DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több alkalommal elhangzott már egynémely hozzászólás utáni reakcióban, hogy az illető nyilván nem olvasta el a törvényt - ami persze előfordulhat, az meg különösen előfordulhat, hogy ilyen rövid időn belül benyújtott ilyen nagyon sok törvényt hiába olvas az ember végig, ennek az átgondolása és összehangolása bizony hosszabb időt igényel még a saját fejében is.
Nekem azonban az az érzésem, hogy ezt a törvényt - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényt - a beterjesztők felejtették el elolvasni. Elsősorban az Igazságügyi Minisztérium felejtette el elolvasni, másodsorban a Népjóléti Minisztérium apparátusa felejtette el elolvasni, tudniillik ez a törvény olyan elképesztő törvényszerkesztési hibákat és szakmai hibákat tartalmaz, amit fel sem tételezek, hogy elolvasták, és mégsem vették észre.
Abszolút módon összehangolatlan a törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvénnyel. Hogy néhány konkrét példát mondjak, most kiemelek egy-két ilyen problémát. Az egyik probléma, ami messzemenő, és az egész biztosítási jogosultságot érinti, hogy nem hangolták össze az egészségbiztosítási járulék, az egészségbiztosítási hozzájárulás, az egészségügyi hozzájárulás intézményét - ma már háromféle valamit kell fizetni az egészségbiztosítás szolgáltatásainak fejében -, ugyanakkor azonban, miközben azt hirdetik, hogy a biztosítási elvet növelni akarják, és ezt akarják ellenőrizhetővé tenni, bevezetik az egészségügyi hozzájárulás intézményét, ami teljesen független a biztosítási elvtől, és ha valaki soha nem fizeti, akkor sem tagadható meg tőle az egészségügyi ellátás. Nos, ez homlokegyenest az ellenkezője annak, mint amit eredetileg célként kitűztek, de nincs összehangolva, hiszen ez a törvény egyetlenegy ponton - emlékezetem szerint egyetlenegy ponton - valamiféle behajtási rendelkezések között említi meg az egészségügyi hozzájárulás intézményét. Rendkívül érdekes, hogy ugyanarra vonatkozó kötelezettségeket ez az egész törvénycsomag nem tartalmaz.
Nincs tisztázva igazán a jogosultság sem. Azt már a korábbi hozzászólásomban elmondtam, hogy a taj-szám nem biztosítottságot igazol, hanem állampolgári számot jelent, tehát nem jelent semmit, hogy valakinek van-e taj-száma vagy sincs. De van egy másik óriási probléma: nem tisztázza a törvény, hogy meddig jogosultak az illetők az ellátásra, mert főszabályként azt tartalmazza az az ominózus Tbj., tehát a másik törvény, hogy a biztosítás időtartama alatt két ponton egész más szabályozást jelenít meg, de kifelejtették - kérem, miközben arra hivatkoznak, hogy ez a törvény döntő mértékben az előző szabályokat veszi át, akkor felhívom a figyelmüket, hogy lényeges pontokon nem veszi át az előző szabályokat - belőle azt a szabályt, hogy egészségügyi ellátásra 30 nappal a biztosítás lejárása után még jogosult, hogy az ez idő alatt megkezdett egészségügyi ellátás még hat hónapig megilleti az illetőt. Ez benne volt a korábbi szabályozásban, innen kifelejtették - nem tudom, az átmenetet hogy akarják megoldani. Tehát ez is tisztázatlan.
De van egy ennél sokkal súlyosabb probléma. Az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényben keveredik a fogalomrendszer. Az csak egy dolog, hogy a térítésmentes egészségügyi ellátásokat tartalmazó fő fejezetben, az ezen a főcímen induló fejezetben minden második mondatban oda van írva, hogy "térítésmentesen jogosult". Ez törvényszerkesztési szószátyárság és fölösleges megoldás. Ez nyilván megint annak a következménye, hogy nem olvasták el, és nem tűnt föl, hogy ha a főcímben ott van, hogy térítésmentesen jogosult, akkor talán minden második mondatban nem kell még egyszer leírni.
(11.20)
Azt sem tisztázták egyértelműen, hogy az egész egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény csak olyan szolgáltatónál vehető igénybe, amelyik szerződésben áll a társadalombiztosítással. Ez egy főszabály, kérem szépen. Ezzel szemben a törvény legalább öt-hat helyen, teljesen összevissza, és néha abszolút értelmetlenül arról hivatkozik, hogy a finanszírozott, meg ilyen, meg olyan egészségügyi szolgáltató. Zavaros, rendezetlen, áttekinthetetlen.
