DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról kívánok szólni, és kifejezetten szakmai szempontok figyelembevételével, nem pedig holmi politikai indíttatások és politikai csatározások érdekében.
Úgy gondolom, erről valamennyien felelősségteljesen kell hogy nyilatkozzunk, mert ennek megoldását több éve - talán lehet mondani: évtizede - várja az a több százezres tömeg, amelyik elsősorban a gazdasági szerkezet átalakítása során lett vagy lelkileg, vagy tényleg egészségkárosodás következményeképpen munkaképességének valamilyen százalékában csökkent.
Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási rendszer átalakításának következménye kell hogy legyen a megváltozott munkaképességű személyek és rokkantak ellátásának átalakítása. A mai helyzet szerint a megváltozott munkaképesség és a rokkantsági fok megállapítása különböző orvosi bizottságok szakmai állásfoglalása alapján történik, de egyáltalán nem biztos, hogy a piacgazdaság követelménye szerinti korszerű előrelátás szerint megy végbe e folyamat. E folyamat végrehajtása sokszor kellemetlen, mind orvosszakmai szempontból, mind a megváltozott munkaképességűek szempontjából.
A foglalkoztatási szerkezet átalakításával egyrészt a munkanélküliség területére került át e probléma kezelése. A foglalkoztatási törvény 19. §-a biztosítja a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítő rendszerét. Ezen szabályozás szerint a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs részéből támogatás adható olyan fejlesztésekhez, ahol megváltozott munkaképességű vagy rokkant személyeket foglalkoztatnak.
A törvényi előírás általános feltételeit különböző végrehajtási rendeletek szabályozzák. A végrehajtási rendelet pontosítja, rögzíti, hogy hogyan és milyen támogatásrendszerrel lehet igénybe venni, illetve működtetni e rendszert. Úgy érzem, ennek ellenére nem mindig sikerül a végrehajtás, hiszen az e területen végzett munkaügyi ellenőrzések bizonyítják, hogy a támogatás egy részét olyan célokra, olyan felújításokhoz vagy tárgyi eszközök bővítéséhez használják fel, ami a megváltozott munkaképességűek, illetve rokkantak hátrányára történik. Természetesen vannak olyan üzemek, olyan vállalkozások, amelyek a megváltozott munkaképességűek és rokkantak munkahelyét valóban komolyan veszik, bővítik, és biztosítják is mindennapi munkájukat. Ahhoz, hogy ezek az emberek a normál üzemi körülményekhez fel tudjanak nőni, és tudjanak dolgozni, olyan rehabilitációs munkahelyet kell létrehozni, amelyben emberi körülmények között tudnak munkát, értékelhető munkát végezni. Kiemelve fontos, hogy ugyanolyan emberként, mint teljes, egészséges embertársaik, végezzenek munkát, hiszen az államnak is az a jó, ha nem segélyekkel kell a költségvetés terhére támogatást adni, hanem inkább bevételhez jut, ugyanis ha munkához jutnak ezek az emberek, akkor adózni fognak, járulékot fognak fizetni.
Tisztelt Országgyűlés! Jelenleg 1,2 milliós inaktív lakosságot tart nyilván a statisztika. Ezek közül jelentős a rokkantságba menekültek száma. Visszahozni a munkába nem biztos, hogy orvosszakmai szempontok alapján kell. Ennél fontosabb szempontnak kell tekinteni a védett munkahelyet, a védett munkahelyek létesítését, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítő eszközökre adott támogatásokat vagy ezen eszközök beszerzésére, fejlesztésére, korszerűsítésére kiírt pályázatokat.
