JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 1996. december 10-i ülésnapján az általam '96. október 7-én benyújtott javaslatot elfogadta, és tizennégy tagból álló parlamenti eseti bizottságot hozott létre. A bizottság ez év február közepétől dolgozott.
Feladatunk volt a kábítószer elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezmények, ajánlások és a tárgykörben folyó ratifikációs munkálatok áttekintése, a vonatkozó nemzetközi dokumentumok és a hazai jogi szabályozás összevetése. Feladatunk volt továbbá a kábítószerügyi tárcaközi bizottság tevékenységének megismerése és tájékozódás a kábítószer-problémára irányuló prevenció, terápia, rehabilitáció és bűnüldözés hazai környezetéről, illetve az erről való meggyőződés helyszíni látogatások alkalmával. A bizottság feladata volt még, hogy tapasztalatai alapján szükség szerint kezdeményezze a kormánynál a meglévő jogszabályok módosítását vagy új jogszabályok benyújtását, végül pedig, hogy munkájáról jelentést készítsen, melyet első alkalommal ‘97. szeptember 30-ig kellett az Országgyűlés elé terjeszteni. A bizottság a határidőnek pontosan eleget tett.
A bizottság álláspontja megalakulása óta az, hogy ezek a feladatok kizárólag akkor teljesíthetők, amennyiben nem csupán az intézményrendszer jogi környezetének, hanem működési feltételeinek és magának a jelenségnek: a hazai kábítószer-probléma sajátosságainak megismerésére is törekszünk.
Tevékenységünk során a következő megismerési módszereket alkalmaztuk: anyagokat gyűjtöttünk, szakértői munkacsoportokat alakítottunk pártok delegált szakértői és más felkért szakértők részvételével, mindösszesen húsz fő szakértő részvételével: egy a megelőzés, gyógyítás, illetve rehabilitáció kérdésével foglalkozó csoport, egy jogi munkacsoport, egy bűnüldözési munkacsoport és egy tömegkommunikációs munkacsoport dolgozott a bizottság mellett. Főhatóságok és más intézmények képviselőinek bizottsági meghallgatását kezdeményeztük. A bizottság számára tájékoztatók, jelentések és szakértői anyagok készültek, ezeket bizottsági ülésen megvitattuk. Februártól szeptember 30-ig mindösszesen húsz alkalommal üléseztünk. Intézménylátogatásokat tettünk: összesen hét intézménybe látogattunk el. Parlamenti nyílt napot szerveztünk a kábítószer-probléma területén működő civil szervezetek és a kérdéskörrel foglalkozó szakemberek számára. Ezen mindösszesen körülbelül 180 szervezet 380 képviselője vett részt.
Megkértük munkánkhoz a kábítószerügyi tárcaközi bizottság észrevételeit. Külön megkértük a kábítószeresekkel foglalkozó civil szervezetek véleményét a jelentéstervezetről. Bizottságunk Márfai Péter képviselőt kérte fel a bizottság munkadokumentumainak Interneten történő elhelyezésére, amely az első bizottsági honlap a magyar parlament történetében, amely nyilvános, ugyanakkor felhasználója számára anonimitást biztosító információforrás. A bizottság web-oldala most is működik, www.nodrog.hu néven bárki elérheti az interneten.
Szeretném leszögezni, hogy a bizottság tevékenysége a tiltott és visszaélésre alkalmas pszichoaktív anyagok orvosilag indokolatlan fogyasztásának problémájára irányult. Vizsgálódásunknak nem volt tárgya az alkohol, nem tértünk ki a dohányzásra mint káros szenvedélyre sem.
Engedjék meg, hogy expozémban kitérjek a '80-as évek kábítószer-problémájára, ami a határok megnyitása előtti állapot volt. A hazai kábítószer-epidémia e korábbi szakaszának említett jellegzetessége máig ható tanulságokkal szolgál.
