DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A vitának ebben a szakaszában a tartós adományozás ösztönzésére irányuló javaslatokról szeretnék pár szót szólni, ezt ugyanis nagyon fontos javaslatnak tartjuk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Az eredeti formában benyújtott módosító javaslataink kaptak ugyan támogatást például a kulturális bizottságban, de az általános vitát követően a bizottsági vitákban egyelőre még nem élveztek olyan támogatást, ami szükséges volna ahhoz, hogy a törvény részévé váljanak.
Ezért szeretném itt, a részletes vitában elmondani, hogy a Pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalásokat követően végül is Csizmár Gáborral közösen adtunk be olyan kapcsolódó javaslatokat, amelyek a tartós adományozás ösztönzését reményeink szerint olyan módon tennék lehetővé, hogy az a kormány és a Pénzügyminisztérium számára is elfogadható legyen.
Miről van szó? A tartós adományozás ösztönzése esetén mit javaslunk annak érdekében, hogy a tartós adományozásra ösztönözze a törvény a különféle adományozókat? A javaslat lényege az, hogy azok az adományozók, amelyek nemcsak egyszeri támogatást nyújtanak a különböző szervezeteknek, hanem tartósan támogatják azokat - a törvény szerint a tartós támogatás követelménye annyit jelent, hogy legalább négy évig, és minden évben legalább az előző évi mértékben támogatnak valamilyen kulturális, oktatási, környezetvédelmi, szociális, emberi jogi vagy más közhasznú szervezetet -, többletkedvezményt kapnának a társasági adó és a személyi jövedelemadó megfizetésekor.
(22.20)
Azt hiszem, a problémát az eredeti javaslattal kapcsolatban az okozta, hogy ezek a többlet adókedvezmények már a '98-as évben érvényesültek volna. És miután a '98-as adótörvényekben már nincs lehetőség érvényesíteni a többlet adókedvezményt a tartós adományozás esetére, ezért úgy tűnt, hogy az eredeti javaslatunk végül is nem éri el a célját. Másrészről a Pénzügyminisztérium oldaláról fölmerült az az aggály is, hogy egy adományozó - mielőtt még bizonyítaná azt, hogy valóban tartósan támogat valamely közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezetet - azonnal a nagyobb kedvezményt vehetné igénybe, annak ellenére, hogy később esetleg kiderülhet, hogy ezt a kötelezettségét nem teljesíti.
Ez ugyan túlzott aggályosság bizonyos szempontból a megítélésem szerint, hiszen a tartós adományozást egy szerződésben, írásbeli szerződésben vállalná az adományozó, ami kötelezné a kötelezettségvállalása teljesítésére. De ezzel együtt mégis egy megfontolandó szempont - amit a tárgyalásokon a Pénzügyminisztérium vetett föl, és ráadásul az a megoldás, amit végül is Csizmár Gáborral közösen az Országgyűlés elé terjesztettünk -, nevezetesen, hogy a tartós adományozó csak a második évtől kezdve kapná a többlet kedvezményt. Ez a megoldás egyúttal azt a problémát is kiküszöböli, hogy a '98-as adótörvényekben már nem tudunk többlet kedvezményeknek teret adni. Ha a második évtől fognak többlet kedvezményt kapni a tartós adományozók, akkor lehetővé válik az, hogy a nonprofittörvényben úgy ösztönözzük a tartós adományozást, a különböző közhasznú szervezetek tartós támogatását, hogy ez a '98-as költségvetést ne terhelje, viszont az adományozókat már '98-ban, tehát már jövőre ösztönözze arra, hogy legalább négy évre szólóan és mindig legalább az előző évvel azonos mértékben vállalják valamilyen közhasznú szervezet vagy szervezetek támogatását.
Ez nyilvánvaló módon nemcsak az ezt vállaló adományozóknak jelentene nagyobb kedvezményt a második évtől, hanem elsősorban is magukat a közhasznú szervezeteket segítené. Hiszen egy közhasznú szervezet jobban tud működni akkor, ha stabilabban, kiszámíthatóbban, biztonságosabban tudja a tevékenységét tervezni, ha nem máról holnapra kell élnie, ha nem évről évre bizonytalanságban működik, bizonytalanságban az iránt, hogy vajon jövőre is tud-e kellő támogatást szerezni a tevékenységéhez. Ha tartós adományozókat, tartós támogatókat tud meggyőzni arról, hogy a tevékenysége támogatásra érdemes, és tevékenysége támogatása az adományozó presztízsét és társadalmi megítélését is javítja, akkor ezáltal egyszerűen magára a tevékenységére jobban koncentrálhat, és ha úgy tetszik, több közhasznot eredményezhet a munkája az ilyen szervezeteknek, hogy biztonságosabban és tervezhetőbben tudnak működni.
Úgyhogy azért szerettem volna ennek a javaslatnak a fontosságát hangsúlyozni, mert azt hiszem, abban a módosított változatában, amit a Pénzügyminisztériummal egyeztetve Csizmár Gáborral közösen adtunk be, tényleg feltétlenül támogatható, és olyan módon teremt jobb helyzetet a közhasznú szektor számára már '98-ban, hogy nem jelent többletterhet a '98-as költségvetés számára. Ehhez szerettem volna itt a plenáris ülésen is a kormány és a képviselők támogatását kérni. Köszönöm szépen. (Taps.)
