DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Összesen négy módosító indítványt nyújtottam be, az 1. §-hoz kettő kapcsolódik, de tartalmilag összefügg az 1. §-hoz kapcsolódó 4., 17., 28. szám alatt szereplő módosító indítvánnyal, ezért erről most szólnék. Szeretném elmondani, hogy az 1. §-ban magam is annak a mérlegelését javaslom a kormánynak, hogy a nyugdíjkorhatár-emelés indítását és a korhatár emelését egy évvel toljuk el. Tulajdonképpen szembe lehetne ezzel állítani azt, hogy ez pénzbe kerül, és tulajdonképpen kitolja az átmeneti időszakot. Igaz, azonban szeretnék az anyagi hatásáról és az időszakról magáról is szólni.
Valamennyien tudjuk, hogy az 1993-ban elfogadott törvény az 1940 előtt született nők korhatárát hagyta változatlanul, a már '40-ben születettekét emelte 56 évre, 57-re a '42-ben születettekét és így folytatódott a korhatáremelés. Azonban azt is tudjuk, hogy miután a rugalmas nyugdíjbamenetelre vonatkozó jogszabály nem született meg 1993 végéig, 1994-ben egy kiegészítő törvénymódosítás került be a nyugdíjkorhatárról rendelkező részbe, amelyik lehetővé tette, hogy a most tárgyalás alatt levő törvény hatálybalépéséig változatlan, tehát 55 éves korhatáron menjenek el a nők. Miután ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba, ez azt is jelenti - legalábbis a korhatáremelés tekintetében -, ez azt jelenti, hogy 1996-ban a '41-ben született nők 55 évesen elmehetnek még nyugdíjba. Tehát a törvényjavaslattól függetlenül mindazok számára, akik az 55. életévüket betöltik ebben az évben, 55 év változatlanul a korhatár.
Sőt, a munkajogi szabályokat figyelembe véve mindazok számára is 55 év változatlanul a korhatár, akik megszerzik a nyugdíjjogosultság feltételeit a jelenlegi időszak alatt, és megkezdik a felmondási idejüket a nyugdíjbamenetelhez kapcsolódóan. Feltehetően tehát az 1942 első félévében született nők egy jelentős része is megkezdi a felmondását, nyugdíj előtti felmondását már 1996-ban. Tehát a korhatáremelés valójában és konkrét módon az 1942 második félévében született nőkre vonatkozna, és sajnos rájuk már három év korhatáremelés vonatkozik. Ezért az én módosító javaslatomnak az a lényege, hogy az 1942-ben született nők korhatára 57 év legyen. Az 1943-ban születetteké 58, a '44-ben született nőké 59, a 45-ben születetteké emelkedne 60 évre és a '46-ban született nők korhatára 61 év volna, a '47-eseké pedig és az utána következőké a 62 év.
Indoklásul még elmondhatom, visszahivatkozva Kósáné Kovács Magda e Házban elmondott álláspontjára, hogy a rendelkezésünkre álló statisztikák szerint az átmeneti időszakkal érintett korosztályoknak egy jelentős része már most is nyugdíjban van. Elmentek a '40-ben születettek szinte teljes körűen. Mint említettem, a '41-ben születettek is kérni fogják nyugdíjazásukat. A '42-ben születettek felére is a jelenleg érvényes szabályok lesznek érvényesek. De ha figyelembe vesszük azokat a statisztikákat, amelyek arról tanúskodnak, hogy ennek a hét évjáratnak a mintegy 455 ezres létszámot kitevő női létszáma tulajdonképpen már ebből a körből már 200 ezren nyugdíjban vannak, még a '46-ban születetteknek is 14,1 százaléka kérte a nyugdíjazását ennek az évnek az első felében, akkor könnyen belátható, hogy akkor, amikor a korhatáremelés 455 ezer nőjéről beszélünk, akkor nem 455 ezer nőről, hanem a jelenlegi információink szerint mintegy 200 ezerről van szó, tehát félig kiürült az a halmaz, akire ezek a szabályok, ezek az irányadó korhatárok és az átmeneti időszak vonatkozik.
