DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kötelező egészségbiztosítási ellátással kapcsolatban a Független Kisgazdapárt vezérszónokaként már részletesen kifejtettem az álláspontunkat, de számos kérdést illetően a szűk időkeret miatt nem nyílt lehetőség az álláspont kifejtésére, ezért jelentkeztem újabb szólásra.
A magyar lakosság elképesztő egészségügyi ellátásáról már korábban szóltam, hiszen a rossz helyzetért nem lehet a lakosságra és ezen belül az egyénre hárítani a felelősséget, amint az lényegében a mostani beterjesztésből következik. Ugyanakkor nem lehet egy olyan kormányzati politikát folytatni, amely negatív hatással van a kedvezőtlen folyamatokra. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a kormány kötelessége lenne olyan intézkedések kidolgozása, amelyekkel az egészségügyi állapot javulását lehetne elérni.
Ehelyett azonban minden egy sehová nem vezető, fiskális politikának rendel alá, nem törődve annak a lakosságra vonatkoztatható hátrányos következményeivel. A kormány mindent a pénzügyi egyensúly megteremtésére irányuló törekvéseivel igyekszik megmagyarázni, noha a társadalom sanyargatása - mert a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint erről van szó, az egész társadalombiztosítás torzulásai végül is a társadalom sanyargatásában csúcsosodnak ki. Ezek köszönőviszonyban sincsenek a pénzügyi egyensúllyal, tehát a kormánynak az ezzel kapcsolatos hivatkozásai megalapozatlanok, félrevezetőek, ugyanis a gazdaságban bonyolult folyamatok és kölcsönhatások vannak. Könyvelői szemlélettel nem lehet modern egészségügyet teremteni, sem új nyugdíjrendszert teremteni úgy, ahogy azt nyugdíjreform kapcsán kifejtettük.
Az egészségügy, az egészségügyi rendszer átalakítását csak a gazdaság rendbetétele után lehet megkezdeni. Ezt számos alkalommal kifejtettem már a Független Kisgazdapárt nevében, de felhívtam arra is a kormányzat figyelmét, hogy ehhez a feltételeket meg kell teremteni. A Független Kisgazdapárt meglátása szerint ma a gazdasági viszonyok irreálisak, hiszen a gazdaság természetes állapota a növekedés és nem a stagnálás, különösképpen nem a restrikció és azon belül különösképpen nem az értékek létrehozóinak restrikciója. A fejlett világban már nagyon régen felismerték, hogy a gazdaság csak alacsony árszínvonal mellett képes működni és növekedni.
Az inflációt első számú közellenségnek tartják mindenütt, ahol a gazdaság növekedését a vezetés szívügyének tartja, hiszen az infláció szétveri a gazdasági kapcsolatokat, kiszámíthatatlanul és irreálisan átcsoportosít jövedelmeket, a spekulációt és nem a fejlődést mozdítja elő, emiatt nem lehet időtálló finanszírozási rendszereket sem kialakítani, sem működtetni. Emiatt nem is lehet megalapozottan beszélni sem államháztartási reformról száguldó infláció esetén. Számos esetben rámutattam, hogy az Európai Unió inflációs rátájához képest a jelenlegi magyar inflációs ráta - ez természetesen év végi adatokat jelent, tehát 1996. év végi adatokra hivatkozom - több, mint nyolcszorosa. Több mint nyolcszoros inflációs rátával nem lehet államháztartási reformot végrehajtani, az államháztartási reformnak ugyanis az a lényege, hogy hosszú távra érvényes változásokat hozzunk létre a költségvetés területén. Olyan új irányokat, amelyeket nem lehetetlenít el az infláció miatt fokozatosan bekövetkezhető finanszírozhatatlanság.
Itt természetesen rá kell arra is mutatnom, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ahhoz, hogy igazán eredményes államháztartási reformot lehessen végrehajtani, sok minden egyéb is kellene. Így többek között rendkívül fontosnak tartanánk, hogy a gazdasági élet mellett az egész állami berendezkedésünk is megreformálásra kerüljön, hiszen a közigazgatást végre egyszer már meg kellene szervezni, nem átszervezni újból és újból, ahogy azt különböző kormányok eddig tették, hanem végre át kellene szervezni.