Az egyik, hogy hazánkban is kialakult egy generáció, amelynek az élvezeti szerekhez, kábítószerekhez fűződő viszonya eltér az előtte felnövőkétől, és a rákövetkező korosztályokra már ez az új, megváltozott viszony jellemző. Egy másik lényeges tanulság: szigorú tiltás és represszió mellett, illetve ennek ellenére is kialakul és fennmarad a drogfogyasztás.
A kábítószer-problémával kapcsolatos politika és ideológia területén fordulatot hozott az 1985. év. Ennek bizonyítéka a fiatalkori bűnözés helyzetével foglalkozó '85. évi minisztertanácsi határozat, amely az akkori droghelyzetre figyelemmel olyan intézményhálózat kiépítését sürgeti, amely átfogja a megelőzés, gyógykezelés, utókezelés és a rehabilitáció rendszerét.
'87-ben négy drogambulancia nyílt meg: két felnőttambulancia Budapesten, két ifjúsági ambulancia Szegeden és Pécsen. Ugyanebben az évben kezdte meg működését Dunaharasztin az Evangéliumi Püspöki Gyülekezet Rehabilitációs Otthona. '88-ban megnyílt az első, kifejezetten a kábítószerrel visszaélők kórházi kezelését szolgáló drogosztály. '90-ig még három rehabilitációs otthon nyílt meg: a református egyházé Ráckeresztúron és Zsibriken, valamint a pécsi drogambulancia irányításával Keszün és egy ifjúsági drogambulancia Debrecenben. Végül meg kell említeni, hogy a kábítószer-probléma a '80-as évek végére kutatható társadalmi jelenséggé minősült. Ennek bizonyítéka a "Társadalmi beilleszkedési zavarok" kutatási programon belül létrejött 5. számú, úgynevezett drogkutatási alirány.
A '80-as évek azonban ma már csak boldog békeidőként említhetők a jelen tendenciáihoz képest. 1992-re a kábítószer-problémának minden olyan jelensége - a kábítószer-bűnözés legsúlyosabb formáit kivéve - megtalálható volt Magyarországon, amely Nyugat-Európában is létezett. Nemcsak tranzit-, hanem immáron célország lettünk, bár talán nem alakult ki az illegális kábítószerek munkamegosztáson alapuló szervezett piaca.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az indikátorok adatai alapján a kábítószer-helyzet '92-t követő alakulásának leglényegesebb jellemzői a következők: az egészségügyi intézményekben egy-egy évben kezelt kábítószer-fogyasztókra vonatkozó adatok részben a kezeltek számának emelkedését mutatják, részben a fogyasztási szokások változását. Megállapítható, hogy hazánkban '94 és '96 között a kezelésen megjelentek között megduplázódott az opiátfogyasztók száma, ezen belül háromszorosára nőtt a heroinfogyasztók száma. A Magyarországon nyilvántartott heroinfüggők száma mindösszesen 494. A számok nagyságrendjéhez hozzátartozik, hogy például Svájcban ez a szám 33 ezer, Hollandiában 23 ezer a regisztrált heroinfüggő. Igaz, ott talán kevésbé rizikós a kórházi kezelésen részt venni, és biztosított a kezelésben lévő drogbetegek anonimitása. A kezelésen megjelent kábítószeresek között - 1994-ben ez 2806 volt, '95-ben már 3263, '96-ban már 4233 a legnagyobb arányban - mintegy huszonötszörösére - az amfetamint és származékait fogyasztók száma nőtt, a szerves oldószereket fogyasztók száma pedig a felére csökkent.
A nyilvántartottak életkori adataiból kiderül, hogy a drogfogyasztás alsó korhatára jellemzően a 16-19 év. A kezelési statisztikák szerint a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók között az intravénás droghasználók száma '94-től '96-ig évente megkétszereződött. Még '94-ben 230, '95-ben 498, '96-ban már 933. Ezzel összefüggésben meg kell említenem, hogy '86 és '97 között az AIDS-betegségben meghalt 164 emberből mindösszesen 1 külföldről hazatelepült személy volt intravénás drogfogyasztó. Nincsenek pontos, megbízható adataink a kábítószer-használattal kapcsolatos magyarországi halálesetekre vonatkozóan.
