BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a részletes vita kereteiben indokolni azokat a módosító indítványokat, amiket a Szabad Demokraták a törvénytervezethez benyújtottak.
Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem nyújtottunk be olyan módosító indítványokat, amelyek a korhatárral, illetve a korhatáremelés ütemezésével kapcsolatban állnának. Abban a szellemben, ahogy ezt az általános vitában is elmondtuk, igazából és érdemben a szolgálati idő kérdéséhez kívántunk hozzányúlni, a benyújtott módosító indítványaink mindegyike ezzel foglalkozik. Először is szeretnék beszélni arról a csomagról, ami az ajánlás 10-es, 14-es, 25-ös és 30-as pontjában található, és az előrehozási nyugdíjazási lehetőséget szabályozza.
Úgy gondoljuk, hogyha valaki egy magas szolgálati időt teljesít, annak számára lehetővé kell tenni a korhatár előtti nyugdíjbamenést, méghozzá büntetés nélkül, vagyis a nyugdíj összegének a csökkentése nélkül. Javaslatunk úgy fogalmaz, hogyha valaki a 38 éves szolgálati időt teljesíti, akkor léphessen ki a nyugdíjrendszerbe, szankciók nélkül. Természetesen ez a 38 éves szolgálati idő célállapotként van megfogalmazva a javaslatunkban, vagyis a 46 után született korosztályra vonatkozik. Az átmenet éveire értelemszerűen ennél alacsonyabb szolgálati időket állapítottunk meg, hogy példát is mondjak, az 1942-ben született női korosztály esetében javaslatunk szerint eredetileg 30, az egyeztetési tárgyalások után vélhetőleg 34 év lesz az a szolgálati, amit elő kell írni, aminek a teljesítése esetén a korhatár betöltése nélkül is nyugdíjba mehet teljes összeggel az érintett.
(9.20)
Javaslatunk másik része, ami ehhez a csomaghoz kapcsolódik, a malus, tehát a nyugdíj értékének a csökkentése szabályozását illeti vagy érinti. Úgy gondoljuk, hogy azok számára is lehetővé kell tenni egy rugalmas nyugdíjbamenési lehetőséget, akik ezt a magas szolgálati időt nem teljesítették. Tehát végül is a mi gondolatmenetünkben, ha csak azok lennének büntetve, szankcionálva a nyugdíjazás összege szempontjából, akik se a korhatárt, se a magas előírt szolgálati időt nem teljesítették, de még számukra is lehetőség, választási lehetőség nyílna egy ötéves intervallumban eldönteni azt, hogy korábban nyugdíjba mennek, akkor viszont a nyugdíj összegének mértéke csökkenne évenként, fokozatosan emelkedő ütemben, hogyha csak egy év hiányzik az előírt szolgálati időből, akkor havi 0,1 százalékkal, ha két év akkor 0,2 százalékkal, így eljutva az öt évig havi maximum 0,5 százalékkal. Ez az említett 1942-es női korosztályra nézve olyan szabályozást jelentene, hogyha nekik nincs meg az előírt 34 év szolgálati idejük, akkor ebből maximum öt évvel tudnának visszajönni, tehát 29 év szolgálati idővel, de természetesen az életkorhoz viszonyított csökkentés mértékében tudnának nyugdíjba vonulni.
Javaslataink másik csoportja a 35., 38., 39. és 56. ajánlási számon található megoldások azt célozzák, hogy általában is nyúljunk hozzá a szolgálati idő elismeréséhez, értékeléséhez, az a skála, amit a jelenlegi törvény tartalmaz degresszív, vagyis azt jelenti, hogy 25 év szolgálati idő alatt évenként plusz 2 százalékkal ismeri el a jelenlegi rendszer a plusz egy év szolgálati idő teljesítését, 25 és 32 év között évenként 1-1 százalékkal nő a helyettesítési ráta és 32 év fölött már csak fél százalékkal. Ez a degresszió - azt gondoljuk -, végtelenül igazságtalan és éppen a továbbdolgozás ellen ösztönöz, következésképp időszerű lenne ezzel a skálával szakítani. Mi javaslatot tettünk egy olyan skála alkalmazására, ahol egyenletesen, évenként másfél százalékkal növelve vennék figyelembe a nagyobb szolgálati idő teljesítését. Természetesen ez a kisimítás, illetve ez a lineáris skála csak olyan módon alkalmazható, hogy az alacsonyabb szolgálati időt teljesítő korosztályok számára hátrányos, következésképp a szerzett jogok miatt egy ideig kifutó rendszerben párhuzamosan kellene a régi és az új skálát alkalmazni.