Mi egyáltalán az egész állami költségvetés készítési mechanizmusát a jelenlegi formájában nem tudjuk elfogadni. Rendkívül rossznak tartjuk azt, hogy a Pénzügyminisztérium messze túlterjeszkedik a hatáskörén, hiszen alapvető gazdasági folyamatokat is meg kíván határozni, holott nem ez lenne az igazi célszerű berendezkedés. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a valódi államháztartási reformhoz ezek a kérdések is hozzátartoznának.
Az infláció a megtakarításokat is eltünteti. Ezt semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen most az egészségügyi rendszer átalakítása kapcsán ezek igen nagy nyomatékkal kerülnek előtérbe, a nyugdíjreformnál pedig még inkább, mert infláció a megtakarításokat néhány év alatt semmissé teszi. Hadd legyen szabad itt egy konkrét egészségügyi rendelkezéssel kapcsolatos példát felhoznom. A tízezer kórházi ágy leépítésénél, ahogy azt az egészségügyi kormányzat tervezte - sajnálatos módon, ebben az esetben is épp úgy, mint az egyéb feltételezéseiben végül is csalatkozni voltak kénytelenek -, abból indultak ki, hogy tízmilliárd forintot meg fognak takarítani a tízezer kórházi ágy leépítéséből. Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy ez egy jó feltételezése volt az egészségügynek. Ha mindenben igaza lett volna, akkor is a mai inflációs körülmények között ennek valós értéke két év alatt kevesebb mint felére csökkent volna. Úgy gondolom, ebből az adatból is érzékelhető, hogy a száguldó infláció megfékezése nélkül semmiféle reformot végrehajtani nem lehet. Az infláció megkérdőjelezi a legtisztességesebb, szakmailag legmegalapozottabb megoldásokat is.
A másik kérdés, amelyre felhívnám a figyelmet: az alap rendbetételével és nem a felépítmény módosítgatásaival kell a reformot végrehajtani, hiszen az, hogy a felépítményt nyesegetjük, próbáljuk igazgatni, legfeljebb egy költséges árreform végrehajtásához lehet elegendő, de egy valódi államháztartási reformhoz kevés.
A Független Kisgazdapárt rendkívül fontosnak tartja, hogy a szükséges feltételek mellett is - természetesen a megfelelő elemzések és hatásvizsgálatok elvégzése után - döntsenek a reform konkrét tartalmáról.
(9.30)
Magyarországon ráadásul törvény írja elő, hogy minden előterjesztéshez hatásvizsgálatok kapcsolódjanak. Kérem, erről a pulpitusról, nem tudom, hány alkalommal idéztem az 1987. évi XI. törvénynek, tehát a jogalkotásról szóló törvénynek a rendelkezéseit, amelyek nem hagynak kétséget az iránt, hogy hatásvizsgálat nélkül semmiféle törvényt beterjeszteni nem lehet. Különösképpen igaz ez a rendkívül bonyolult államháztartás átalakítására, annak teljes megreformálására. A hatásvizsgálatra azért van szükség, mert az egyértelműen megmutatja a közvetlen összefüggések mellett a közvetetteket is. Azt tehát, hogy miért nem lehet célravezető a könyvelői megközelítés. Ha elvégezték volna a hatásvizsgálatot, akkor például előre kiderült volna, hogy a tízezer kórházi ágy leépítésének a kormány által feltételezett formában semmi értelme sincsen. Hiszen a tapasztalatok szerint ebből nemhogy a remélt 10 milliárd forintot nem sikerült megtakarítani, hanem - hadd legyen szabad itt azt mondanom - egy kanyi krajcárt sem sikerült megtakarítani, hogy igazán érzékeltessem, miről van itt szó. De a szomorú az, hogy ezt mind előre lehetett tudni. Ha elvégezték volna a hatásvizsgálatokat a kormányzati oldalon, akkor ennek az elképesztően dilettáns és az egész társadalomra nézve rendkívül káros megoldásnak a felvetésére sem kerülhetett volna sor. Arról már nem is beszélek, hogy közben a tízezer kórházi ágy leépítésével több száz kvalifikált munkaerő vesztette el állását, és keletkezett olyan helyzet, amely az állami költségvetésnek további nehézségeket okoz. Tehát ebből is következik, kérem, hogy reformot nem lehet handabandázásra építeni, azt csak hatásvizsgálatra lehet építeni.