Az illegális kábítószer-kereskedelem növekedését jelzik a lefoglalások, a Vám- és Pénzügyőrség felderítési adatai. Míg Magyarországon '90-ben 6,3 kilogramm kábítószert foglaltak le a hatóságok, addig '96-ban 1146 kilogrammot; az emelkedés több mint száznyolcvanszoros. A lefoglalt kábítószerek döntő többsége heroin volt. A csökkenés csak részben vezethető vissza arra, hogy új, hazánkat elkerülő kábítószer-tranzitútvonalak jöttek létre. Ennél meghatározóbb okok a Balkán-útvonalat ellenőrzésük alatt tartó török és albán bűnszervezetek új szállítási módszerei.
(9.20)
Az utóbbi években jelentős arányban nőtt - 1994-96 között majdnem hússzorosára - a lefoglalt amfetamin, speed és ecstasy-tabletták, illetve por száma. 1994-ben ez 317, 1996-ban 5818 a statisztikai szám. A vám- és pénzügyőrség 1991-ben 12 kábítószer-csempészetet derített fel, 1996-ban már 52-t, '97 első félévében eddig 43-at. A kábítószer-bűnözés emelkedő tendenciájú, szerkezete változóban van.
A kriminológiai értelemben vett kábítószer-bűncselekmények közül 1990-ben 34 visszaélés kábítószerrel és 8 kóros szenvedélykeltés vált ismertté, ezzel szemben '96-ban számuk 400, illetve 11. A kábítószer-bűnözés mértékének és a hazai kriminalitásra gyakorolt hatásának reális megítéléséhez az előző adatokhoz azonban hozzá kell tennem, hogy a '96-ban elkövetett 411 bűntény az abban az évben ismertté vált összes bűncselekménynek csupán a 0,1 százaléka volt. Meg kell jegyeznem, hogy a szakirodalom szerint a becsült látencia tíz-százszoros.
Növekszik a kábítószer-fogyasztással összefüggő beszerzési bűnözés. Ez a tipikus, jellemzően vagyon elleni bűncselekmény a droghoz jutás érdekében történik. Növekszik a következménybűnözés; a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekményeket tartjuk így nyilván.
A kábítószer-bűnözés szerkezetének és egyúttal a hazai drogszíntérnek a változását is jelzi az elkövetőknek a megvalósított cselekmények, illetve állampolgárság szerinti megoszlása. 1995-ben a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény elkövetése miatt ismertté vált 455 bűnelkövetőből 227 fő az illegális kereskedelem valamelyik fázisában vett részt. 1990-hez képest ez több mint negyvenszeres növekedés. 1992 óta folyamatosan nő a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény miatt meghozott ítéletek száma. Az 1992. évi 34 főhöz képest 1996-ban 179 személyt ítéltek el. Azonban itt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összes elítélt 0,1, illetve 0,2 százaléka. Az elkövetett cselekmények fokozódó súlyosságára következtethetünk abból, hogy a szabadságvesztésre ítélteknél a kiszabott büntetés átlagos időtartama 1990-ben 2,3 év, míg '96-ban 4,7 év volt.
A kábítószer-probléma összetettségét és a drogszíntér szereplőinek differenciáltságát mutatja, hogy a büntető törvénykönyvben az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett 282/A §-on alapuló alternatív kezelés intézményét jelentős számú elkövető tekintetében alkalmazzák a hatóságok. 1994-96 között 1177 személlyel szemben indult büntetőeljárás visszaélés kábítószerrel bűncselekmény miatt, és közülük 330-an vehettek részt a büntetőeljárás alternatívájaként megelőzési vagy kezelési programban. A 330 főből 1996 végéig 163 fejezte be a hathónapos kezelést. A szóban forgó időszak elkövetőinek legalább 27 százaléka tehát kizárólag a saját fogyasztásával kapcsolatos visszaélést követett el.
