DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter úr 1995. március 22-én a József nádor téren a már említett hatalmi helyzetében megengedhette magának azt a könnyelműséget, hogy az egyetemi ifjúság tüntetését a sajtóban idézett szavai szerint "hülyeség"-nek nevezze.
Mi, gyalog ellenzéki képviselők azonban itt, 1995. március 27-én nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy legalább a napirendi felszólalás szűk időkeretében ne foglalkozzunk - nem a szenvedélyek, hanem az értelmi érvek szintjén - a kiváltó okokkal és az esemény jelentőségével, annál is inkább, mert az ügy ügyetlen kezelése egy elfogadhatatlan módszerről és egy még elfogadhatatlanabb stílusról árulkodik.
A módszerről: A korom miatt nekem már személyes jogtörténeti tapasztalataim vannak, s én nagyon jól tudom, hogy az én egyetemi éveim alatt igenis volt tandíj. A probléma nem is a tandíj körül zajlik, de ez a tandíj az érdekeltekkel előzetesen megtárgyalt és pontosan, részletesen kidolgozott szabályozással működött.
A szociális helyzettől és a tanulmányi előmeneteltől függően voltak teljes, 25, 50, 75 százalékos tandíjmentességek, és a beiratkozáskor mindenki tudta, hogy az anyagi helyzetétől és a tanulmányi előmenetelétől függően milyen terhek hárulnak rá.
A tüntetést kiváltó intézkedés azonban teljesen előkészítetlen és meggondolatlan volt. Nem előzték meg egyeztető tárgyalások, hatásvizsgálatok, és ahogy egy csapással egy alanyi jogot: a családi pótlékot megvonok, ugyanakkor egy másik csapással bevezetek egy alanyi kötelezettséget: a tandíjat. Mondom, nem a tandíjról van itt szó. Végeredményben volt, nyilván lesz is tandíj, inkább a módszerről.
A stílusról is röviden, mert akinek vannak jogtörténeti emlékei, annak nyilván vannak jogtalanságtörténeti emlékei is, s így én még visszaemlékszem az áldatlan emlékezetű Marosán György elvtárs annak idején tett egyik megnyilatkozására, amikor az egyetemi ifjúságot vállveregetve "diákocskák"-nak nevezte, node az ő mentségére szolgáljon, hogy neki minden értelmiségi megbízhatatlan, feketelábú és ellenség volt.
Gondolom, hogy a miniszter úr nem híve Marosán György stílusának, és nem osztja teljes egészében még azt az álláspontot sem, hogy majd a jóléti államban lesz tandíjmentesség, mert ez mindig felveti a tyúk és tojás elsődlegességének a kérdését, mert csak ingyenes oktatással tudom megteremteni a jóléti társadalmat, mert létrejöttének a feltételeihez az kell, hogy kreatív, szakmailag képzett fiatalok kidolgozzák a jóléti állam létrejöttének a feltételeit.
Bízom abban, hogy a miniszter úr velünk együtt hiszi, amit a Kereszténydemokrata Néppárt ügyvezető elnöksége a nyilatkozatban megfogalmazott, hogy egyedül a megszerzett tudás útja vezet a polgári társadalom kialakulásához. A tandíj bevezetése ennek az útnak az oktalan elzárása jelenleg, mert ennek a fizetési kötelezettségnek a kidolgozása nyilván előkészítést igényel.
Mit lehet tenni ebben a felzaklatott helyzetben? Én fogadatlan prókátorként és nem tanácsként csak egyet tudnék mondani: egyelőre visszakozni, leülni az egyetemi ifjúság képviselőivel, elnézést kérni és őszintén bevallani, hogy nem volt hülyeség ez a tüntetés, én követtem el egy ballépést. Nem kell kimondani, hogy hülyeséget, mert azt nyilván nem követeli meg az udvariasság elve alapján a tüntető egyetemi ifjúság sem. Le kell ülni, újragondolni és kidolgozni ennek az ugyanolyan feltételrendszerét, mint ahogy annak idején ez a tandíj működött, és akkor tudomásulvétel lesz, nem tüntetés és nem felvonulás lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
