DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom, kicsit meg vagyok szeppenve, mert nem tudom, hogy hogy fogok tudni túltenni az előttem szólón. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat általános vitájának első része tanulságos hozzászólásokat hozott. Én megértem azt, hogy az egészségügyi ellátást szabályozó törvényjavaslat vitákat, esetenként indulatokat vált ki. Ez természetes is, hiszen ez a kérdés kivétel nélkül mindannyiunkat érint. De azt végképp nem tudom megérteni, hogy miért kell ennek ürügyén pártpolitikai csatározásokat folytatni, akkor, amikor az egészségügyi hálózat Magyarországon a legkevésbé átpolitizált. És ennek nagyon egyszerű oka van. Ugyanis a betegeket nem érdekli az ápolószemélyzet vagy a kezelőorvos politikai felfogása, mint ahogy az sem érdekli, hogy operáló orvosa melyik párthoz tartozik; tisztességes ellátást akar és meg akar gyógyulni. És az is igaz, hogy az egészségpolitika nem az egészséggel való politizálást jelenti. Én tehát a vita során kevesebb politikát, kevesebb szóvirágot, és kevesebb műfelháborodást szeretnék.
Tisztességes ellátásra törekszik, lelkiismeretesen teljesít, és folyamatosan működteti ezt az egészségügyi hálózatot 250 ezer ember, helyenként igen mostoha körülmények között. A betegek többsége bízik ápolójában és orvosában, és ezt a bizalmat senkinek sincs joga megingatni. Senkinek nincsen joga bizonytalanságot kelteni a beteg emberekben, még ezen a szószéken sem. És erre nem mentség az ellenzéki pozíció sem! Én tehát a vita során több empátiát szeretnék.
Polihisztor szóvirágkertészünk ugyancsak eltévelyedett az egészségügy útvesztőiben. Talán nem árt, ha a tényektől függetlenül szárnyaló gondolatait szembesítjük a valósággal.
Torgyán József képviselőtársam a következőket mondta vezérszónoklatában két héttel ezelőtt, idézem: "A rossz gazdálkodásban rejlő több száz milliárd forintos tartalékokat a tb-ellátás színvonalának javítására kellene fordítani. Erre vannak a Kisgazdapártnak technikái."
Nos, az Egészségbiztosítási Alap ez évi tervezett összkiadása 520 milliárd forint, ezen belül a gyógyító-megelőző ellátásé 260 milliárd forint. Ebben több száz milliárd forintos tartalékok vannak Torgyán József szerint.
(10.00)
Az állítás komolyságát döntse el ki-ki magában.
Másodszor: nem igaz Torgyán József azon állítása, miszerint "a kormány viszont a tb óriási hiányát újabb sarcokkal, illetőleg az ellátások lefaragásával akarja eltüntetni". A tárgyalt törvénytervezet túlnyomórészt az eddigi szabályokat jeleníti meg külön törvényben. Ennek okairól Schwarcz Tibor képviselőtársam részletesen szólt. Újabb "sarcok" kivetése ebben a törvényben nem is lehetséges, mert ez a törvény nem a járulékfizetésekről szól.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Harmadszor: a magyar lakosság rossz egészségi állapotát nem lehet az egészségügyi ellátáson számon kérni. Nemzetközi felmérések szerint ugyanis a lakosság egészségi állapota csak 12-15 százalékban múlik az egészségügyi ellátáson.
Negyedszer: a Torgyán József által elmondottak szerint tulajdonképpen ennek a törvénynek akkor csak annyit kellene tartalmazni, hogy csökkentsük az inflációt. Furcsa törvény lenne.
Ötödször: nem tartozik a kérdéshez, de annyiszor szóba hozta más is, Torgyán úr is, hogy szólnom kell a 10 ezer ágy leépítéséről. Itt van egy óriási tévedés. A 10 ezer kórházi ágyat nem azért szüntettük meg, hogy megtakarításokat érjünk el vele, hanem azért szüntettük meg, mert fölösleges volt. És tessenek megnézni, kinek, hol és mikor hiányzik ez a 10 ezer kórházi ágy. Semmiféle fennakadást nem okozott az ellátásban. Azt is mondtuk akkor, hogy még legalább további 16-18 ezer, mindennap üresen álló ágy van ebben a rendszerben a 10 ezer leépítése után is. A 26 ezer üresen álló kórházi ágyból szüntettünk meg 10 ezret, a megtakarítás kérdése egy másik ügy.