Egy 1995-ben folytatott és 5 ezer budapesti, valamint 15 ezer vidéki középiskolásra kiterjedő reprezentatív vizsgálat megállapította, hogy a 16 éves középiskolásoknak átlagosan 10,3 százaléka fogyasztott már drogot élete folyamán. Egy '97-es felmérés szerint a hadseregbe besorozott 36 ezer fiatalból 1706 állította, hogy találkozott már a droggal. A szakorvosi vizsgálat során ez 818 személynél beigazolódott, köztük 48 kábítószerfüggő van. A felmérésből az is kiderült, hogy a sorkatonák körében a droghasználók aránya 5 százalék.
A kábítószer-fogyasztók körébe egyaránt beletartozik a szegény, hajléktalan szipus, a jómódú családból származó heroinista, a kokainista üzletember, a diszkódrogot fogyasztó fiatal vagy a füvet használó ifjú entellektüel. Ma már hazánkban is létezik az úgynevezett rekreációs, kizárólag hétvégeken vagy kikapcsolódás céljából drogot fogyasztók nagy létszámú csoportja. Csupán a saját kábítószer-fogyasztásuk finanszírozása érdekében a drogterjesztésbe bekapcsolódó úgynevezett pusherek, valamint a kiskereskedők, az úgynevezett dealerek mellett megjelentek azok a személyek is, akik kizárólag anyagi haszon végett vesznek részt az illegális előállításban vagy kereskedelemben.
A nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer nem megfelelő színvonala és a drogfogyasztás elterjedtségére irányuló rendszeres felmérések hiánya miatt a bizottság álláspontja szerint nem lehet pontosan meghatározni a hazai drogfüggők és drogfogyasztók számát. Megítélésünk szerint hazánk a közepesen súlyos kábítószer-helyzetű országok közé tartozik. Az említettek alapján bizottságunk szerint Magyarországon a kisebb-nagyobb rendszerességgel drogot fogyasztók száma mintegy 150 ezer fő lehet, és közülük feltételezhetően 30-50 ezer a drogfüggők száma. Bizottságunk a hazai kábítószer-jelenséget szociális, egészségügyi, kulturális és kriminális problémának tartja.
A tények után a jogi helyzettel kapcsolatos legfontosabb megállapításainkról szólnék.
A Btk. büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélést. Tiltott a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszteni, előállítani, megszerezni, tartani, kínálni, átadni, forgalomba hozni, az országba behozni, onnan kivinni, az ország területén átvinni vagy azzal kereskedni. Az alapeset büntetési tétele öt évig terjedő szabadságvesztés. Még súlyosabb büntetés, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés vár azokra, akik a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerrel bűnszervezet tagjaként vagy megbízásból követik el.
A kábítószer-fogyasztás ugyan nem szerepel a tiltott magatartások között, azonban a megszerzés büntethetősége és az erre vonatkozó jogértelmezés alapján gyakorlatilag a fogyasztás is büntetendő cselekmény. A fogyasztó azonban enyhébb elbánásban részesülhet, mint a kereskedő. A Btk. 282/A §-a lehetővé teszi a csekély kábítószer-mennyiséget saját használatra termesztő, előállító, megszerző vagy tartó elkövető büntethetőségének megszűnését, ha az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hathónapos folyamatos kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült.
A kábítószer fogalmát a Btk. nem határozza meg, tehát keretjogszabálynak tekinthető e szakasza. A kábítószerekre a BM és az Egészségügyi Minisztérium 1968.(V.12.) számú, illetve a pszichotrop anyagok listájára a 27/1997. számú Népjóléti Minisztérium-BM együttes rendelet vonatkozik. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott állásfoglalása szerint kábítószernek a Btk. 282. és 282/A § alkalmazásában csak az 1-2. jegyzékekben szereplő pszichotrop anyagok tekinthetők, a 3-4. jegyzékekben felsorolt pszichotrop anyagok és törzskönyvezett gyógyszerkészítmények kábító hatású anyagok lehetnek.
