DR CSEHÁK JUDIT
DR CSEHÁK JUDIT
DR CSEHÁK JUDIT, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk írásban leadta, leírta a véleményét, azonban engedje meg a tisztelt Ház, hogy szóban is megismételjem mindezeket. Bizottságunk elég részletesen, elég hosszasan és elég szenvedélyesen vitatta meg az ideiglenes bizottságnak a jelentését.
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy köszönettel tartozunk az ideiglenes bizottságnak azért, hogy ezzel a kérdéssel igen mélyrehatóan és nagy felelősséggel foglalkozott. Elismerésre méltó az, amit a jelentés tartalmaz, az a felelősség, ahogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozott. Azt gondolom, hogy külön köszönetet kell mondani azért, hogy a bizottság működésének ideje alatt elérte, hogy a sajtó és a média figyelme ráirányult erre a kérdésre, és sokkal nagyobb terjedelemben foglalkozott ezzel a súlyos társadalmi gonddal, mint korábban.
Bizottságunkban ugyan igen eltérő álláspontok is megfogalmazódtak, azonban mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez a kérdés Magyarországon súlyosbodó problémát jelent, és hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb felelősséggel, súllyal, gonddal, több eszközzel és több anyagi támogatással kell ezzel a problémával megpróbálni megküzdeni.
A vitában résztvevők valamennyien tisztában voltak azzal, hogy egy interszektoriális együttműködésnek a megteremtése milyen nehéz, hogy még a kormányzat elhatározásával megtámogatva is milyen sok gondot jelent a megfelelő megoldást, a megfelelő együttműködési formákat egy ilyen bonyolult kérdéskörben megtalálni. Azonban az országgyűlési határozatban megfogalmazott szervezeti javaslatokat a vitában részt vevők valamennyien vitatták, vagy valamennyien kétségüket fejezték ki a tekintetben - erről Dobos Krisztina az imént már szólt -, hogy ezek a javaslatok felelnek-e meg igazán mindannak, amit a megoldás érdekében tennünk kell.
Úgy gondoltuk, hogy nem lesz megfelelő az, hogyha ezt az ideiglenes bizottságot csupán a ciklus végéig működteti a parlament. Ettől túlságosan sok nem várható. Ha a parlament ezzel a kérdéskörrel kiemelten akar foglalkozni, akkor valamelyik főbizottságának a hatáskörébe kell utalni ezt a kérdést, és folyamatosan rá kell irányítani a parlamenti képviselők figyelmét is erre a tevékenységre. Ezt jobb megoldásnak találták a vitában résztvevők.
Úgy gondoltuk, hogy azért, mert a tárcaközi együttműködés eddig nem volt megfelelő, nem kell átszervezni a tárcaközi együttműködés már kialakult formáit, személyi és szervezeti változások persze elképzelhetők, több pénzeszközt lehet ennek a munkának a támogatására megadni, ugyanakkor egy külön elkülönült kormányhivatal azt a képzetet keltené az egyébként felelős tárcákban, hogy nekik semmi dolguk, és ezért ennek az új szervezetnek a felállítása, ennek a hasznossága valamennyiünkben kétségeket ébresztett.
És éppen ebből fakadóan természetesen azt a megoldást sem tartottuk jónak, hogyha a kormány, a tárcák, a parlament általános felelőssége mellett valami egyszemélyi kormánybiztos foglalkozna ezzel a kérdéssel, hiszen kormánybiztost általában egy akut kérdés megoldására érdemes kirendelni.
Ha egy olyan problémáról van szó, amelyik általános társadalmi gond, amelyiknek a súlyosbodásával kell a szervezeteknek, a politikai döntéshozóknak és testületeknek szembesülniük, akkor bizony intézményesen be kell rendezkedni arra, hogy itt mindenkinek dolga van, és mindenkinek egyre több lesz a dolga, még akkor is, ha saját felelősségi körében tisztességgel, nagy-nagy kooperatív készséggel látja el a feladatát.
Ebben foglalható össze tehát a mi bizottságunk álláspontja, kisebbségi vélemény nem fogalmazódott meg, hiszen ezekkel a megjegyzésekkel fogadta el általános vitára a szociális bizottság az ideiglenes bizottságnak a jelentését. Módosító javaslatokat a bizottságban dolgozó képviselőtársaim megfogalmaztak, és valószínű, hogy az általam elmondottak fognak hangot kapni a plenáris ülés vitájában is.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