A súlyosabb probléma az, hogy a térítésmentes egészségügyi ellátásra jogosultak körében, valamint a részleges térítés mellett egészségügyi ellátásra jogosultakkal kapcsolatos rendelkezésekben mindenhol csak az a szó szerepel, hogy "a biztosított". A társadalombiztosítás ellátásaira vonatkozó másik törvényben azonban a "biztosított" szó nem fedi az egészségügy ellátásaira jogosultak teljes körét. Kérem, tisztelt képviselőtársaim, ha ez a törvény így maradna, akkor az egészségügyi ellátásra jogosultak teljes köre nem kerülne bele ebbe a szabályozásba. Elfelejtették összehangolni, átnéztem oda-vissza a hivatkozásokat, nincs meg a megfelelő törvényszerkesztési megoldása. Javaslatot fogok tenni rá.
Tekintettel arra, hogy most már sajnos a mai napon lezáródik ennek a törvénynek az általános vitája, és miután eddig rendkívül kevés időm volt a többi törvény miatt, most nekiálltam, hogy vajon hogy tudnám én ezt a törvényjavaslatot módosítani, és tájékoztatom önöket, hogy a 26. §-ig jutottam el, és 36 darab módosító indítványt készítettem eddig, helyenként kihagyva a teljesen fölösleges, egymással keveredő paragrafusokat, helyenként kihagyva a Tbj.-ben, a másik törvényben egyébként is megjelenő cikkelyeket, amiket fölösleges ide átemelni, mert egyébként teljesen zavaros és áttekinthetetlen lesz a képlet.
Még egyszer megismétlem, tisztelt képviselőtársaim: nem olvasták el a beterjesztők sem törvényszerkesztési, sem végrehajthatósági szempontból ezt a törvényt. Összekapták hirtelen, nagyon gyorsan, mert azt hiszem, későn jutott eszükbe, hogy a nyugdíjreformhoz még erre is szükség van, és a meglévő jogszabályokból esetlegesen összeollózva ilyen salátaformában csináltak egy törvényjavaslatot, aminek a végrehajthatósága erősen kétséges, és olyan szabályozások találhatók benne, amik még mellesleg felháborítóak is. Tételesen és pontról pontra bizonyítható tehát, hogy ez a törvény milyen mértékben előkészítetlen, és mennyire nem felel meg egy törvény követelményeinek, különösen nem egy olyan törvény követelményeinek, amelyik szabályozza az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőséget, az esélyegyenlőséget Magyarországon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül érdekes és jellemző, hogy a törvényjavaslat felvezető szövegében ez a szó nem fordul elő. Nagyon érdekes és jellemző, az önök helyében én elgondolkodnék azon, hogy miközben számtalanszor elmondta sok-sok kormánytag, miniszterelnököstül együtt, hogy egyenletesebbé akarják tenni az egészségügyi ellátást, hogy az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét hogy akarják alakítani, akkor ebben a törvényjavaslatban, kérem, sehol nem szerepel az esélyegyenlőség megteremtésének igénye. Árulkodó, úgy látom, úgy vélem ez a tény. Erre is készítek módosító javaslatot, tisztelt képviselőtársaim.
Most még túl sok időm nincs, de néhány kérdésre még kitérek. Az egyik kérdés, amit mindenki vitat, teljes joggal, az adott ellátásra meghatározott vizsgálati és terápiás ellátási rendek miniszter általi meghatározása. Tisztelt képviselőtársaim, ez korábban úgy működött, igaz, nem a társadalombiztosítási finanszírozást akarta meghatározni, pusztán szakmai normákat akart kidolgozni, hogy a szakma képviselői módszertani levelekben tájékoztatták az illetékes szakmát arról, hogy mik a mai kornak megfelelő és elvárható terápiás eljárási rendek. És ez helyes, és ez jó. Kérdezem: ha mindezeket miniszteri rendeletben akarják meghatározni, vajon hány hetenként kell új miniszteri rendeletet kiadni a szakma változásainak következtében?
Elfogadhatatlan, hogy egy ilyen törvényben főszabályként jelenjék meg, hogy csak azt finanszírozza a társadalombiztosítás, amit a miniszter rendeletében meghatározott, és mellékesként, hogyha a miniszter nem határozza meg, akkor mindenki azt csinál, amit akar, mert a törvény így fogalmaz. Ez elfogadhatatlan. Én tudom, hogy létezhetnek olyan ellátási formák - ezek egyébként kivételesek, nem ez az átlag - amelyek esetében valóban van értelme adott esetben egy miniszteri meghatározásnak részben azért, hogy nehogy már túlhaladott, a kornak nem megfelelő ellátási formákat folytassanak, és finanszírozzon a társadalombiztosítás; részben azért, hogy egy-egy ellátási forma ne menjen el indokolatlanul túl drága, túl költséges, túl bonyolult ellátásokhoz. De ez csak mellékszabály lehet, tisztelt képviselőtársaim, és én erre tudok önöknek jó néhány példát mondani saját magam orvosi gyakorlatából.