A Btk. 282. § (5) bekezdése büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélésre irányuló előkészületet. Ez három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 282. § (3) bekezdése a visszaélés kábítószerrel büntette minősített esetének tekinti, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerrel követik el. A jelentős és a csekély mennyiség mértékét viszont nem a Btk., hanem a Legfelsőbb Bíróság már idézett állásfoglalása határozza meg. Eszerint csekély mennyiségűnek értékelték a kábítószerhez hozzá nem szokott fogyasztóra vonatkoztatott halálos, illetve mérgező adag legfeljebb tízszeresét, és jelentős mennyiségűnek az ilyen adag több mint százszorosát. A csekély mennyiségre elkövetett bűncselekmény egyébként továbbra is vétségnek számít, melynek büntetése két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
A kábítószer-probléma büntetőjogi szabályozásához tartozik még, hogy a büntetőeljárási törvény 101. §-a alapján az eljárás tárgyául szolgáló kábítószert le kell foglalni. A Btk. 77. és 286. §-ainak értelmében pedig kötelező az elkobzás kábítószerrel történő visszaélés esetén.
Megállapíthatjuk, hogy törvényeink és rendeleteink alapvetően harmonizálnak a vonatkozó ENSZ- és egyéb nemzetközi normákkal. Néhány fontosabb megoldandó problémára azonban szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik ilyen, hogy a joganyag koherenciája nem tökéletes. A másik, hogy nem csatlakoztunk a tárgykörrel kapcsolatos valamennyi európai egyezményhez. A kábítószer és pszichotrop anyagok listája, illetve jegyzéke rendszeres ellenőrzésre, illetve kiegészítésre szorulna. A törvények szerint kábítószerek, illetve pszichotrop anyagok gyártásával, forgalomba hozatalával, feldolgozásával csak állami szervek foglalkozhatnak. A privatizáció viszont alapvetően megváltoztatta a gazdasági tulajdonviszonyokat, jelenleg alig lehet olyan gazdálkodó szervezet, amely a vonatkozó jogszabályokban szereplő feltételeknek megfelelne.
(9.30)
A kábítószerek raktározása ma nem megfelelően megoldott. Nem egyértelmű és tartalmilag is kifogásolható a lefoglalt, elkobzott kábítószerekkel kapcsolatos hatósági eljárásra vonatkozó szabályozás. A Btk. visszaélés kábítószerrel tényállása nem felel meg az alkotmányos büntetőjog követelményeinek, nem határozza meg ugyanis a büntetőjogi felelősséggel ezen a területen összefüggő alapkategóriákat, így a kábítószer fogalmát, a csekély és jelentős kábítószer-mennyiségeket. Az idézett fogalmak és mennyiségek törvényi meghatározásának hiánya megítélésünk szerint jogbizonytalanságot eredményez. A Btk. tényállásainak szabályozása nem kellően differenciált. A csekély és jelentős mennyiségeknek a Legfelsőbb Bíróság 155. számú büntető kollégiumi állásfoglalásában meghatározott viszonyítási alapjának terminológiája - nevezetesen a halálos adag tíz-, illetve százszorosa - a közvélemény számára aggodalmat keltő. Meg kell adni a drogbetegek számára a gyógyulásuk esélyét, a gyógyulásukhoz való jogukat. A drogok Btk.-ban szereplő csekély mennyisége felső határának ezt a jogot biztosítani kell, nem többet, de nem is kevesebbet.
Nincs megfelelően szabályozva a szórakozóhelyek ellenőrzési és szankcionálási lehetősége, ahol drogárusítást folytatnak, illetve folytathatnak.
Nincsenek megfelelő rendészeti eszközök arra vonatkozóan, hogy a kábítószerfüggő személy ne kaphasson vezetői engedélyt, és a visszaélés kábítószerrel bűncselekménye miatt elítélt személyt igazgatási úton el lehessen tiltani a gépjárművezetéstől.
A jogi környezet után szólni kell a megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció helyzetéről is. A megelőzés indokolatlanul kisebb hangsúlyt kapott a kínálatcsökkentéshez képest. A megelőzés megfelelő intézményes bevezetése a mi megítélésünk szerint a legfontosabb feladat.
