DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Némely képviselő, így az interpelláló képviselő úrnak is tetten érhető az az igyekezete, hogy a kormány valamely tagját jogszabálysértésen, vagy igaz nem mondáson kapja, de legalábbis ennek látszatát keltse, és ez néha eléggé különös interpellációkat és kérdéseket eredményez.
Emlékezzünk rá: nem olyan régen az egyik ellenzéki képviselőtársunk az előző ülésszakon, visszaélve a Házszabály korrekt képviselői magatartást feltételező előírásaival, elérte azt, hogy a soros jegyző heteken keresztül olvashatta el annak a korábbi pénzügyminiszterrel kapcsolatos azonnali kérdés tendenciózus címét, mely kérdést valójában esze ágában sem volt föltenni. Ezért olyan helyre sorolta, ahol az elhangzásra semmi esély nem volt.
Ehhez hasonló megoldás az, amellyel képviselő úr az utóbbi félévben rendszeresen élt, amikor írásos választ igénylő kérdésének jól megválasztott címe ismertetésében rejlő lehetőségeket használta ki. Vagyis a kérdésnek hangzatos címet ad, arra építve, hogy a választ - már elnézést a kifejezésért - a kutya sem olvassa el. Példa erre képviselő úrnak a hozzám intézett kérdése, mely így szólt, idézem: "Kilenc plusz kettő ön szerint miért egyenlő tízzel?" Képviselő úr szándéka a címnek ezzel a megfogalmazásával teljesen világos.
(15.00)
Miután a valódi kérdésről és az erre adott érdemi válaszról a nyilvánosság nem szerez tudomást, csupán azt kell a parlament munkáját figyelőknek sugallani, hogy az ország miniszterelnöke tízig nem tud számolni. Megjegyzem, képviselő úr ennek az ötletnek a kiagyalásakor valószínűleg elégedetten dőlt hátra a székében. Tegye ezt, ha jólesik, azonban az ilyenfajta képviselői magatartásnak aligha van köze az Országgyűlés kormányt ellenőrző funkciójához. (Erős taps az MSZP padsoraiban.) Az említett esetek mögött ugyanakkor van néminemű kétes teljesítmény. Az említett igyekezet azonban arra sarkall, hogy némelyek ezt a teljesítményt is alulmúlják. Tipikus példája ennek az a most alkalmazott ősrégi trükk, amikor egy kijelentést csak félig idéznek vissza.
Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által hivatkozott kijelentés a maga teljességében a következőképpen hangzott, idézem: "Képviselő úrnak az előző parlamenti ciklusban betöltött tisztségére tekintettel, furcsának tűnik, hogy figyelmen kívül hagyja a jogalkotáshoz szükséges egyeztetések időtartamát." Ennek mellőzésével ugyanis valószínűleg el lehetett volna érni például azt, hogy - és itt az a mondatrész következik, amit képviselő úr egyébként az interpellációban pontosan elevenített föl. Ezt követően viszont a gondolat azzal zárult, hogy - újra idézem - "az egyeztetésre azonban sor került, nagyon helyesen."
Nos, aki meg is akarja érteni az elhangzottakat, az az alábbiakat érti ki és hallja ki a válaszból: a jogszabályalkotás időigényes dolog, az ezzel járó egyeztetések elhúzódása miatt adott esetben a jogszabály a kívánatosnál valamivel később jelenik meg, s ezért a felkészülési idő nem kellően elegendő. Ez a jelenség közismert okok miatt attól függetlenül létezik, hogy éppen melyik politikai erő kormányoz. A jelenséget a lehető legkisebb mértékűre kell visszaszorítani, de az alapos jogszabály-előkészítés érdekében az egyeztetések lefolytatása fontosabb, mint a határidők mindenáron való betartása, esetlegesen hibás, hiányos jogszabály kiadásával.
Olyan valaki, aki ezekkel a körülményekkel maga is tisztában van, ezeknek maga is szenvedő alanya volt, miért tesz úgy, mint aki először szembesül a problémával? Korábbi kijelentésem fent részletezett és most is vallott lényegét a válasz elhangzásakor valószínűleg képviselő úr is megértette, hiszen viszontválaszában azt nem helyesbítette. Ehhez a korrekcióhoz képviselő úrnak több mint két hónapra volt szüksége. Ez azért érdekes, mert olyan területről van szó, amelyen ön évekig dolgozott. (Moraj. - Zaj.) Ráadásul ez a számonkérés tipikus öngól. Képviselő úr már említett nagy igyekezetében ugyanis elfelejtette, hogy bár a hivatkozott kárpótlási törvények végrehajtási rendeletei valóban nem hetekkel, a törvények hatálybalépését követően léptek hatályba, kihirdetésük időpontjára figyelemmel a kellő felkészülési idő így sem volt biztosítható. Vagy képviselő úr azt gondolja, hogy az 1991. augusztus 10-én hatályba lépett, ugyanezen a napon ugyancsak kihirdetett s hatályba lépő kormányrendelet esetén elégséges az idő a rendelet áttanulmányozására s az abban foglaltak elsajátítására? Úgy gondolom, a válasz egyértelmű nem.
Ezekből tehát megállapítható, hogy képviselő úr, amikor interpellációban azt sugallja, hogy a törvények végrehajtási rendeletei a kellő felkészülést biztosító időpontban jelennek meg, alighanem valótlan. Ezeket a mondataimat képviselő úr (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) valószínűleg nem fogja elfogadni, azonban bízom abban, hogy képviselőtársaim megfelelően értékelik a történteket. Köszönöm a figyelmüket. (Erős taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