Lehet, hogy bizonyos típusú orvosi beavatkozásoknál elég szépen el lehet mondani, hogy mit kell csinálni, tökéletesen le lehet írni, hogy a terhesség-megszakítás mai szabályai pontosan mit követelnek meg, milyen diagnózist, milyen terápiát. De kérem, ez az orvosszakma jelentős részére nem vonatkozhat. Azért nem vonatkozhat, mert olyan széles skálája van a betegségek megállapítási sorának és terápiájának, hogy azt nem lehet, de nem is szabad rendeletekbe foglalni. Csak két példát a fertőző orvosi gyakorlatomból - belgyógyászatiból is sokat tudnék hozni, de csak két súlyos betegséget említek -: a gennyes agyhártyagyulladást és a kullancs okozta agyvelőgyulladás betegségét. Azt mondhatom, hogy szinte betegenként változik a terápia, mert nem mindegy, hogy milyen tünetegyüttessel, milyen kórokozóval és azonkívül még milyen betegségekkel kell számolni a betegnél. Képtelenség mindezeket rendeletbe foglalni mint terápiás eljárási rendeket. Az a törvény, amelyik főszabályként azt akarja megfogalmazni, hogy majd a miniszter rendeletében leírja a különféle, tb által finanszírozott eljárásokat, nem tudja, hogy mit beszél.
Elfogadhatatlan, és nagyon remélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy el fogják fogadni azt a módosító indítványt, amelyik megakadályozza, hogy ilyen irányba mozduljon el a magyar egészségügyi vezetés, mert ennek sarkított és szélső pontja az, hogy már orvosra sincs szükség, csak terápiás protokollokra, hiszen mindent agyon lehet szabályozni, tisztelt képviselőtársaim. Nem szabad összekeverni a finanszírozást és a minőségbiztosítást egymással, főleg nem itt, Magyarországon - nemcsak nálunk, nyugati, nálunk fejlettebb országokban sem az a meghatározó a minőségbiztosítás tekintetében -, ahol ebben a kérdésben még nagyon gyermekcipőben járunk.
A következő kérdés a várólista intézménye, amiről itt többen szóltak, és ami nagyon helyes, hogy egyértelmű megfogalmazást kap. Ezzel tökéletesen egyetértek. De aggályaim vannak. Azért vannak aggályaim, mert a háttéranyagban, amit odaadtak nekünk, hogy a hatásvizsgálatok meg számítások, abban egy ilyen mondat jelenik meg, nem tudom észrevették-e: "A törvényjavaslat igazodik az egészségügyi szerkezet-átalakítás szükségszerűségeihez, és a fekvőbeteg-ellátási kapacitások várható további szűkítésével összhangban jogilag is megteremti a várólista intézményét."
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a várólista nem az a várólista. Mert a valódi várólista nem a mezei orvosi beavatkozásokra kiadott várólista, márpedig ha az ágyszámleépítésekkel és kapacitáscsökkentéssel hozzuk összhangba, akkor ez mégiscsak arról akar szólni. Súlyos hiba lenne. Súlyos hiba lenne, remélem, nem erről beszél az előterjesztés, hanem valóban azokról a kivételes eljárásokról, műtétekről, mint például a szívműtétek, amire Magyarországon nincs elegendő kapacitás, ahol valóban várólistákat kell felállítani, valóban szakmailag nagyon komolyan ellenőrizni kell.
(11.30)
Én azonban az önök helyében nagyon komolyan meggondolnám, hogy szabad-e benn tartani a törvényben az ehhez csatlakozó feloldó mondatot, vagy legalábbis valami megszorításokat ne tegyünk-e hozzá. Hiszen, ha azt tesszük törvénybe, hogy amennyiben valakinek van elég pénze arra, hogy az éppen pillanatnyilag várólista szerint várakozó emberek számára el nem érhető vagy meg nem nyerhető, vagy a társadalombiztosítás által már nem finanszírozott eszközöket saját zsebükből, saját pénzükre megvásárolják, és ezáltal - ha van elég kapacitás - a kórház elvégezze a beavatkozást, ezzel kapcsolatban nagyon súlyos aggályokat vetek fel. Nem azért, mert nem lehet bizonyos szempontból ilyen típusú megoldás, hanem azért, mert ez a megfogalmazás túl tágra nyitja a kaput, és nagyon komoly orvosetikai aggályokat is felvethet. Átgondolást javaslok, tisztelt képviselőtársaim. Ez így, univerzális szabályként túl laza és rendkívül veszélyes.
