DR. KOLESZÁR LAJOS
DR. KOLESZÁR LAJOS
DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy elmondjam: jóleső érzéssel hallgattam az eddigi vitát, a bizottsági felszólalókat; úgy érzem, hogy képviselőtársaim áthatva, átgondolva és átérezve ezt a kérdést, amely valamennyi magyar embert, az ifjúságot, a gyerekeket komolyan fenyegeti, igyekeznek a politikai meggyőződésüket és hovatartozásukat félretenni.
Aki áttanulmányozta az eseti bizottság jelentését, az a mellékletekben föllelhette azt is, hogy a rendőrorvosi hivatalok, az igazságügyi orvostani intézetek és az orvosszakértői intézetek adatai alapján 1995-ben 204 - nagyobbrészt fiatal - ember halálát okozta valamiféle gyógyszer, drog, élvezeti cikk, ezek kombinációja akár alkohollal is. Ez a szám 1996-ban 289 volt. 1997 augusztusában már túlvoltunk a 300. haláleseten. Tehát, képviselőtársaim, nem nagy kunszt megjósolni azt, hogy ebben az évben bizonyára minden napra jut majd egy-egy teljességgel értelmetlen, elfogadhatatlan - és biztonsággal mondhatom: elkerülhető - haláleset.
Ugyanakkor a jelentés ezek mellett leszögezi, hogy a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer nem megfelelő színvonala és a drogfogyasztás elterjedésére irányuló rendszeres felmérések hiánya miatt nem lehet pontosan következtetni a hazai drogfogyasztók és drogfüggők számára. Szakértői becslések - melyek a rendelkezésre álló adatok alapján jöttek létre - megközelítően 150 ezerre teszik a drogfogyasztók számát, közülük feltételezhetően 30-50 ezer a drogfüggő, akik már önszántukból semmiképpen sem tudnak, csak orvosi segítséggel képesek szabadulni a szenvedélyüktől. De inkább az a valószínű, hogy életük hátralévő részében már képtelenek lesznek az egészséges emberi életmódra - és ha nem segítünk nekik, biztos, hogy így lesz.
S hogy ez a tendencia mit takarhat, miként progrediálhat az utóbbi években a magyar fiatalságot - nyugodtan állíthatjuk - a legjobban veszélyeztető kihívás. Nézzük meg, hogy körülbelül mit takarnak a hasonló európai adatok! Mert, képviselőtársaim, nincs okunk kételkedni abban, hogy a tőlünk nyugatra lévő országok hasonló adatai, a fogyasztási szokások rendkívül rövid időn belül nálunk is bekövetkeznek; legalábbis az eddigi történések ezt igazolják.
Az Európai Kábítószer- és Toxikológiai Megfigyelő Központ adatai szerint egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az itt ma már többször említett partydrogok, diszkódrogok, a szintetikus készítmények, mint az ecstasy, az LSD, az amfetaminszármazékok. A lakosság 1 százaléka él a veszélyes heroinnal, mely egyébként Magyarországon is rendkívüli módon terjed. A kokaint 1-4 százalék fogyasztja, és országosan eltérő a lakosságban, hogy körülbelül 5 usque 30 százalék nyúl a lágy drogokhoz.
Öt év felmérése alapján az Európai Unióban a 15-16 éves fiatalok 36 százaléka drogélvező. Érdekes az eltérés. Spanyolországban ezt 22 százalékra becslik, Franciaországban 15 százalék. Itt ma már - a bizottság véleményének ismertetésekor - elhangzott, hogy a 16 éves korosztályban 10,3 százalék az, aki már droghoz nyúlt. Joggal nyugtalanít bennünket a sorkatonák között észlelhető 5 százalékos drogfogyasztás. Névtelen, kérdőíves felmérés szerint ma már Magyarországon bármilyen kábítószerhez - kicsit félve mondom azt, hogy bárhol - hozzá lehet jutni, csak pénz kérdése.
Egy érdekes adat: a hazai felmérés szerint az aránylag nagyon könnyen beszerezhető amfetamin tartalmú tabletták ellenőrzése során - biztos fölmérés volt - megállapították, hogy a közel azonos küllemű tablettákban az egyikben 21 milligramm, a másikban 320 milligramm hatóanyag volt.