Ha ehhez hozzáteszem még azt, hogy a társadalombiztosítás statisztikái szerint 55 éves korukra a nőknek 67,7 százaléka megszerez 30 vagy 32 év szolgálati időt. Tehát rájuk pedig vonatkozik a korhatár előtti nyugdíjbamenetel lehetősége a megfelelő szolgálati idő birtokában. Várhatóan tehát ők is a megemelt nyugdíjkorhatár mellett is élni tudnak a korábbi nyugdíjbamenetel lehetőségével, mert erre jogot szereztek. Tulajdonképpen a költségkihatása ennek az általam javasolt módosításnak valójában 2008-ban jelentkezik. Nem jelentős a költségkihatása a következő évben, nem túl jelentős a költségkihatása, a népjóléti miniszter szakértői éppen most számolják, hogy milyen létszámra vonatkozik ez és mennyibe kerül, az utána következő esztendőben sem, és még elhanyagolható 1999-ben is. Éppen ezért kérem, hogy ezt a módosító javaslatot mind a kormány képviselői, mind képviselőtársaim mérlegeljék, hiszen ez a '42-ben születettek részére egy mérsékeltebb indulást tenne lehetővé, viszonylag kis költségtöbblet mellett.
Szeretném elmondani a másik, ugyancsak az 1. §-hoz kapcsolódó módosító indítványunk lényegét, amely abból indul ki, hogyha eltekintünk a többgyerekesek vagy a gyereket szülteknek a korkedvezményéről folytatott vitáktól, és a törvényben foglalt háromgyerekes korkedvezmény elfogadásra került, akkor én aggályomat vagyok kénytelen kifejezni a jelenlegi szöveggel kapcsolatban, amely a három gyereket szült nőknek adna korkedvezményt. Azok számára pedig, akik ezeket a gyerekeket felnevelték, nem biztosítaná a korkedvezmény lehetőségét, valamint nem biztosítaná ezt a jogosultságot a három vagy több gyereket egyedül felnevelt apák részére sem. A módosító javaslatom tehát arra vonatkozik - bár tudom, hogy az erről szóló kormányrendeletet rendkívül nehéz pontosan, szabatosan, tételesen megfogalmazni -, hogy nemcsak a gyereket szülteknek, hanem a három vagy több gyereket felnevelteknek is legyen joga korkedvezményre, és ez a korkedvezmény vonatkozzék azokra az apákra is, akik gyereküket egyedül nevelték fel.
Miután egyetlen indítványom van még, ami a következő, 3. §-ra vonatkozik, és két képviselőtársam is eltért a részletes vita szabályától, szeretném kérni, hogy nagyon rövid megjegyzésben még a következőre is utalhassak. Tettem módosító indítványt annak a gondnak az áthidalására, amelyik abból adódik, hogy az évente frissen megállapított nyugdíjaknak az átlagösszege a mai szabályok szerint mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, mint az előző évben nyugdíjba menteké. Röviden, semmilyen ösztönzés nincs arra, hogy az elért korhatár fölött bárki tovább dolgozzék. A mai statisztikák szerint mintegy kétezer férfi az, aki a nyugdíjkorhatár betöltése után tovább dolgozik. Javaslatom arra irányul, hogyha valaki eléri az átmeneti időszakban a rá irányadó vagy majd később betölti a 62 éves korhatárt, és a nyugdíj felvétele nélkül tovább dolgozik, annak legyen lehetősége a rá irányadó korhatár elérésekor megállapíttatni a nyugdíját.
(10.10)
És akkor, amikor valójában nyugdíjba megy, akkor a nyugdíjba menetel időpontjában, az akkor érvényes szabályok szerint számítsák ki a nyugdíját, és legyen lehetősége a számára kedvezőbb nyugdíjösszeg között választani. Hiszen várható, hogy még évekig, a jelenlegi nyugdíjba menetelig, nyugdíj-megállapítási szabályok nem lesznek korrigálhatók úgy, hogy kedvezőbbé tudjuk tenni vagy kedvezményezetté a nyugdíj felvétele nélküli továbbdolgozást. Javaslatom nem jelent bürokratikus és adminisztratív többletterhet a társadalombiztosítás apparátusa részére, de azoknak a keveseknek az érdekében mégiscsak javaslom az elfogadását, akik elérik a nyugdíjkorhatárt, nem veszik fel a nyugdíjukat, tovább dolgoznak, tovább fizetik a nyugdíjjárulékot - tulajdonképpen megtakarítást vagy többletbevételt jelentek a társadalombiztosítás számára -, és ennek fejében esetleg választhatják a saját nyugdíjkorhatárukon, betöltött nyugdíjkorhatárukon megállapított és az éves emelésekkel évente megemelt nyugdíjösszegüket, vagy az aktuálisan megállapított nyugdíj összegét, amelyek a számukra kedvezőbb. Én nagyon remélem, hogy ezt a módosító indítványt - miután ez pénzbe biztosan nem kerül, és jelentős költségeket takarítana meg a társadalombiztosítás a nyugdíjak számára is - támogatni fogja a tisztelt Ház. Köszönöm a figyelmüket és elnök asszony megértését, hogy eltérhettem a szabálytól. (Általános taps.)
