DR. SIRÁLY PÉTER
DR. SIRÁLY PÉTER
DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kötelező egészségbiztosítás ellátásaival foglalkozó törvény tanulmányozása, előkészítése folyamán eszembe jutott immáron 26 éves orvosi pályám néhány élménye. Talán azért érdemes önökkel megosztani ezeket az élményeket, mert akkor is meghökkenést okoztak nekem, és látni lehet belőlük, hogy honnan jövünk és hova tartunk.
Pályakezdő orvos koromban - magyarul mondanám a betegségeket - egy súlyos sokízületi gyulladásban szenvedő fiatal nőbeteget láttam teljesen elnyomorodott állapotban. A kórelőzmény kikérdezése során derült ki, hogy még nem volt biztosítva, amikor a betegsége kezdődött, és nem jutott hozzá gyógyszer-, gyógyító ellátáshoz, orvoshoz, mert nem volt pénze.
1973-ban történt egy másik eset, amikor egy középkorú nőbetegnek a tüdejébe visszérgyulladás következtében egy vérrög került, tüdőembóliát kapott, életveszélyes állapotba került. Amerikában élő ismerőse küldte el neki azt a gyógyszert, amely akkor az Egyesült Államokban kipróbálás alatt volt, és amely 1973-ban egymillió forintba került. A beteg két nap alatt meggyógyult. Ez a streptokinase infúzió ma Magyarországon rutinbeavatkozásnak és gyógyszernek számít.
Húsz évvel ezelőtt a műcsípőízület beültetése, a csípőízületi protézis ritkaságszámba ment, nagyon nehéz volt a hozzáférés. Ma ez várakozás után - mert létezett a várakozólista megfogalmazása előtt is várakozás Magyarország - ez rutineljárásnak számít.
A '80-as évek elején a szaksajtóban megjelent egy tanulmány, hogy ha Svédországban a betegeken minden lehetséges - hangsúlyozom, lehetséges és nem szükséges - orvosi beavatkozást elvégeznének, akkor egy év alatt Svédország nemzeti össztermékének ötszörösét lehetne elkölteni a svéd egészségügyben. Azóta eltelt 15 év, és ezalatt a 15 év alatt a diagnosztikában és a terápiában óriási fejlődés történt, de ezalatt a 15 év alatt egy árrobbanás is történt az egészségügyben.
Ezekkel a problémákkal néz szembe a világ összes fejlett országa, közöttük Magyarország is, és ezek a magyar egészségügyi ellátás legsarkalatosabb dilemmái is. Felsorolnám az általam legjelentősebbnek tartottakat, még ha szentségtörést követek is el.
Első helyen azt jelezném, hogy a magyar egészségügyi ellátás krónikusan alulfinanszírozott. A másik sarkalatos probléma a működés kapcsán van. Működési diszfunkciói vannak a magyar egészségügynek, amelyek közül a leglényegesebbet emelném ki: a feladatok nem ott és nem úgy oldódnak meg, ahogy a legracionálisabbak lennének.
(11.00)
Bizonyos gyógyítható, súlyos, élettartamot befolyásoló betegségekre nincs meg a kellő kapacitás, leginkább a daganatos betegségek sugárterápiájára és a motoros szívműtétekre gondolok. S mindezekkel szembeállítva mindnyájan tudjuk, hogy a lakosság és a munkaadók terhei nem növelhetők tovább.
Hogyan kívánja ezeket a dilemmákat feloldani, kezelhetővé tenni ez a törvény? Úgy látom, sok mindenre józan választ tud adni. Amit államtitkár úr felolvasott a törvény szöveges magyarázatából, annyira sarkalatosnak és lényegesnek tartom, hogy előre kiírtam magamnak - és most nem tekintek el attól, hogy még egyszer elmondjam, éppen a hangsúlyozása miatt. Ennek a törvénynek az elsődleges célja az alapvető ellátások minél szélesebb körű biztosíthatósága a közösségi és egyéni terhek érdemi növelése nélkül, de a szolgáltatások tartalmának, minőségének világos meghatározásával és a hozzáférés ésszerű korlátok közé terelésével, a takarékos működés és a folyamatos finanszírozhatóság feltételeinek megteremtése. Alapvető ellátásokról beszél, erről még sok vita lesz a szakmában. A törvény függelékében nagyon szerencsésen nagyon keskeny sáv van meghatározva, hogy mit nem és miért nem finanszíroz az egészségügy.
Hogyan kívánja ez a törvény ezeket a célokat elérni? Az alapelvek között korlátként is, de lehetőségként is értelmezhetően egyértelműen kijelenti, hogy az ellátások közül az egészségi állapot által indokolt ellátások vehetők igénybe - ez egyébként teljesen logikus. Ugyanakkor kimondja azt is, amit idáig nem mondtunk ki, és ami egy folyamatos vitatéma volt - és nagyon nagy öröm számomra -, hogy az e törvényben meghatározott ellátásokat, ha az Egészségbiztosítási Pénztár alapjából nem fedezhetők, akkor a költségvetés fedezi. Ezt - magyarul - állami garanciavállalásként értelmezem és tekintem.
