NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye a kisebbségi képviseletre vonatkozóan igenlő volt az elmúlt nyolc évben. Úgy látjuk, hogy az alkotmány, illetőleg a kisebbségi törvény előírásai nyomán az elmúlt években a magyar parlament egy mulasztásos alkotmánysértés állapotában van immáron eléggé hosszú ideje.
Ugyanakkor sajnáljuk azt, hogy a koalíciónak ilyen sokáig tartott a parlament elé terjeszteni a javaslatot, hiszen nagyon közel vagyunk már a választásokhoz, és rendkívül szerencsétlen dolog néhány hónappal a választások előtt hozzányúlni a választójogi törvényhez. Ez történt, emlékezzünk, '94 őszén is, és milyen komoly, megalapozott vitákat váltott ki annak idején.
Sajnálatos az is, hogy olyan fontos kérdések immáron, miután le fog zárulni ez a módosítási kísérlet, mint a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának a kérdése, nem kerültek és immáron nem is fognak a napirendre kerülni, holott a nyugaton élő magyar állampolgároknak ezreit érinti alapvetően ez a kérdés, és a szomszédaink között erre a problémára - Horvátországban, de sorolhatnám a többi országot is - alapvetően megtalálták a megfelelő megoldást.
Ugyanakkor szeretném aláhúzni azt, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete és a kisebbségek jogainak a biztosítása nem ugyanaz. Az, hogy a magyar kisebbségi jogi intézményrendszer rendkívül fejlett, nemzetközileg ismert tény. Az elmúlt években az első szabadon választott magyar parlament egy parlamenti konszenzus alapján alkotta meg a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt, amely Európában példamutató és előremutató megoldásokat alakított ki, hiszen a kollektív jogok alapjára helyezte, a kisebbségi jogalkotásban bevezette a helyi és az országos önkormányzatok révén a széles körű kulturális autonómia intézményrendszerét.
(11.40)
De a kisebbségi és etnikai törvényen túlmenően olyan megoldások születtek például, mint a pozitív diszkrimináció az oktatásügyben, az oktatási kiegészítő normatívák intézménye vagy pedig a nemzeti és etnikai kisebbségi biztos jogintézménye. Ezek összefoglalják, szintetizálják az előremutató európai gyakorlatot, és Magyarország, azt hiszem, nemzetközi viszonylatban sem kell hogy szégyenkezzen a kisebbségi belső jog tekintetében.
Ennek a sorozatnak a hátterében az a meggyőződés húzódik meg, hogy a kisebbségi tudat, a kisebbségi nyelv önmagában érték. Ha vannak is konfliktusok a mai Magyarországon települések szintjén az egyes nemzetiségekhez tartozó polgártársaink - legyenek azok svábok, szlovákok, horvátok vagy más nemzetiségűek - között, mégis a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy Magyarországon együtt tudnak és együtt fognak élni a legkülönfélébb népek, és az ellentétek szítói pedig fokozatosan el fognak szigetelődni, elveszítik politikai támogatottságukat.
Tegyük hozzá, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete a mai Magyarországon egyáltalán nem rózsás. A jogi intézményrendszer és a tényleges szociológiai helyzet között tehát kimutatható egy különbség, aminek okai a történelemben ragadhatók meg, a közelmúlt, a középmúlt és az azt megelőző múlt történetében.
Legelőször is azt hangsúlyoznám, hogy a ma Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek mindig is Magyarországon éltek, tehát nagyon erősen kialakult bennük a kettős kötődés. A magyarsághoz való tartozás tudata nagyon gyakran összekapcsolódik az etnikumhoz való tartozás tudatával. E tekintetben lényegesen különböznek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek a szomszédos országokban élő kisebbségek tudatállapotától.
Másodszor aláhúznám azt, hogy a második világháborút követően rendkívül komolyan traumatizálódott a magyarországi kisebbségi problematika is. Itt elsősorban a szlovákság, a németség és a zsidóság problémáját emelném ki. A szlovákság nagy részben gyakorlatilag kitelepült a második világháborút követően az erőszakos lakosságcsere keretében, amely elsősorban a felvidéki magyarság tekintetében volt erőszakos, de mindenféleképpen manipulatív elemeket tartalmazott a magyarországi szlovákság tekintetében is. A németséget ért trauma, azt hiszem, máig mindenki számára köztudott, hogy egy háborús népszámlálás alapján hogyan kerültek kitelepítésre olyan honfitársaink, akik adott esetben az égvilágon semmilyen azonosságot nem vállaltak a nácizmus ordas eszméivel, hanem tisztes állampolgárai voltak Magyarországnak. A zsidóság kérdése pedig még inkább köztudott, és ezek a problémák mindenféleképpen tükröződnek a jogalkotásban, és tükröződniük is kell a jogalkotásban.