És végezetül: férfiasan belátom, nem tudom, hogy Torgyán József miről beszélt a beszéde második részében. (Derültség.)
Nem kívánok foglalkozni a vezérszónoklatok közül Selmeczi Gabriella képviselőtársunk fejtegetéseivel, mert nagyrészt nem erről a törvénytervezetről beszélt. Ő Murphyt idézte, miszerint minden dolgozat jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Nos, nekem is ez az idézet jutott eszembe az ő felszólalása kapcsán. Mindenesetre csúsztatásaival Torgyán Józsefet is felülmúlta, ami - lássuk be - nem kis teljesítmény. (Derültség.)
Ami a vita érdemi részét illeti: az egészségügyi ellátás szervezete bonyolult érdekviszonyok által tagolt, hosszú évtizedek alatt kialakult és helyenként eltérő szakmai gyakorlat által meghatározott, viszonylag nagy működési autonómiával rendelkező szervezet. Éppen ezért kívülről és felülről nagyon nehéz beavatkozni anélkül, hogy a működését veszélyeztetnénk. Márpedig az egészségügyi ellátóhálózat - strukturális hibái, szűkös forrásai ellenére is - működik, és a cél pillanatnyilag nem lehet más, mint ennek a működőképességnek a megőrzése. Nem tudunk és nem merünk nagyobb reformlépéseket tenni. Nem tudunk, mert hiányoznak a megfelelő anyagi források, és nem merünk, mert nem tudjuk pontosan, hogy a felülről történő beavatkozások milyen hatással lesznek a működésre. Ilyen körülmények között a beterjesztett törvényjavaslat nem reformtörvény, lényegében a jelenlegi gyakorlat összefoglalása, inkább csak reformcsírákat tartalmaz. Jó lenne, ha ezeket a reformcsírákat nem irtanánk ki belőle hirtelen felindulásunkban.
És most néhány szót szólnék a leginkább vitatott kérdésekről. Az egyik leggyakrabban visszatérő aggály a törvénytervezettel kapcsolatban az, hogy túlságosan sokat bíz a mindenkori kormányra és népjóléti miniszterre. Ezen lehet vitatkozni, ez alapvetően bizalom kérdése, de nemcsak az. Véleményem szerint nem baj az, ha azokat a kérdéseket, amelyekben nincs a szakmai szervezetekkel egyeztetett, kikristályosodott álláspont, azokat a kérdéseket, amelyek a gyakorlat során gyakrabban változhatnak, vagy azokat a kérdéseket, amelyeknek végleges formája a gyakorlat során alakul ki, nem a törvény erejével kényszerítjük az egészségügyi ellátószervezetre. Ha valóban a működőképesség megőrzése a legfőbb cél, akkor ez a rugalmas szabályozás számomra célszerűbbnek tűnik. Célszerűbb azért, mert a népjóléti miniszternek nemcsak a jogosítványai nőnek meg, hanem a felelőssége is. (Dr. Kis Gyula József: Sokra megyünk vele!) Célszerűbb azért, mert a szakmai szervezetekkel történő folyamatos együttműködés az alsóbb szinteken jobban biztosítható, és azért is, mert egy miniszteri rendelet szükség esetén egyszerűbben korrigálható. Tehát ez a szabályozás, amely a törvény erejével rögzíti az átalakulás fő irányait és ezzel behatárolja az alacsonyabb szintű jogszabályok mozgásterét, számomra elfogadható.
A másik vitatott kérdés a vizsgálati és terápiás eljárási rend, más szóval a vizsgálati és terápiás protokoll alkalmazása. Félreértés ne essék, a gyógyító-megelőző ellátásban eddig is léteztek vizsgálati és terápiás protokollok, sémák.