(10.40)
Így talán érthető, hogy ezek a tabletták - amelyekből egy-egy éjszaka három tablettára is szükség van - köny-nyen okozhatnak akár halálesetet is.
A statisztikai adatok tehát arról kell meggyőzzenek bennünket, hogy indokolt volt a parlament szintjén is foglalkozni a kérdéssel, hiszen reális és rendkívül nagy veszélyről van szó, melynek maradéktalan megszüntetésére egyetlen civilizált országban sem találtak eddig megoldást. Úgy tűnik, hogy a drogélvezet, a droghasználás teljes megszűnése nem látszik elérhetőnek, s ezzel a közeljövőben nekünk is együtt kell élnünk.
Az eseti bizottság munkájáról azt kell megállapítsuk, hogy az elmúlt év végén történt létrehozása óta a kiszabott feladatot alapos, körültekintő, a témában járatos, tudományos igényességgel foglalkozó szakemberek felkérésével, segítségével végrehajtotta. Mindenképpen hasznosnak ítélhető, hogy működése ideje alatt mindvégig igyekezett e területre ráirányítani az emberek, a társadalom figyelmét. Egy nagyon fontos, időszerű kérdést szakmai elkötelezettséggel, a politika eszközeit jól kihasználva tár most a parlament és a társadalom elé.
Örömmel hallottam az oktatási bizottság véleményét, hogy nem szabad különbséget tennünk a light és a kemény drogok között. Való igaz, elképesztő veszélyt rejt magában a light drogok legalizálása, mely ellen - úgy gondolom, én legalábbis így vagyok vele - messzemenően tiltakoznunk kell. Szükség van a szórakozóhelyeket sújtó intézkedésekre - már azokra a szórakozóhelyekre, ahol drogot árulnak -, hiszen így a kínálatcsökkenés eszközét próbáljuk megvalósítani.
A jelentés helyesen állapítja meg, hogy az utóbbi években rendkívül felgyorsult, súlyosabbá és differenciáltabb vált a hazai kábítószer-használat. Ennek kezdeti időpontja a rendszerváltás idejére tehető, jelezve ezzel, hogy az előző kormányzat is felelősséggel tartozik az ügy iránt. Egyre erőteljesebb az igény a nagyobb egészségügyi kockázattal, egészségkárosodással járó szerek, a droghasználati módok - ami vénás befecskendezést jelent - iránt, ezáltal rendkívüli módon növekszik az ebből eredő halálesetek száma. Sajnálatos, hogy ezen belül igen intenzíven nő a fiatalok között a szórakozással egybekötött droghasználat; a már eltérő anyagot tartalmazó amfetamin származékokról van szó. Sajnálatos - és ez benne van a jelentésben -, hogy növekszik a fiatal nők száma a heroinisták és más, fokozottan veszélyes kábítószert élvezők között. Természetesen ebből az is következik, hogy növekszik a kábítószer beszerzésével, illetve az ezzel az élvezettel kapcsolatos bűncselekmények száma.
Nem volt feladata a bizottságnak bizonyos előrejelzés, de közismert, hogy az illegális üzleti világból kiszoruló tőke a prostitúcióban és a kábítószer-kereskedelemben keres magának helyet, ami vésztjóslóan a már itt többször említett gondok fokozódását jelentheti. Szükséges és indokolt tehát, képviselőtársaim, hogy mi is ratifikáljuk az Európa Tanácson belül működő csoport kábítószerüggyel kapcsolatos ajánlásai és konvenciói közül a bűncselekményekből származó jövedelmek tisztára mosásáról, felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 1990. évi Európa tanácsi egyezményt. az 1967. évi nápolyi egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyveit a vámhatóságok közötti segítségnyújtásról, valamint az 1977. évi európai egyezményt a terrorizmus felszámolásáról. Ezáltal, úgy gondoljuk, a schengeni egyezmény által létrehozott információs rendszerhez történő csatlakozásunk és a Phare-támogatási lehetőség felgyorsíthatja a szervezett bűnözés elleni fellépés infrastruktúrájának kiépítését.
Az Európai Unió bizottsága elégedett felkészültségünkkel, melyben a kábítószerek elleni harchoz igénybe vehető lehetőségeinket igyekszünk bővíteni. Mi magunk azonban nem lehetünk túlságosan nyugodtak és elégedettek az eseti bizottság jelentése alapján. Van mit tennünk. Vagy legalábbis volna. Nekünk, itt e Házban, és mindenkinek a saját háza táján. A családoktól kezdve az iskolán, az egyházakon, a minisztériumokon, a bűnüldöző szervezeteken keresztül a megelőző, felvilágosító intézményeken át egészen a kábítószerügyi tárcaközi bizottságig.
