DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem rövidre fogni, habár kétségtelenül, amiről most beszélünk, ez az alkotmányozásnak az alapvető jogfilozófiai, államfilozófiai, politikai, sorolhatnám, hogy a legdöntőbb kérdése.
Most beszéljünk kertelés nélkül. Ez az alkotmányi szabályozási elvek, amik előttünk fekszenek, ez egy liberális alkotmány. Én most nem rosszalló, megvető értelemben használom a liberális szót, hiszen se Eötvöst, se Széchenyit nem kívánjuk megtagadni. A CDU-nak a programjában is a liberális hagyományok felvállalása szerepel. Tehát igenis, ha ez a XIX. században vagy a XX. század elején kerül elénk egy ilyen alkotmánykoncepció, tapsolnánk neki, mert valóban megfogalmaz olyan alapvető emberi jogokat, amelyek haladó szellemet tükröznek. Tehát ez, most az a kérdés, hogy jövőbe mutató alkotmányt akarunk, a XIX. században vagyunk, a XX. század elején, vagy megyünk a XXI. század felé? Tehát olyan alkotmányos elveket fogalmazunk meg és olyan alkotmányt alkotunk, amely nem a jelenlegi gazdasági szociális helyzetből indul ki, hanem a jövőbe mutató alkotmány.
Nyugodjunk bele abba is, hogy a jóléti államok kora is lejárt. Hiszen meg kell nézni most Németországban a szociális rendszereknek bizonyos szabályozását. Nyilvánvaló, lejárt a jóléti államoknak a kora. Ezt a CDU programja nagyon jól megfogalmazza, annyi piacgazdaság, amennyi lehetséges, s csak annyi állam, amennyi éppen szükséges. Ennek, hogy mi kerül most bele az alkotmány szövegébe, ez az alapvető kérdés, hogy az állam és a társadalom viszonyát hogy szabályozom. Vagy a "laissez faire" alapján azt mondom, hogy majd az állam bácsi csak vigyázzon az állampolgárokra, a társadalom majd önvezérléssel kitermeli magából azokat az eszközöket, amihez az államnak semmi köze. Mi ezt nem osztjuk. Nem azt kívánjuk, hogy az állam babusgassa az állampolgárt, és nyalogassa sérült állampolgárok sebeit, de ne vonuljon ki a társadalomból és a gazdaságból, mert igenis ez a társadalom, ahogy fejlődik az élet, önvezérléssel nem tudja megoldani azokat a problémákat, amikbe az államnak igenis szerepet kell adni.
Most itt az alapvető kérdés a különbség az alkotmányos elvek, az alapjogok és az államcélok között van. Ugye nyilvánvaló, az alkotmányos elvek egy deklaratív szintű megfogalmazás. Az alapjogok, azok bíróság előtt kikényszeríthetők. Az államcélok azok egy ködösen megfogalmazott állami kötelezettségek. Én elhiszem, hogy meredek a 13. pontban megfogalmazásunk, amikor azt kérjük, hogy szociális jogállamként kerüljön megfogalmazásra, mert az, hogy ebben így fogalmazom meg, ez ahogy Tóth Pál képviselőtársunk elmondta, ez önmagában kevés, mert végeredményben csak egy államformát deklarál. Ehhez kell az, hogy milyen mértékben válik alapjoggá, tehát bíróság előtt kikényszeríthető joggá a szociális biztonság, de ez a következő fejezetre húzódik már át, mert éppen ennek - a Tóth Pál képviselőtársam által is elmondottaknak az alapján nemcsak a 13-as pontban fogalmaztuk meg, hogy igenis szociális jogállam, hanem ezt megfogalmaztuk mint alapjog.
Mi nem ragaszkodunk mereven a saját megfogalmazásunkhoz. Miután 3:2-es arányúak voltak a szavazások a bizottságban, tehát három szavazat volt amellett, hogy igenis ez kerüljön be, hiszen nem kőtáblába, és nem ragaszkodunk, hogy így kerüljön bele, de valamilyen formában meg kellett volna találni a megoldásnak a módját akár az alkotmány-előkészítő bizottság által megfogalmazott módosító javaslatban, hogy megtaláljuk az államcélok és az alapjogok között azt az átmenetet, amely azért érvényesíthetővé teszi, mert ismételten utalok arra, hogy nem a jelenlegi körülmények között kell hinni, tehát be tehettem volna valami féket az alapjog érvényesítéséhez ahhoz, hogy igenis megfogalmazódjék egyszer, hogy ez az ország szociális jogállam, és megfogalmazódjék az alapjogok és az államcélok közötti átmenetként egy olyan kikényszeríthető vagy egy bizonyos fékkel ellátott alapjog, amelyik valóban alapjogi funkciót tölt be, de egyúttal átmenet az államcélok között is.
Hogyha én megfogalmazom az alapjognál azt a féket, hogy az államot teherbíróképességéhez viszonyítva tudja ezt az alapjogot teljesíteni, akkor megadtam a lehetőséget az alapjog érvényesítésének bizonyos beszorítására. De meg lehetett volna találni azt az átmenetet, amelyik, én felsoroltam ennek az alkotmányozásnak a csapdáit, itt többször visszatérünk rá, hogy nem tudom, hogy hogy fog például az, aki ezt a javaslatot megszavazza, agitálni a népszavazáson amellett, hogy szavazzon igennel egy olyan alkotmányra, amelyek ezeket a jogokat nem tartalmazzák. Hát akkor vagy szembeköpi önmagát, vagy pedig a társadalmat köpi szembe. Nyilvánvalóan elvárás van arra, hogy egy időtálló alkotmány legyen. Próbáljunk már időtálló alkotmányt készíteni, mert anélkül, hogy itt a szociális alapjogok vonatkozásában biztosítékot kapjon az állampolgár, olyan harsogó nemmel fog szavazni az alkotmányra, és ha ezt a koncepciót most itt elfogadjuk, akkor bebetonozzuk, a normaszöveg csak a koncepciót tartalmazhatja, s utána tessenek majd megnézni a népszavazásnak az eredményét.
Én bízom benne, habár reménytelenül, mert mindig szoktam mondani, se a reményt, se a csüggedést nem szabad elveszíteni, hogy az alkotmány-előkészítő bizottságnál visszakerül a téma, és megtalálunk valami olyan megoldást, ami a társadalmi vitában elhangzott, és megnyilvánult elvárásokat a megfelelő módon meg tudja oldani ezt a problémát. De olyan alkotmányt készíteni, amelyik a szociális igények kielégítésétől mereven elzárkózik, nyilvánvaló, az az alkotmány a népszavazási megerősítést nem fogja megkapni, és mi lesz az eredménye: visszakerül, és nulláról kezdhetjük az egészet. Én azt hiszem, hogy ez senkinek sem célja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)
(11.10)