Nem szóltam az előbb az előrehozási nyugdíjazási lehetőségnél arról a kérdésről, ami komoly vitát váltott ki a bizottsági ülésen is, hogy a gyermekek után szolgálatiidő-kedvezmény figyelembe veendő vagy nem. Mi arra tettünk javaslatot, hogy ne legyen figyelembe veendő szolgálati idő kedvezményként a gyermekek szülése, hiszen a jelenlegi szabályozás szolgálati időként ismeri el a gyermekszülést. A gyes bevezetése előtti korosztályra a gyes bevezetése, tehát '68 előtt született gyerekekre évenként egy-egy pluszév szolgálati időt biztosít a rendszer, a gyes óta pedig - mint tudjuk - a gyes számít szolgálati időnek. Azt gondoljuk, hogy a gyermekszülés az ugyanazon a gondolatmeneten alapulva kétszer lenne figyelembe véve, hogyha egyrészt szolgálati időnek is tekintenénk, másrészt pedig a szolgálati időből még kedvezményt is adnánk a gyermekek után. Teljesen világos, hogy ha szolgálati időnek tekintjük ezt az időt, akkor effektíve pénzt adunk érte, az forintokban a nyugdíj összegében megjelenik, míg ha kedvezményt adunk rá, akkor az gyakorlatilag pénzt nem jelent, csak egy olyan előrehozható nyugdíjazási lehetőséget, amit úgy gondoljuk, hogy az általunk javasolt szabályozás eleve megold és ilyen módon szükségtelenné tesz.
Említettem, hogy nagy vita alakult ki a bizottsági ülésen a gyermekek utáni kedvezménnyel kapcsolatban, úgy érezzük, hogy rendkívül erős tábora van annak az álláspontnak, hogy a gyermekek után érdemes kedvezményt biztosítani és ezt átmeneti időre, tehát a nyugdíjkorhatár-emeléssel érintett korosztályok számára végül mi is el tudjuk fogadni. Ebben az esetben azonban kétféle értelemben is módosító indítványt, kapcsolódó módosító indítványt kívánunk benyújtani. Az egyik javaslatunk az arra vonatkozik, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő anyák legyenek jobban kedvezményezve, mint az egészséges gyermeket nevelő anyák, hiszen mindannyian tudjuk, hogy fogyatékos gyermekkel otthon lenni sokkal jobban igénybe veszi a szülőket, illetve az anyát, másrészt pedig az eredeti javaslat csak a három- vagy többgyermekesek számára jelentene ilyen kedvezményezett lehetőséget, azt gondoljuk, hogy akkor érdemes megfontolni, hogy a kettő-, illetve egygyerekeseket is figyelembe lehet-e venni.
Nem kívánok részletesen belebonyolódni abba a problémába, hogy milyen nehezen találunk jó normaszöveget ennek a kérdésnek a megoldásához, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a szülés és a nevelés között rendkívül nagy különbség van. A normaszöveg a szülést ajánlja, hiszen ez könnyen ellenőrizhető és dokumentálható tény, ehhez képest valójában a szolgálati idő szempontjából az lenne fontosabb, hogy valóban nevel és fölnevel gyermeket az anya.
Körülbelül ennyi, amit szerettem volna a saját módosító indítványainkkal kapcsolatban elmondani, kérve a képviselőtársaimat, hogy támogassák az indítványainkat és egyúttal szeretném megkérni az elnök asszonyt, hogy a kapcsolódó módosító indítványoknak a beadási határidejét egy kicsit tolja ki, mondjuk tegye lehetővé, hogy ezt a nap végéig be lehessen nyújtani, mert a végleges szövegváltozatok kimunkálása egyeztetést igényel. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