A kormány a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat indokolásában a mennyiségi szűkítésre nem lát további lehetőséget. Ez akár meg is nyugtatná a Független Kisgazdapárt szakértőit, ha itt valós folyamatokról lenne szó. Ahogy azonban egy kicsit gondosabban vizsgálja valaki a beterjesztett egészségügyi reformmal kapcsolatos elképzeléseket, láthatja, valójában a kormány azonban a mennyiségi szűkítést nem kívánja abbahagyni, hanem tulajdonképpen ezt a gyakorlatát kívánja folytatni, tehát "az ellátások tartalmának pontosabb meghatározása" kifejezés mögött tulajdonképpen annak a mennyiségi szűkítésnek a gyakorlata áll, amelytől önmaga is elhatárolódik. A kormány ugyanis ebben a megoldásban lényeges tartalékokat lát.
Korábbi felszólalásomban már felléptem az újabb restrikció ellen. Szocialista képviselőtársaim akkor határozottan cáfolni igyekeztek az előterjesztés megszorító jellegűnek való megítélését. Arra hivatkoztak, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi gyakorlatot rögzíti. Megítélésem szerint azonban képviselőtársaim, akik erre az álláspontra helyezkedtek, tévesen helyezkedtek erre az álláspontra, mert például a szervátültetéseket a korábbinál jelentősebben korlátozza a mostani beterjesztés.
Ennél is lényegesebb azonban a relatív megszorítás, tehát hogy egy alacsony ellátási színvonalat, amelyet a mai rossz gazdasági helyzet talán részben megmagyarázhat, ezen a színvonalon kíván befagyasztani. Ez egy borzasztó veszélye ennek az egész mostani javaslatnak, amelyre nem győzőm eléggé felhívni képviselőtársaim figyelmét. Itt ugyanis olyan helyzet keletkezik, hiába javulnának később a lehetőségek, és válnának mondjuk a világban általánossá ma még ritka eljárások, ez a fejlődés a törvényben egyáltalán nem tükröződik. Az egész törvényben érezhető a korlátozás hátsó szándéka. Ez az, ami a Független Kisgazdapárt számára egyértelműen elfogadhatatlan. Erre utal, hogy ebben a beterjesztésben sok helyi gumiszabályozás van, tehát ebbe a szabályozásba olyan kaucsuk tényálladéki elemek kerültek be, amelyek semmitmondó közhelyekkel, figyelemkeltő, semmitmondó leírásokkal és a népjóléti miniszter későbbi, tehát ma még nem létező rendeleteivel igyekszik letakarni a homályos pontokat. Ez megint nagy hibája ennek az előterjesztésnek.
Elgondolkodtató, miért kellett törvényt alkotni arra, hogy az egészségügyi szolgáltatások e törvény keretei között - amint fogalmazott a beterjesztés - az egészségügyi állapot által indokolt mértékben vehetők igénybe. Kérem, a törvénynek ezek - szerintünk - olyan meghatározásai, amelyek teljesen értelmetlenek. Vagy például, hogy az egészségügyi szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg a jogosult személyeket. Ez megint egy olyan megközelítés, amely szerintem fetisizálja ezt az egész kérdéskört.
A tartalmi követelmények ugyanis hiányoznak a törvényből. Így tehát nem tudható, hogy milyen minőségű ellátások járnak a betegeknek, és miként fogják legalább ezt a színvonalat mindenki számára biztosítani. A lakosság rendkívül rossz egészségi állapota egészen más megközelítést indokolna a Független Kisgazdapárt megítélése szerint.
A költségeknek ez a visszafogási kísérlete még fiskális szempontból sem lesz eredményes, ezt már most állítom a Háznak, és utólag számon lehet rajtam kérni, ha ez nem így következne be. Nem oldja meg ugyanis a társadalombiztosítás gazdálkodásának hatékonyabbá tételét. A törvény alapján így az egészségügyi biztosító könnyen hivatkozhat arra, hogy az államilag garantált ellátásokra sincsen elég fedezete. Az állam egyenlítse ki a különbséget - követelhetné joggal, ha már garantálta ezeket a szolgáltatásokat. Kérem, ez a megfogalmazás nem tőlem származik, hanem az egészségbiztosító egyik vezetőjétől, aki egy egészségügyi konferencián ilyen megközelítéssel tálalta ezt a problémát.
