag. 1952-ben! Ne menjünk vissza 1952-be, a Rákosi-korba, pénzügyminiszter úr, hanem előre kell menni.
Mi az ajánlatom? 1988-ban a VI. számú törvény, amely a gazdasági társaságokról szól, lehetővé tette a kommunista vezetőknek, hogy ők bonyolítsák le az állami vállalatok átalakítását gazdasági társaságokká. Ha abból indulunk ki, hogy a legszegényebb népréteg keresete, jövedelme a havi jövedelmükhöz képest...
És Békesi úr, nem tudom elfogadni az ön szociális demagógiára utaló dolgait. Amikor ma Magyarországon százszor többet keresnek bizonyos emberek a legszegényebbeknél, akkor ön ne hivatkozzon arra, igen tisztelt Békesi úr, hogy ez demagógia. Azok a saját pénzükből, a saját eszükből, a kockázatvállalásukból lettek újgazdagok Magyarországon? Nem. Ön is tudja, kedves Békesi úr, hogy az önök kormánya még 1988-ban teremtette meg a gazdasági társaságról szóló törvénnyel azt a lehetőséget, hogy azok a kommunista vezetők lettek az újgazdagok. Igenis, a vadkapitalizmus torzszülöttje lett ez a társadalom és igenis, ezek az emberek a vadkapitalizmus kedvezményezettjei lettek - amelyben élünk -, de nem a saját eszük, a tehetségük és a szüleik vagyona által, hanem a korábbi, kommunista vezetői pozíciós előnyeikből.
Bokros pénzügyminiszter úr, a társadalom ezt soha nem fogja önnek megbocsátani, soha nem fogja megérteni, hogy bizonyos kedvezményezett emberek - azok a kommunista vezetők és cinkostársaik - százszor, kétszázszor többet keresnek, mint a legszegényebb emberek. Ezt a magyar parlamentben is ki kell mondani, ezt nem fogja senki, soha eltűrni. Mi a lehetőség?
Igenis, önöknek van lehetőségük arra, hogy behatárolják az adókulcsoknál a jövedelmi viszonyokat. Nem a szociális ellátásokhoz kellene nyúlni, hanem igenis, a személyi jövedelemadónál a legmagasabb jövedelmi kulcsokat kétszeresére, háromszorosára növelni. Igen, fizessék meg azok a gazdagok ezt az átalakulást, hiszen önök 1988-ban - központi bizottsági döntéseik alapján - kedvezményezett helyzetbe hoztak nagyon sok embert!
Nem lesz addig társadalmi béke, amíg önök ezt nem teszik meg. Nagyon furcsa, hogy egy kisgazda politikusnak kell ezeket a kemény mondatokat elmondani, amikor önök, a szocialista érzékenységgel megáldott és egy évvel ezelőtt a hatalomba, a kormányzatba és a parlamentbe ezzel a programmal került képviselők hallgatnak. Önök bűnösök lesznek, ha ebben hallgatnak a saját frakciójukon belül.
Kérem, tisztelt Bokros pénzügyminiszter úr, vonja vissza ezeket a szociális ellátásokat érintő törvényeit, ne nyúljon hozzá, mert ha a fizikai hatása kevesebb is, mint ahogy most az emberek látják, a pszichikai hatása százszorta nagyobb annál, mint ahogy ön gondolja.
Aki vidéken él és beszélget az emberekkel - mint ahogy a tisztelt egyéni választókerületből bejutott képviselők, szerintem önök is -, ha a szívükre teszik a kezüket, tudják, hogy ez milyen hátrányosan érinti pszichikailag, erkölcsileg ezt a társadalmat. Márpedig egy beteg társadalmat ingerelni, az idegei húrjain játszani nem lehet tovább. Vonja vissza, tisztelt pénzügyminiszter úr, és mivel az időm lejárt, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)
