BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy senkit – aki évek óta az inflációs Magyarországon él, és aki ismerőseivel, barátaival, kollegáival beszélget – nem leptek volna meg Szabó Iván képviselőtársunk szavai, ha mindezt nem egy volt minisztertől – volt pénzügyminisztertől – hallottuk volna.
Aki azonban kormányszakértőként, szakemberként, közgazdászként, sőt, gazdaságpolitikusként foglalkozik az infláció kérdésével, az nagyon jól tudja azt az alapfogalmat, hogy a mindenkori infláció egy átlag. Egy olyan átlag, amelyen belül a különböző árucsoportok, szolgáltatáscsoportok árai – mindenütt a világon – különbözőképpen alakulnak.
Azt is tudja, hogy azokban a termékcsoportokban, ahol a munkaerő, a bérköltség szerepe különösen nagy, ott lehet az áremelkedés gyorsabb; azokban a termékcsoportokban – elsősorban a fogyasztási iparcikkeknél, elektronikai cikkeknél, ma már ruházati cikkeknél –, ahol nem monopóliummal és kvázi monopóliummal állunk szemben, hanem ahol éles a verseny, ott igen gyakori, hogy az áremelkedés kisebb az átlagnál, és ez az átlag így jön ki.
Azoknál a termékcsoportoknál, amelyeket Szabó Iván természetesen nem említett – mondom, elsősorban iparcikkekre gondolok –, ott az áremelkedés alacsonyabb ennél az átlagnál, és így jön ki ez az átlag. Ezt persze az utca embere nem mindig veszi észre, mert azt veszi észre, aminek emelkedik az ára, különösen aminek január 1-jén emelkedik az ára, de azért a közgazdának, a gazdaságpolitikának mindezt tudnia kell, és ennek a tudatában kell értelmeznie azokat a számokat, amelyekkel szembenállunk, és ennek a tudatában kell látnia annak a lehetőségét, hogyha lassabban is, mint ahogyan szeretnénk, de azért az infláció évről évre csökken, hónapról hónapra csökken, és ez kétségkívül ennek a kormánypolitikának az eredménye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