A kommunizmus időszaka tetézte a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét. A szocialista párt 1960-ban felszámolta (Sic!) a kétnyelvű oktatás intézményrendszerét, amely gyakorlatilag mára megpecsételte a kisebbségek zömének tudati állapotát, és ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az 1960-as intézkedések korrekciója áll most leginkább a kisebbségi oktatási intézményrendszer megoldandó feladatai között. Nem vagyunk túl ezen a problémán, látnivaló, hogy milyen nagy arányban tanulnak szlovákok, horvátok, németek és más nemzetiségek nem anyanyelvi oktatási feltételek közepette, gyakran még a nyelvoktatás problémái sincsenek megoldva.
És nem kedvezőek a szociológiai adottságaik az elmúlt időszakban, az urbanizációs folyamatok pedig tovább fokozták az ebből fakadó hátrányokat. Szétszóródottak a magyarországi kisebbségek, nem tömbben élnek, és ez a szociológiai feltételrendszer sem kedvez annak, hogy Magyarországon megvalósíthassuk azt a célt, amit sokan úgy fogalmazunk, hogy kisebbségi reneszánsznak kellene Magyarországon bekövetkeznie ahhoz, hogy ki lehessen a jelenlegi válságos helyzetből ezeknek a közösségeknek ezzel a - hangsúlyozom: európai viszonylatban egyedülálló - támasztékkal, segítő intézményrendszerrel kecmeregniük.
Engedjék meg, hogy megvilágítsak néhány konkrét problémát az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban. Az alkotmányossági szempontok az elmúlt évek vitái során mind a mai napig, azt lehet mondani, még nem ülepedtek le, nincs nyugvóponton a kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányossági megítélése.
Az egyik nagyon komoly dilemma az volt, hogy szavazásos vagy pedig delegatív elven kerüljenek be a kisebbségek a magyar parlamentbe. Nagyon sokáig a delegációs elvhez ragaszkodtak a kisebbségi közösségek. Pozitív fejlemény, hogy úgy tűnik, e tekintetben áttörés van. Belátták azt, hogy egy egykamarás parlamenti logikába nem illeszthető be a delegáció elve. Tehát a szavazásos megoldás és a szavazás révén való kedvezményes elbánás, amely kikristályosodni látszik, azt kell mondanom, hogy Európában ahol van ilyen típusú megoldás - én nagyon kevésről tudok, de mondjuk Németországban Schleswig-Holstein államban van ilyen típusú megoldás -, ott a szavazás elvén nyugszik. Romániában a delegáció és a szavazás egy kombinációja található, gyakorlatilag a kisebbségi lista automatikusan mandátumot kap. Tehát az a megoldás formálisan szavazás, de ténylegesen delegációs elv. Bár ott nem is egykamarás a parlament. Ne bonyolódjunk bele, jogelméletileg mindenféleképpen megkérdőjelezhető az a megoldás, ami ott kialakult.
Másodszor komoly dilemma volt, hogy az országos önkormányzatok, illetőleg a társadalmi szervezetek rendelkezzenek-e azzal a joggal, hogy listát állítsanak. Nyilvánvalóan vannak kisebbségek - pontosan kettő -, akiknek nincsen egyelőre országos önkormányzatuk. Ezeknek az esete külön elbírálást igényel. Ugyanakkor az, hogy létrejöttek Magyarországon a kisebbségek önkormányzatai, egy rendkívül fontos fejlemény, hiszen legitimmé válik a kisebbségi képviselet. Tehát a kisebbségek ezen intézményei közjogi pozíciójának erősítése feltétlenül érdeke a kisebbségeknek, és feltétlenül érdeke a magyar kisebbségekre vonatkozó jogalkotásnak is. Ebből aztán következik, hogy 13 kisebbségnél - a taxált, a bejegyzett kisebbségek Magyarországon - több mandátum megszerzésére logikailag sem lehetne törekedni, ha ezt a kiinduló feltételt elfogadjuk.
A harmadik komoly dilemma a jogegyenlőség, illetve a pozitív megkülönböztetés kérdése. Itt komoly viták zajlottak, zajlanak le a nemzetközi jogi irodalomban is. A Fidesz a maga részéről úgy gondolja, hogy a jogegyenlőséget a kisebbségek megkülönböztetése, hátrányos helyzete, szociológiai adottságai oly módon teszik elérhetővé, ha pozitív megkülönböztetésben részesülnek. Tehát a jogegyenlőséghez vezető út a pozitív megkülönböztetés. A Fidesz a maga részéről a kollektív jogokat is így értelmezi. A kollektív jogok nem fogadhatók el abban az értelemben, hogy az egyéni jogokkal úgymond szembeállíttassanak, csorbuljanak az egyéni jogok, ugyanakkor a kisebbségi egyének jogai egyfajta kollektív jogi védelem révén garantálhatók.