(A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Mindannyian hallhattunk már a nagy labor, kis labor, nagyműtéti, kisműtéti kivizsgálás fogalmairól. A baj csak az, hogy ezek a sémák a helyi szokások szerint eltérőek. Egy szigorúan szakmai szempontok alapján összeállított egységes vizsgálati és kezelési séma sok előnnyel rendelkezik. Előnye az, hogy a modern szakmai elvek szerint összeállított séma vagy protokoll egységesen modern szemléletet érvényesít mindenhol. Előnye, hogy a folyamatosan karbantartott protokoll biztonságos szakmai orientációt jelent. Előnye az, hogy csökkenti a felesleges vizsgálatok és az értelmetlen kezelések számát. Előnye az, hogy a célirányos kivizsgálás és kezelés olcsóbb. Előnye az, hogy elismeri a szakmailag indokolt ráfordításokat, és bevezetése után legalább ebben nem néhány ember fogja eldönteni, hogy milyen beavatkozás mennyit ér, hanem a szakmailag indokolt ráfordítások.
A fentiek alapján szerintem a terápiás és vizsgálati protokollok legnagyobb hibája az, hogy még nem vezettük be őket. (Zaj.)
Ami a gyógyítás szabadságának korlátozását illeti, szerintem alkalmazása nem a gyógyítás szabadságát, hanem a gyógyítás szabadosságát korlátozza. (Zaj. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van. - Dr. Pusztai Erzsébet: Ejha!)
További problémaként vetődött fel a szabad orvosválasztás korlátozásának kérdése. Nem lehet a szabad orvosválasztás jogát úgy értelmezni, hogy Magyarországon bárki, bárhol, bármikor bármelyik orvost választhatja, mert ez nyilvánvalóan képtelenség. Ha azt mondjuk, hogy a beteg szabadon megválaszthatja háziorvosát, és a továbbiakban a gyógyítás helyéről és idejéről a beteggel közösen ez az orvos dönt, s ez alól csak néhány speciális szakellátás kivétel, azt elfogadhatónak tartom. Azért is, mert a háziorvosnak tudnia kell a betegéről, azért is, mert csökkenteni kell a felesleges szakorvosi vizsgálatok számát, és azért is, mert ez eddig is így működött és eddig sem tartottuk ezt a szabad orvosválasztás korlátozásának.
A várólisták problémájáról. A várólista vagy közismertebb nevén előjegyzés minden olyan esetben kialakul, amikor szakmai, technikai vagy anyagi okokból valamilyen beavatkozásból nem tudjuk azonnal és folyamatosan kielégíteni az igényeket. Tehát nem az a kérdés, hogy szeretjük-e a várólistát vagy nem szeretjük, nem az a kérdés, hogy akarjuk a várólistát vagy nem akarjuk, mert várólista eddig is volt, most is van és a jövőben is lesz. (Zaj.) Akkor már az a jobb, ha törvényben szabályozzuk, hogy ne lehessen szubjektív okok miatt megváltoztatni a várólista sorrendjét. (Zaj.) A közbeszólóknak mondom: mindegy, hogy előjegyzésnek vagy várólistának hívom.
Végezetül - mielőtt bárki is azt gondolná, hogy beleszerelmesedtem ebbe a törvénytervezetbe - hadd mondjam el, hogy a törvénytervezetnek szerintem is számos hibája van. Ilyenképpen van igazsága Surján Lászlónak, Pusztai Erzsébetnek és Kis Gyulának is. A hibák nagy része azonban megfelelő módosító javaslatokkal korrigálható.
Feltétlenül módosítani kell a törvény mellékletét, mert néhány tévedés van benne, és félreértelmezhető. Ezzel kapcsolatban már folytattunk egyeztetést az előterjesztővel. Itt kétféle megoldás lehetséges: a melléklet fontosabb részeit beépítjük a törvénybe, és a felesleges részeit elhagyjuk, vagy kiegészítjük és pontosítjuk a mellékletet.
(10.10)
Nekem inkább az előző megoldás a szimpatikus. Véleményem szerint a megfelelő módosítások után ez a kerettörvény megfelelő lehetőséget biztosít az egészségügyi ellátóhálózat működéséhez. Nagyon szépen köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