A gazdálkodás átvilágítását - a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - nem lehet megkerülni. Az egész gazdálkodást végre úgy kellene átvilágítani, hogy az mindenki számára világos helyzetet tükrözzön. A rossz egészségügyi állapot javításának kellene elsőbbséget kapnia a könyvelői megoldásokkal szemben. Ez az alapvető kifogás e törvénnyel szemben, de hiányzik az egészségügyi helyzet és összevetőinek felmérése is.
Tudni kell, hogy a rossz egészségügyi állapot kialakulásában milyen szerepe van az egészségügyi ellátás kiterjedtségének, minőségének, milyen szerepe van a helytelen életmódnak, illetőleg a környezeti ártalmaknak. Ebből kell a konkrét következtetéseket levonni.
Az egészségügyi helyzet szempontjából fontos szolgáltatásokat a szakmának kellene meghatároznia. Ezzel együtt el kellene készíteni az egészségügyi koncepciót, amely a legszükségesebb irányokban alakítaná át az egészségügyi ellátások rendszerét.
(9.40)
Meghatározó jelentőséget kell kapnia a megelőzésnek és a lakosság szűrésének, konkrét elképzelések kellenek. Ehelyett az olvasható a törvényjavaslatban, hogy ilyen megelőzésre, szűrésre a népjóléti miniszter által külön rendeletben meghatározott gyakorisággal, a rendeletben nevesítve kerül majd sor. Tehát tulajdonképpen a törvény lényegét jelentő kérdések kikerülnek a törvényből, és csak utalás történik arra, hogy ez majd később kerül rendezésre. Ez majdnem olyan, mintha lemondanánk e vizsgálatok alkalmazásáról.
Ami a konkrét kifogásokat illeti, ezek nagy részét már a múltkori felszólalásomban elmondtam, de legyen szabad egy-két kérdésre külön kitérnem. Így például a fogászati kezelés ingyenességének megszüntetése a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint éppen ott keletkeztetett hátrányokat, ahol a súlyos következményekkel egyébként is a leginkább kellett volna számolni. Ma sokkal gyakoribbak a szájüregi daganatok, és sokkal súlyosabb kimenetelűek, mint évekkel ezelőtt voltak, amikor az ingyenes ellátás korai felismerést tett lehetővé.
A teljes dilettantizmust mutatja, hogy a Szocialista Párthoz közel álló egyes egészségügyi káderek a járóbeteg-ellátásban térítési díjat javasoltak bevezetni. Ez végül is azon bukott meg, hogy az érintett egészségügyi vezető külföldi kollegái is megdöbbentek ezen az ötleten, hiszen ez az orvosok elkerülését vonta volna maga után, tehát a betegek betegségének felismerésére nem kerülhetett volna sor, illetőleg betegségüket elhanyagolták volna; számos esetben ez időzített halálos ítélettel azonos következményekkel járna.
A kézenfekvő hatásvizsgálatok helyett a törvény melléklete alá nem támasztott, és a törvény tartalmával nehezen összekapcsolható számtömeget alkalmaz. Az egyetlen kivétel a második táblázat, amely a törvénytervezet intézkedéseinek hatását próbálja megadni 1998-ra. Mindössze 100 millió forint megtakarítás adódna ebből a javaslatból. A törvényjavaslatot tanulmányozó azonban hosszasan töprenghet, hogy ezt a jelentéktelen megtakarítást vajon kiszámították-e, vagy csak egy hasraütésszerű számadat került itt be az adattárba. Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy az eddigi ilyen megtakarítások a későbbiekben kivétel nélkül léggömbnek bizonyultak, nem látható itt sem olyan számítással való alátámasztottság, amelyből következne ez a megtakarítás.
Egyébként is, a rendkívül hiányos adatokból - az Állami Számvevőszék szerint is, tehát nemcsak a Független Kisgazdapárt szerint -, hibás számviteli gyakorlat alapján aligha lehet bármit is kiszámítani; a többi táblázat pedig az egészségügyi kiadások és bevételek továbbvezetését jelenti 1999-ig, természetesen irreális makrogazdasági feltételezések és ígérgetések alapján, amelyeknek képtelenségét már kifejtettem a nyugdíjreformmal kapcsolatban is. De hogy egyáltalán ezek az irreális makrogazdasági feltételezések és ígérgetések mennyire megalapozatlanok, hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egész reform modellje abból a téves feltevésből indul ki, hogy a GDP az ezredforduló után 4,5-5 százalékkal nőne évente, és eleve egy 30 éven keresztüli egyenletes, magas rátájú GDP-növekedéssel számol.
