DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy nem vagyunk sokan, akik ebben a nagyon fontos kérdésben szeretnénk még szót váltani. Ugyan én annak idején javasoltam a házbizottságban, hogy november 17-én, tehát a dohánymentes világnapon folytassuk ezt a vitát, amelynek összesen egyetlen felszólalása hangzott el, nevezetesen Béki Gabriella nagyon jó felszólalása, erre azonban nem került sor. Ebben a késői órában, amelyben egy nagyon tisztelt miniszter úr, azonkívül két képviselő is van jelen, akik előadók, elmondhatom az ezzel kapcsolatos álláspontunkat.
Az elmúlt évben számos esetben került az Országgyűlés elé olyan törvényjavaslat, amely nem volt megfelelően kidolgozott. Ez különösen akkor bántó, ha a javaslat alapgondolata egyébként helyes és kívánatos. A sok elnagyolt törvényjavaslat során mindig arra gondoltam, hogy remélhetőleg a színvonalat meg lehet tartani, nem lehet tovább rontani.
A most benyújtott törvényjavaslat azonban helyenként rácáfolt elképzelésemre. Az alig nyolc paragrafusból álló javaslat példája annak, hogy hogyan lehet egy gondolatot teljesen komolytalanná tenni. Maga a javaslat sem megérlelt, hiszen egyértelmű, hogy további kiegészítésekre lesz szükség a végleges megoldásáig. Erre nem mentség az, hogy az Európai Unió egészségügyi miniszterei is hasonló gondokról számoltak be az elmúlt napokban, s ez azt jelzi, hogy nem vagyunk az utolsók, de nem vagyunk az elsők sem ezen a területen.
A törvényjavaslat bevezető szövege szerint a benne foglalt szabályozásra azért van szükség, mert tekintettel kell lenni a lakosság kedvezőtlen népegészségügyi mutatóira. Ezek a mutatók rendkívül kedvezőtlenek, és a kormányzatnak az egészségügyre vonatkozó, régóta tartó megszorító intézkedései alig javítottak a képen. Ha most a népegészségügyi mutatókat befolyásoló tényezők átfogó értékelésére kerül sor, beleértve a dohányzás mellett az alkohol- és a kábítószer-fogyasztást, akkor még érthető lenne a törvényjavaslat előterjesztése, de egyetlen tényező, annak is részleges kiemelése sajnos csak pótcselekvésnek minősíthető. A népegészségügyre vonatkozó hivatkozások helyett valószínűbbnek kell tartani, hogy az indoklásba foglalt megjegyzés, mely szerint a javaslat megfogalmazásánál elsősorban a külföldi, jórészt amerikai hasonló szabályozások ösztönözhették a szerzőket, sajnos csak azon az alapon, nehogy lemaradjunk, ha ott létezik ilyen szabályozás, akkor legyen nálunk is - ez nem elfogadható. Szokás szerint viszont még véletlenül sem veszik figyelembe, amint az korábban már ugyancsak megtörtént, mindazokat a társadalmi, környezeti, sőt egyéb körülményeket, amelyek a külföldi körülményeket a hazaitól megkülönböztetik.
Az előzőekben megfogalmazott negatív vélelmekkel konkrétan alátámasztja a törvényjavaslat részletes elemzése azokat, ahol az előre megjósolható eredmény a szövegezésből már kitűnik és zavar forrása lehet. "A dohánytermékek fogyasztásának alapvető szabályai" kissé nagyképű címet viselő 2-4. § egyszerűen nevetséges, hiszen olyat kíván törvényben rögzíti, amit a mindennapi gyakorlat már megoldott, ugyanakkor a munkahelyi dohányzás kérdését megkerüli, külön törvényre hivatkozva. A 2. § (2) bekezdés a) pontja szerint csak a dohányzás számára kijelölt helyen lehet dohányozni, a közforgalmú intézményekben szolgáltatást igénybe vevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségben. Viszont az szinte mindenütt már rég megvalósult, kijelölték a dohányzás számára az adott helyeket. Az orvosi rendelőkben, a gyógyszertárakban eddig sem lehetett dohányozni, de hasonló módon hosszú idő óta különváltak a vonatokon a dohányzó és nemdohányzó szakaszok.