(11.50)
A kedvezmények, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, hogy ne kelljen egyéniben indulniuk a kisebbségeknek, illetőleg, hogy az egész ország egy szavazókörzetnek minősüljön, hogy ne kelljen területi listát állítaniuk, rendkívül jelentősek a magyar jogrendszer tekintetében, ugyanakkor ha ezeket a kedvezményeket nem adja meg a kisebbségi választójogi jogalkotás, akkor a kisebbségek nem képesek arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Komoly gondot jelent azonban a tervezetben, hogy több kedvezményes mandátum megszerzésére nyújt lehetőséget. Itt valóban vita van arról, hogy öt, vagy tíz vagy 7500 szavazattal jussanak a kisebbségek mandátumhoz, azonban megítélésem szerint arról nem lenne szabad, hogy vita legyen - mert egyszerűen alkotmányosságilag nem értelmezhető -, hogy hogyan lehet több kedvezményes mandátumhoz juttatni a kisebbségeket. Tehát ez mindenféleképpen egy olyan hiányossága az előterjesztésnek, amelyet az elkövetkezendőkben feltétlenül orvosolni kell.
A kedvezményesség logikai előfeltétele, hogy egy és ne több mandátumra vonatkozzon. Ha több mandátumhoz kívánnak a kisebbségek jutni, akkor el kell érniük az országos listán szükséges mandátumokat. Kedvezményes mandátum megszerzése ilyen értelemben megítélésünk szerint egy mandátumra vonatkozhat.
Szintén komoly dilemma a regisztráció kérdése, hogy a kisebbségek közül a magukat kisebbséghez tartozónak vallók felkerüljenek egy listára, és ez alapján legyen számukra a szavazólap kiosztva, illetőleg az a megoldás, hogy minden állampolgár szavazhasson a kisebbségi listára. Az előttünk fekvő megoldás egyfajta gyenge regisztrációt vázol fel: kérni kell a kisebbségi polgároknak a szavazólapot, és ezt a szavazóbiztosok rögzítik.
A dilemmának történeti okai vannak, de nagyon komoly politikai megfontolások is meghúzódnak a háttérben. Történeti okból a kisebbségek jó része számára nem elfogadható - tegyük hozzá: ma még -, hogy a bevezessük a regisztráció intézményét. Vannak országok és olyan kisebbségek Közép-Európában, amelyek kifejezetten ragaszkodnak a regisztrációhoz, mert úgy gondolják, hogy így tudják megvédeni magukat attól, hogy a többség manipulálja őket, és gyakorlatilag a többség döntse el, hogy kik lesznek a kisebbség képviselői. Ezért azt gondolom, hogy ez egy politikai probléma, aminek elejét kell venni.
Elejét kell venni annak a vádnak is, hogy megvádolhassák a magyar parlamentet bármilyen oldalról is, hogy itt fennáll a manipulációnak a lehetősége, nevezetesen, hogy többségi állampolgárok fognak majd itt kisebbségi képviselőket bejuttatni a parlamentbe. Ha ezt a vádat bárki megfogalmazza, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a magyar Országgyűlés, ezért azt hiszem, hogy fontos lenne, hogy a kisebbségek országos önkormányzataival valamilyen fajta egyértelmű megállapodás szülessen e tekintetben. Tárgyalások voltak, s úgy értesültünk, hogy ennek nagyon komoly eredményei is vannak, de egyelőre nem látható nyilvánosan, nem egyértelmű, hogy a kisebbségi országos önkormányzatok ezt a típusú megoldást elfogadják, és nincs fenntartásuk a tekintetben, hogy ez az ő sorsukkal való manipuláció számára felnyitná a lehetőségeket.
Még egy dolgot utoljára dilemmaként meg kell említenem, hogy az elmúlt években mindig felvetődött, hogy hogyan lehet a kisebbségek számára úgy jogot adni, hogy ne hozzunk létre egy kisebbségi egypártrendszert, ne emeljünk ki egy olyan elitet, amely aztán teljhatalommal rendelkezik a kisebbségi társadalmon belül. E tekintetben megfontolandó az a felvetés, hogy a kisebbségi listára történő szavazás egészüljön ki azzal, hogy a kisebbségi listán szereplő személyek közötti választásnak a lehetőségét is a kisebbségi polgár számára ajánlja fel a jogalkotás.
Azt hiszem, hogy számtalan dilemma lenne még felsorolható. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a maga részéről örül annak, hogy végre elérkeztünk ebbe a stádiumba, s a magunk részéről a kisebbségi képviselet jogintézményének a megalkotását támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