Az elsődleges megelőzésről. Hazánkban már a nyolcvanas évek elején beindultak drogprevenciós modellkísérletek, és ma már sok olyan megelőzési program van, amely - ha ismerik - választható az iskolai pedagógusok számára. Ezek között, sajnos, csak egyetlen olyan van, amely nemzetközi mércével mérve megfelelő hatékonyságvizsgálattal rendelkezik. Fontosnak tartjuk a prevenciós programok áttekintését a nemzeti alaptanterv szempontjából és a nemzeti alaptanterv drogokra vonatkozó részének áttekintését, a prevenció alapelveinek szempontjából. Javasoljuk a két program összhangjának megteremtését egymással.
Nem világos, hogy a különböző állami források évente mekkora összeget bocsátanak a preventív, ezen belül drogmegelőzési feladatok elvégzésére, és a forráselosztás elvei és szempontjai a mi megítélésünk szerint nem átláthatóak. Nem kerülnek nyilvánosságra a támogatott programok. Bizottságunk javasolja, hogy a továbbiakban sokkal átláthatóbb pályázati rendszer alapján, szakmai protokoll és akkreditációs szempontjait figyelembe vevő támogatási gyakorlat alakuljon ki figyelemmel a civil szervezetek hiánypótló tevékenységének financiális igényeire.
Az elsődleges megelőzés és a nevelés az oktatás szempontjait is magában foglalja. Ennek ellenére a primer prevenció tudományos ismeretei nincsenek benne sem a pedagógusképzésben, sem a továbbképzésben. A pedagógiai főiskolákon és más, oktatással és neveléssel foglalkozó felsőfokú oktatási intézményekben létre kell hozni primer prevenciós tantárgyakat és fakultációkat elméleti és gyakorlati képzettségű oktatókkal. Fontosnak tartjuk az ifjúság bevonását a drogmegelőzésbe. Ezért kiemelten javasoljuk a megelőzésnek mindazon formáját, ahol felkészült tizenéves kortárs segítők segítik a prevenciós szakemberek munkáját. Kevés a nyomtatásban megjelent tanári kézikönyv, szakmai anyag, oktatási segédanyag és demonstrációs eszköz, amely bármilyen érdeklődő pedagógus számára könnyen hozzáférhető.
Több olyan országos hatáskörű szervezet is van, amely deklarálja a megelőzés iránti elkötelezettségét és kötelességét, de nem világos sem a szélesebb, sem a szakmai közvélemény előtt, milyen a munkamegosztás és együttműködés a szervezetek között. Javasoljuk a kompetenciák pontos kijelölését, például a Nevi és a Mentálhigiénés Programiroda között.
A hazai tömegkommunikáció, bár sokat foglalkozik a drogtémával, de a közlések negatív következményeit elkerülő szemlélet nem mindenütt tapasztalható. Emiatt a fogyasztás terjedését is elősegítheti, illetve mítoszok, előítéletek forrása lehet, s esetenként terjesztője is. A sajtó tisztelt képviselői talán nem találják sértőnek, ha azt javasoljuk, számukra célszerű lenne önkéntes, speciális felkészítő tanfolyamokat szervezni.
A gyógyítás és a rehabilitáció intézményrendszere embrionális állapotban van. Az egyes kezelőhelyek aktuális lehetőségek alapján jöttek létre, a mai időszakban alakul ki az egységes társadalombiztosítási finanszírozásuk. Nincs elég speciális, könnyen hozzáférhető, kórházi körülmények közötti drogfogyasztás lehetőségeit kizáró, hatékony, bennfekvő kórházi osztály vagy részleg. Nincs elegendő drogambulancia. Nincsenek a rehabilitáció átmeneti intézményei a nappali és éjszakai kórházak, szanatóriumok. Nem elegendő a rehabilitációs otthonok kapacitása sem. Kevés számban állnak rendelkezésre a hazai méregtelenítési és visszaesés-megelőzési gyakorlatban a nemzetközileg elfogadott alapgyógyszerek. A methadonkezelés eddigi hazai gyakorlata megfelelő dokumentumok és protokollok hiányában nem kiértékelt. Megyénként létre kellene hozni megfelelő szakmai infrastruktúrával legalább egy-egy drogambulanciát.