A törvény ezek után természetesen taglalja az egészségbiztosítási ellátásokat. A törvény egészében a jelen helyzetet tükrözi és azt öleli föl. Mégis felsorolnám: megelőzés, gyógyítás, ápolás, rehabilitáció, szülészeti ellátás, betegszállítás, keresőképesség, munkaképesség elbírálása. Részletezi a térítéssel, a részleges térítéssel, és a térítés nélkül igénybe vehető ellátásokat; gyakorlatilag ki is jelöli, a szakma munkájának egészét felölelve. Egyetlenegy dolgot emelnék ki: külön tárgyalja az orvosi rehabilitációt a térítésmentesen igénybe vehető ellátások közül, miközben az értelmezésben és a magyarázatban megjelöli, hogy ez nem külön történik, hanem szakmánként zajlik a rehabilitáció. De nagyon lényegesnek és nagyon szükségesnek tartom ezt a külön taglalást; ugyanis egy elhanyagolt terület szakmailag is, valószínűleg finanszírozásilag is, és rengeteg megoldandó gond van ezen a területen.
A törvény jól összhangba hozza a szabad orvosválasztást és az ellátási kötelezettséget. Ezt a kérdést egyetlenegy paragrafussal rendezi, amelyben kijelöli, hogy a tartózkodási területen vagy az ellátási területen kötelesek megadni a betegnek az ellátást, ugyanakkor a háziorvos utalhat ezen kívül is, és akkor ott el kell látni a beteget.
Leszögezi - és ez nagyon lényeges - ismételten, itt már nem kell értelmezni, hogy a gyógyító ellátás során minden szakmailag indokolt beavatkozást térít. Bevezeti a várólista fogalmát, amelyről már említést tettem, amely évtizedek óta létezik a magyar egészségügyben. De hogy ez a fogalom megjelent, ezek után ez a fogalom kodifikálható, tartalommal tölthető meg, ellenőrizhető lesz, szakmai protokollhoz kötött lesz, és talán eredményezni fogja azokat a kapacitásváltásokat, amelyeket meg kell csinálni a magyar egészségügyben. Mert ezekből a várólistáktól ki fog derülni az, hogy hol nincs érdemi várakozás, pedig lehetne várakoztatni maradandó egészségromlás nélkül, és hol van hiány, pláne olyan helyen hiány, ahol esetleg életveszélyes betegségekről van szó.
A részleges térítés mellett a fogászati ellátások nagyon sokat vitatott rendszere szerepel a törvényben, és megjelenik az ápolási teendők részleges térítéses lehetősége. A törvény hangsúlyozza ugyanakkor, hogy térítésmentesen jár az ápolás, ha az betegséghez kapcsolódó ápolás. Ez mindenféle félreértésnek elejét veheti.
Rendezi a törvény a szerződéses kapcsolatokat a szolgáltatást nyújtók és a szolgáltatásfinanszírozó között, különös tekintettel az eddig elég rendezetlen szerződésbontási lehetőségekre, és ezen rendezés kapcsán kijelöli az ellenőrzéshez a jogosítványokat, az észlelt szabálytalanságok szankcióit - amelyeket nyilván már az élet tapasztalatai hoztak meg, hogy milyen típusúak ezek -, és így talán segít a törvény az ellenőrzés hatékonyságán.
Rengeteg ellenzéki kritika ért minket, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a törvény levegős. Ez így igaz. Nagyon sok mindent jogszabályba utal, nagyon sok mindenben nagy mozgásteret hagy a mostani és a mindenkori kormánynak. Ez lehet a törvény hibája is, de lehet a törvény erénye is. Először is függ természetesen a mindenkori kormányzat működésétől. Másodsorban a szakma lényegéből következik. Ha mi egy törvényt nem egy évre, hanem tizenöt évre alkotunk, akkor a tizenöt év alatt a szakmában olyan változások lesznek, amelyeket a mai nap látni sem látunk, esetleg gondolni sem gondolunk még rá. S ekkor lehetőséget biztosít egy normális jogalkotásra, normális szabályozásra és a fejlődés értelemszerű, a lehetőségeknek megfelelő követésére.
A törvényt - jellegénél fogva - kerettörvénynek tekintem. Ez is elhangzott mint kritika, én ezt lehetőségnek is értékelem. Feltétlenül szükségesnek tartom, úgy látom, hogy az egészségügyben felmerült számtalan problémára tud megoldást nyújtani, elfogadásra javasolom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
