TÓTH PÁL
TÓTH PÁL
TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyzet az, akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, egy állam szociális jellege, vagyis az államnak az a tulajdonsága, hogy milyen kötelezettséget vállal polgárainak jólétével, szociális biztonságával szemben, az csak részben alkotmányozási kérdés, még azt sem mondanám, hogy nagyrészben az, de alkotmányozási kérdés is. Nevezetesen annyiban, hogy tudniillik az alkotmány a szociális biztonsághoz való jog milyen alkotmányos szabályozását vállalja fel. Nem akarok belemenni abba, hogy mi van Nyugat-Európában, sokféle példa van, van olyan példa is és vannak olyan nyugat-európai alkotmányok, főleg a szegényebb országokban, akik az alanyi jogi szabályozás kockázatát vállalták, és annak idején, amikor fölszólaltam ebben a kérdésben, hozzátettem, hogy még ezeknek az államoknak az alkotmányaiban, ahol megpróbálták tartalommal kitölteni az alapjogi szabályozást, igen ritkán következtek alanyi jogok. Miért? Egyszerűen azért, mert ez óriási felelősség. Az államnak végül is számot kell vetni azzal, hogy mi az, amit alanyi jogon az alkotmányba rögzítve nyújtani tud állampolgárainak, és nem tekinthet el attól, hogy mi van mögötte, mi van a gazdaságban, hol tart az az ország, amelyben ilyen jogokat definiálunk. Ez körülbelül az a dolog, amit én szerintem tárgyszerűen mindenki tud, aki ebben a vitában részt vett.
A másik, hogy én úgy tudom, hogy pillanatnyilag még az állam jellegével kapcsolatos módosító indítványokat tárgyaljuk. Itt tehát pusztán csak arról lehet szó, hogy a tisztelt Ház alkotmányozás folyamatában eldöntse, hogy ezt az államot, a Magyar Köztársaságot, hogyan definiálja. Kérem szépen, hogy ez független demokratikus és szociális jogállam, ez tényleg csak egy döntés kérdése, annak a kérdése, hogy a parlament vagy az alkotmány-előkészítő bizottság ezt így elfogadja.
Nekem egyébként semmi kifogásom nincs a dolog ellen, és úgy gondolom, hogy másoknak hasonló véleményével értek egyet. Egyvalami azonban tényleg van. Itt elhangzott ugye, hogy papiros-alkotmány és egyebek. Kérem szépen, ha az állam jellegének, az állam megnevezésének az egyik jelzője lesz a szociális jelző, abban a pillanatban a hangsúly a második szakaszra tevődik át. Tudniillik a második szakaszban váltjuk aprópénzre ennek a jelzőnek a valódi tartalmát. Akkor váltjuk aprópénzre, akkor tesszük igazán nyomatékossá ezt a jelzőt, és kerüljük el azt, hogy ez pusztán csak egy deklaráció legyen, semmi egyéb, ha és amennyiben olyan alapjogi szabályozást választ az alkotmány-előkészítő bizottság vagy a parlament, amelyikből alanyi jogok is következnek. Tehát olyan alanyi jogok, amely alanyi jogokat ugye számon lehet kérni, ahogy itt Gáspár képviselőtársam elmondta. Az igazi kérdés tehát az, nem itt dől el a dolog, hogy a Magyar Köztársaság mennyire szociális állam, és hogy mennyire vehető komolyan ez a kitétel, ez a jelző ebben a passzusban, hogy tudniillik a második részben ezt az alapjogi szabályozást hogyan végezzük el. Még nem tudtam igazán részletesen átnézni azokat a módosító indítványokat, amelyek ezzel kapcsolatosak, de ahogy látom, igen sok érdekes és megszívlelendő javaslat van ebben a dologban.
Én a magam részéről tehát úgy látom, hogy itt tulajdonképpen azok az álláspontok, amelyek artikulálódtak a vitában, igazán nem állnak távol egymástól. Az egy dolog, hogy a szociális jelző, az állam megnevezésében, az állam jellegének a definiálása során bekerül. Egy másik dolog pedig, hogy a második szakasz hogyan sikerül. Tudniillik semmi értelmét nem látom annak, hogy ez a szociális állam kifejezés bekerüljön ide, ebbe a passzusba, ha és amennyiben a második rész szabályozása ehhez nem adekvát. Ha nem ad ennek egy komoly tartalmat. A tartalom kérdése pedig nagyon fontos.
Többször elhangzott az Alkotmánybírósággal kapcsolatos néhány észrevétel, amely a Bokros-csomag összefüggésében vetődött fel. Kérem szépen, az a véleményem, hogy az volna az igazán jó szabályozás, amelyik az állam szociális jellegét úgy definiálná, úgy szabályozná, olyan alapjogi szabályozást teremtene, amely már az alkotmányban tartalommal, világos és egyértelmű tartalommal töltené ezt meg, hogy nem utolsósorban elejét vegye azoknak a konfliktusoknak, amelyek többek között például ugye az Alkotmánybíróság és a mindenkori kormány gazdaságpolitikája között óhatatlanul feszül, éppen a jelenlegi szabályzat, szabályozás nem egyértelműsége okán.
Én a magam részéről tehát úgy gondolom, hogy igen is a 13. - végül is ez nem normaszöveg, ez egy koncepció -, a 13. ajánlási pont tekintetében egészen biztosan lehet egyetértésre jutni, de ez az egyetértés, ennek a szociális jelzőnek a bevétele csak akkor értelmes dolog, ha az adekvát szabályozás történik a második részben.
Még egy megjegyzésem volna a 14-eshez. Kérem szépen. Abban a pillanatban, ahogy valamely jog emberi jog, és hogyha ilyen emberi jogként definiálja az alkotmány, tehát alapjogként definiálja az alkotmány, például a szociális biztonsághoz való jogot, akkor ez nem állampolgári jogon járó valami, hanem ez emberi jog, tehát alapjog. Mindenkinek jár. Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a szociális biztonság kérdésével foglalkozó jogászok egy része éppen azért tartja a jelenlegi szabályozást ebben a vonatkozásban aggályosnak, nemcsak ezért, de ezért is, mert itt éppenséggel bizonyos dolgok csak állampolgárként illetik meg az embert. Tehát ez egy ilyen ellentmondás, aminek a korrigálására éppenséggel a mostani alkotmánymódosítás során is mód nyílhat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