Kérem, egyszerűen nem tudom, hogy hogy lehet előre, 30 évre megalapozottan ilyen számadatokra támaszkodni, amikor az új rendszer számszerű kihatásait rendkívüli módon érintené, ha akár csak évi 1-1,5 százalékos eltérés lenne a modelltől. Önkényes feltételezés a Független Kisgazdapárt megítélése szerint az is, hogy 2006-ra az infláció ütemét már 2,5 százalékkal számolja.
Tehát egyértelmű, hogy ezek a makrogazdasági mutatók nem olyan megnyugtató számadatokra támaszkodnak, amelyekből bármilyen hosszú távú következtetés levonható lehetne, hiszen az egészségbiztosítótól eltérően lehetne, mondjuk, hivatkozni arra, hogy a tb egészénél... - teszem azt, a hiányt illetően 8 milliárdra számít a hosszú időszakra az egész törvényjavaslat, holott úgy gondolom, hogy egy ilyen 30 éves ciklusra nem lehet 8 milliárd forint hiányt kiszámolni egy olyan alappal dolgozó társadalombiztosításnak, ahol például ebben az évben nullszázalékos tb-ből indult ki a tervezés, majd lett 17,5, és azt hiszem, a reális számítások szerint várható 50 milliárd forint hiány.
Tehát úgy gondolom, hogy egy ilyen hosszú távú tervezés egy olyan makrogazdaságra, ahol egyáltalán az alapok sem ismeretesek... - mert hiszen amíg az egész világban egy informatikai robbanás zajlott le, nálunk az egész statisztikai adatszolgáltatást szétverték, és nincs megbízható statisztikai adatszolgáltatás -, erre ilyen hosszú távú számításokat végezni nem lehet. Ez azonban most szinte lényegtelen, hiszen még a helyes számok sem adnának választ arra, hogy a kötelező egészségügyi biztosítási ellátások köre helyes-e vagy sem, rontja-e vagy legalább szinten tartja-e a lakosság katasztrofális egészségügyi állapotát.
A hatásvizsgálat hiányánál a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint csak egy lehet még szakszerűtlenebb: a hatásvizsgálat imitálása. Pedig a nemzetközi gyakorlat és a korszerűség, a felelősség vállalása az intézkedésekért semmiképpen sem vakrepülés, hanem a pontos helyzetelemzés és az abból levonható következtetések irányába mutat.
A Független Kisgazdapárt már számos alkalommal rámutatott arra, hogy az egészségügyi reformnak több megkerülhetetlen előfeltétele van; nevezetesen, amint már a felszólalásom elején is jeleztem, le kell szorítani az inflációt, anélkül nincs semmiféle reform. A gazdasági növekedésnek egy mindenki által érzékelhető tempójú növekedését kell elérni, enélkül sem lehet semmiféle államháztartási reformot végrehajtani. Ezt azért voltam kénytelen ilyen szövegkörnyezetben megjelölni, mert hogy itt három hónapos adatok alapján fél- meg egyszázalékos növekedéseket mutatnak ki, ezek tulajdonképpen ellenőrizhetetlen állítások.
A nyomasztó súlyú feketegazdaság visszaszorítása éppúgy hozzátartozik a reform végrehajtásának előfeltételeihez, mint az infláció leszorítása és a gazdasági növekedés, és amint számos alkalommal kifejtettem már, a tb gazdálkodásának, döntési és pénzelköltési mechanizmusának részletes átvilágítása sem kerülhető meg.
(9.50)
Végül legyen szabad még megemlítenem, hogy a példátlanul magas járulékok leszorítása nélkül sincs reform. Tehát mi ezt is ennek a reformcsomagnak a körébe tartozónak tekintjük. Enélkül csak olyan intézkedéseket lehet hozni, mint a tízezer kórházi ágy megszüntetése, ahol szétvernek egy létező, felépített rendszert, és nem tudnak helyette egy új rendszert adni. Ezért a Független Kisgazdapárt az ilyenfajta reformot csak a reform imitálásának minősíti. Az rendkívül távol van a valóságos reformtól, és annak a következményei beláthatatlanul károsak lehetnek, hiszen úgy változtat meg egy rendszert, hogy nincsenek meg a megfelelő alapjai az új rendszer kiépítésének.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