(14.20)
Illetve ugyancsak régóta tilos a helyi tömegközlekedési eszközökön, villamosokon, autóbuszokon a dohányzás.
Ezek után a kérdés az, hogy tulajdonképpen mi az, amit szabályozunk. Valójában csak néhány részletkérdésről van szó. Így például csak kijelölt helyen lehet dohányozni a szórakoztató, vendéglátó, szórakozást nyújtó intézményekben, ha meleg- vagy hidegkonyhai készítményeket forgalmaznak. Az első probléma rögtön ebből a kritériumból adódik. Nincs pontosan meghatározva, mit kell hidegkonyhai készítményeknek tekinteni. Az értelmező szótár szerint ilyen készítménynek kell tekinteni a szendvicseket is, tehát rendkívül nehéz pontosan meghatározni, hol a határ. Tekintve, hogy a törvényjavaslat elég tetemes büntetések kiszabását teszi lehetővé, ez korántsem elhanyagolható.
Legalább ennyire pontatlan a 2. § (1) bekezdése c) pontjában a zárt térben megtartott rendezvényekre kimondott tilalom. Itt ugyan az 1. § d) pontjában meghatározták a rendezvény fogalmát, mely szerint annak kell tekintetni az ott meghatározott célokkal létrejött összejövetelt, amelyek legalább három személy egyidejű jelenlétével tűnnek ki. Ha az említett rendezvény esetében olyan helyiségről volna szó, amely közforgalmú intézmény keretében működik, még érthető lenne a megkötés, de így a törvényjavaslat szövege szerint, ha például három ember összeül egy üzlet megkötésére, akkor ez már gazdasági eseménynek, tehát rendezvénynek minősül, amelynek elengedhetetlen feltétele egy dohányzóhely kijelölése. A fogalmazás komolytalansága, azt hiszem, nyilvánvaló.
A javaslat további módosítása a fennálló helyzethez képest az, hogy nemcsak a passzív dohányosokat, hanem magukat a dohányzókat is védeni kívánja. A 2. § (4) bekezdése ugyanis gondosan meghatározza, hogy milyennek kell lennie a dohányzásra kijelölt helyiségnek. Eszerint ez zárt légterű csak akkor lehet, ha a folyamatos légcsere feltételei megfelelő nyílászáró szerkezetekkel vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak. Igen ám, de hogyan biztosítható a légcsere? A 4. § (2) bekezdése előírja, hogy személyszállító vasúti járművön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni, amelynek meg kell felelnie az előbbi feltételeknek. Ezután - bár a kijelölés részletes szabályait az illetékes miniszterre, a feltételek biztosítását adott esetben a tömegközlekedési eszköz üzemben tartójára bízza a javaslat - a bizonytalanság teljes.
Az eddigi dohányzószakaszok vajon megfelelnek-e a törvénynek? Megfelel-e a dohányosok számára a nyitott ablak, vagy ott köteles utazni az elégséges szellőzés érdekében? Ha újabb változásokra kerül sor, vagyis a jelenlegi megoldások technikailag nem elfogadhatók, vajon mennyibe kerül az átállás, illetve ki fogja fizetni a költségeket?
"A dohánytermékek forgalomba hozatalának egyes korlátai" című, két paragrafusra terjedő fejezetrész kis terjedelme ellenére ellentmondásos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hisz 200 méteres körzetben dohányáruüzlet működését nem teszi lehetővé.
Még annyit szeretnék elmondani egy mondatban, hogy a dohánytermék vásárlásának életkorhoz kötése elméletileg ugyan szolgálhat bizonyos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) visszatartó hatással, de ez a gyakorlatban nem jelent semmit. Ezt részletesebben most nem tudom kifejteni.
A dohányzás káros voltára... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen. Az utolsó mondatban talán annyit, reméljük, hogy kidolgozásra kerül egy alaposabb javaslat, mert jelenleg ebben a formájában nem elfogadható a Független Kisgazdapárt számára.
Köszönöm szépen.