Ahogy képviselőtársaim több alkalommal elmondták: valóban teljesen elképesztő dolog, hogy ilyen mennyiségű rendeleti szabályozást akarnak előkészíteni, és hogy a rendeleti szabályozásban ilyen szakmai részletkérdéseket akarnak szabályozni. Ebben a törvényben is van egy bizonyíték rá, tisztelt képviselőtársaim. Tudniillik ebben a törvényben tulajdonképpen csak egyetlenegy darab melléklet található. Ez a melléklet arról szól, hogy a nem térítésmentesen, illetve nem az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető ellátások körét szabályozza. Ebben a mellékletben sok minden van, de ez a melléklet az én véleményem szerint nagyon komolyan megkérdőjelezi azt, hogy vajon alkalmas-e ez a minisztérium arra, hogy szakmai kérdéseket rendeletben mélységében szabályozzon.
Miről szól ez a rendeletmelléklet, tisztelt képviselőtársaim? És ezért is mondom, hogy elfelejtették elolvasni. (Keller László: Erzsike is!) Mert ez a melléklet azt mondja, hogy vannak nem gyógyító céllal nyújtott ellátások. Helyes, rendben van, lehetnek ilyenek. Felsorol nagyon sokféle beavatkozást, ám nem tisztáz két dolgot. Nem tisztázza azt a dolgot, hogy ezekre a beavatkozásokra - ami plasztikai típusú műtétek, izomrekonstrukció, ínrekonstrukció, hegkimetszés -, ezekre a műtétekre vajon milyen célból vagy milyen okból kerül sor. Baleset következtében előállt helyzet korrekciójáról van szó, fejlődési rendellenesség korrekciójáról van szó, vagy miről? Gyermekkorban vagy felnőttkorban? Szépségcélból vagy funkcionális célból? Tudniillik bőr hegének vagy zsugorodásának kimetszése, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak esztétikai célból történhet, hanem például azért, mert az illető átment egy súlyos égési sérülésen, és olyan zsugorodása van, hogy nem tudja használni a karját. Vajon ez a táblázat hogyan tartalmazza ezt, hogy gondolja ezt? Mert ez általában helyezi a finanszírozási körön kívül.
De ennél sokkal súlyosabbat mondok. Odaírja, hogy ajak- és szájplasztika, és nem tisztázza, hogy az újszülöttkori, csecsemőkori nyúlajak idetartozik vagy nem. Nem akarják finanszírozni? Ha igen, akkor miért nem veszik észre, hogy rossz a táblázatban ez a megjegyzés? Miért nem vette észre senki? A bőrheg és zsugorodás kimetszése - például az az úgynevezett, szép neve van: dupuytren contractura, amit az emberek onnan ismernek, hogy elkezd a tenyerükön egy heg képződni, és úgy összezsugorodik, hogy nem tudja kinyújtani az ujjait - szépségcélú vagy gyógyító célú beavatkozás?
De ennél sokkal és sokkal súlyosabb hiba van ebben a táblázatban, tisztelt képviselőtársaim! Mert amikor itt azt írják, hogy esztétikai célú beavatkozások, és azt írják, hogy plasztika, akkor miért nem veszi észre senki az előkészítő stábban és a Népjóléti Minisztériumban, bezárólag az orvos népjóléti miniszterrel, hogy a hernioplasztika nem szépségműtét, tisztelt képviselőtársaim, hanem sérvműtét. És itt van a táblázatban! A köldök- és a lágyéksérvműtétet felsorolják az esztétikai célú beavatkozások között! Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha önök ezek után erre a minisztériumra rá merik bízni az orvosszakmai szempontok részletes meghatározását, akkor nagyon-nagyon súlyos felelősséget vállalnak magukra. És nekem ne mondja senki, hogy ezt a táblázatot és ezt a mellékletet bármelyik szakmai testület helyeselte és jónak tartotta! Elég lett volna, ha a miniszter egyszer elolvassa, talán csak észreveszi, hogy a latin kifejezés mögött nem szépségcélú beavatkozás rejlik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok módosító indítványt készülök készíteni ehhez a törvényhez, időm nem sok lesz rá, majd a többit csatlakozóként fogom benyújtani. De ez a törvény így semmiképp nem maradhat, és semmiképp nem léphet hatályba, mert egyszerűen botrányos lenne a végrehajtás során.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