A foglalkoztatási törvény mellett más jogszabályok is törődnek a megváltozott munkaképességű embereknek a munka világába történő visszavezetésével. Az ilyen dolgozókat foglalkoztató célszervezetekről az 8001/1996. számú PM-tájékoztató ad információt. Az idézett jogszabály meghatározza a munkáltatók számát, amely jelenleg Magyarországon 46. Ez a 46 munkáltató foglalkoztatja - és úgy érezzük, hogy elkülönítve, szinte gettósítva - azokat az emberek, akik valamilyen oknál fogva megváltozott munkaképességűek vagy rokkantak lettek. Éppen ezért ez a 46 meghatározott munkáltató Magyarországon kevésnek mondható, sőt, egy olyan megkülönböztetést is jelent - mint már mondtam, elkülönítést -, amely rontja esélyegyenlőségüket, rontja a társadalomba való beilleszkedésüket. Rehabilitációs célú foglalkoztatást bármely munkáltató végezhet az előírás szerint, de az a tapasztalat, hogy nemigen élnek ma ezzel a lehetőséggel, mert a különböző támogatások igénybevételén túl nyűgnek tartják az ezekkel az emberekkel való foglalkozást.
A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló, többször módosított - igen-igen sokszor módosított - 8/1983. EüM-PM együttes rendelete meghatározza a megváltozott munkaképességű személy fogalmát. Általános vélemény, hogy az említett jogszabályok helyenként alkotmánysértők, kirekesztők, ezért fontos, hogy az ellátórendszer teljes átalakítása megkezdődjön, és ezért az a véleményem, hogy a hazai rehabilitáció igazi rendszerré alakítása még nem történt meg. Nem történt meg annak ellenére, hogy a fent idézett három jogszabály foglalkozik a problémával; mégsincs megoldás e területen. Igaz, jelentősége felértékelődött, mert a foglalkoztatási törvény, illetve a különböző humánpolitikai célú előírások alapján jól felkészült munkaügyi szakemberek foglalkoznak a megváltozott munkaképességűekkel, illetve a rokkantak munkába állításával, rehabilitációs ellátásának kiépítésével.
Azonban, hogy ez a kiépítés, ez a rehabilitáció jó működjön, nem ártana szakmai szempontokból megfogalmazni még az alábbiakat.
(10.40)
Mint említettem, a hazai rehabilitáció rendszerré alakítása nem igazán működik, ennek szükségessége elengedhetetlen. Ugyanis az ellátások gyakran átfedőek, igazságtalanul kialakítottak, vagy időközben a működésük során alakultak, illetve váltak azzá. A támogatások jelenleg túlzottan sokrétűek, indokolatlanul szerteágazóak, és nem egymásra épülők. Ennek talán az az oka, hogy a különféle támogatások az elmúlt évtizedek során eltérő időpontokban és különböző szemléletben különféle társadalmi, gazdasági környezetben keletkezett jogszabályok alapján jöttek létre.
A jelenlegi ellátórendszer elemei - az a vélemény és társadalmi vélemény, foglalkoztatási, munkaügyi vélemény is - nincsenek összhangban egymással. Egyes csoportok támogatásai sokrétűek, másoké pedig homogének, illetve igen csekély mértékűek. A társadalomban elfoglalt helyüket úgy találnák meg a megváltozott munkaképességű és rokkant emberek - akik természetesen szeretnének is dolgozni -, hogy nem egy zárt totális intézetre alakított intézményhálózatba kerüljenek be, mint említettem ebbe a 46 kijelölt munkaadói csoportba, hanem ugyanúgy és ugyanolyan feltételek mellett egyenértékű emberekként dolgozzanak, mint akik nem megváltozott munkaképességűek. Mindezek miatt szükség van arra, hogy a rehabilitáció során feloldjuk e 46 meghatározott munkáltatónak a szabályait.
Végezetül: a gazdasági szerkezet átalakulásával a megváltozott munkaképességűek, rokkantak táborában igen sok a lelkileg sérült ember, akik még jelenleg is közéjük sorolhatóak. Ezért úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ne csak orvos-szakmai és pénzügyi szempontok alapján kerüljön felülvizsgálatra és újjászervezésre ennek a több százezres tábornak a jövője, hanem humánus eszközök figyelembevételével még olyan áron is, ha e célok megnyugtató rendezése a költségvetésből történő átcsoportosítással oldható meg.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