Bizonyára mindannyiunk által ismertek a növekvő mennyiségben a bűnüldöző szervek és a Vám- és Pénzügyőrség által lefoglalt kábítószer-mennyiségről szóló adatok. Elmondták előttem, hogy hússzorosára nőtt a lefoglalt amfetaminmennyiség. Viszont azt is tudjuk - és ez közismert -, ha többet foglalnak le, igyekeznek többet beszállítani. A keresletnövekedés kielégítésére a beszállítással együtt akár nőhet a hiánycikként megjelenő kábítószer ára. Joggal tartja a bizottság ezt a kérdést szociális, egészségügyi, kulturális és kriminális problémának. A drogambulanciákon a társadalom minden rétege fellelhető. A gazdag, magával mit kezdeni nem tudó vállalkozó, aki a drága kábítószerekhez nyúl, mert úgy gondolja, hozzá az illik; a szegény szipus; a diszkródrogot fogyasztó fiatal, aki ingyenes névtelen telefonon próbál segítséget kérni, és ha a drogambulancia megnyeri a bizalmát - mert az adatkezelés olyan -, akkor mihamarabb - és ez így van rendjén - kerül be a rendszerbe.
Messzemenően egyet kell értenünk azokkal, akik azt állítják, hogy a kábítószer-élvező, -fogyasztó vagy -függőségben szenvedő nem gyógyul meg attól, ha lebuktatjuk, bezárjuk és üldözzük. Beteg és egyre betegebb emberekről van szó, akik segítség nélkül egyre közelebb kerülhetnek a halálhoz. Valóban, nem a fogyasztót, hanem a terjesztőt kel üldöznie a rendőrségnek. Tudjuk, hogy az illegális drogok fogyasztása bűncselekmény. De hála az égnek, lehetőségük van azoknak, akik vállalják a hathónapos kezelést, mentesülniük a büntetés alól - már azoknak, akiknek a közelében működik drogambulancia és esetleg nem kell más megyékbe menni. Olyan drogambulancia, amely a szakmai elveknek is megfelel, ahol orvosi segítség mellett a szakmai kollégiumok és szakmai irányelvek alapján tudják őket kezelni, Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Zalaegerszegen, Gyöngyösön, Győrben, Veszprémben és Miskolcon áll rendelkezésre.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Messzemenően támogatni tudjuk az eseti bizottság azon jelentését, hogy meg kell teremteni a finanszírozási hátterét annak, hogy legalább minden megyében legyen egy stabil finanszírozási háttérrel, szakmailag ellenőrzötten működő drogambulancia.
Tisztelt Ház! A drogellenes kérdéskörben valamennyi résztvevő összefogására szükség van. Nem vitatható a család szerepe; a civil szervezetek, az egyház, az iskola, a bűnüldöző szervek kifogástalan működése jelentős anyagi áldozatok mellett sem eradikálhatja ezt a kérdést. Azokban az országokban sem sikerült ezt a kérdést megoldani, ahol nálunk sokkal, de sokkal többet tudtak ennek a kérdésnek a felderítésére és megoldására fordítani. Az Amerikai Egyesült Államokban a közelmúltban 6 milliárd dollárt fordítottak erre a kérdésre, ami talán hozhat valamiféle sikert.
A rendszerváltást megelőző időszak e problémával történő nyílt szembenézése hiányában azonban - mint előttem már elmondották - nem épültek ki azok a rendszerek, amelyek ebben segíthettek volna. A szigorú tiltás ellenére szedte és szedi ma is áldozatait a drogfogyasztás. A drogellenes bizottság jelentésében szerepel az 1991-ben létrehozott KTB munkájának értékelése is. Ellentmondásosnak véleményezik a tevékenységét. Mi tagadás, valóban, a mai napig sem készült el a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia. A bizottság ezt rögzíti is. Igaz, hogy ezt szervezeti, személyi és pénzügyi feltételek akadályozták. Rendkívül erős reformra szorul ennek a bizottságnak a munkája; igaz, megújulást kellene elérnie.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(10.50)