A Népjóléti Minisztériumnak javasoljuk átfogó rendezési terv készítését a drogbetegeket kezelő intézmények egységes finanszírozására. A terv kidolgozását meg kell előzni a kábítószeresek gyógyításával és rehabilitációjával foglalkozó szervezetek országos értékelésének a szakmai protokollok alapján. Ennek az értékelésnek az alapján lehetne meghatározni a tb-finanszírozás feltételeit, a rendszerbe lépés algoritmusát. Szükség van az ellenőrzési rendszer kidolgozására is.
A drogmegelőzés, a drogbetegek gyógyítása és rehabilitációja állami támogatottságának a korlátai és az állampolgárok önszerveződési szabadsága miatt a kilencvenes években egyre több civil szervezet alakult. A civil szervezeteket általában az jellemzi, hogy tevékenységükben keverednek laikus és szakmai szempontok, ugyanakkor kívül esnek a szakmai szervezetek kontrollján, és feladataikat legtöbbször az állami szervek által nem ellátott területeken fejtik ki. Szerepük tehát előrevivő, hézagpótló, fontos és támogatandó.
A kábítószer-bűnözés intézményrendszere a megítélésünk szerint esetenként tragikomikus. Problémája a következő. A rendőrképzés egyik szintjén sem része a tananyagnak a kábítószerrel kapcsolatos alapvető ismeretek oktatása. Így jelenleg esély sincs arra, hogy az alapismereteket az oktatásban megszerzett rendőr helyi szinten kábítószer-üldözésre szakosodhasson. A hazánkban működő nemzetközi rendőriskolák főleg a továbbképzési célokat szolgálják, és csak nyelvismerettel vehetők igénybe.
A területi kábítószer-bűnözés üldözése is komoly probléma. A közelmúltban létrehozott megyei szervezett bűnözés elleni egységeknél és a KBI területi alosztályainál igen alacsony, a mi megítélésünk szerint nem elégséges a kábítószerre szakosodott nyomozók száma. A helyi kábítószer-bűnüldözés egyáltalán nem megoldott. A helyi - tehát kerületi vagy városi - kapitányságok jelenleg nem is foglalkozhatnak kábítószer-üldözéssel, az utcai terjesztés elleni fellépésre jelenleg nincsenek a helyi rendőrségnek szakosodott egységei.
Összességében a főállásban kábítószer-üldözésben dolgozók száma, beleértve a szakértőket és a kábítószer-kereső kutyavezetőket is nem éri el országosan a 60 főt, ami az elkövetői kör becsült számát figyelembe véve bármilyen összehasonlításban is nagyon alacsony létszám. Úgy gondoljuk, hogy ezen még sok-sok Jerry Lee sem képes változtatni.
Feladatunk volt a kábítószerügyi tárcaközi bizottság munkájának értékelése. Úgy ítéltük meg, hogy a KTB elmúlt hat évi tevékenysége ellentmondásos. A KTB a kormányhatározatban előírtak közül eleget tett a nemzetközi kapcsolatok kialakításának koordinálására vonatkozó kötelezettségének, részben pedig tárcaközi koordinációs feladatainak. Feltételek és eszközök hiányában sem teljesíthette az erőforrások elosztásával és a döntések folyamatos ellenőrzésével kapcsolatos feladatait. A mai napig sem készült el a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia és bizottságunknak nincs tudomása arról, hogy a KTB évről évre meghatározta volna a kábítószer-politika mindenkori hazai prioritásait.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a KTB lényegében nem hajtotta végre a kormányhatározatban számára előírt feladatait. A feladatok teljesítése elmaradásának a KTB-n kívüli és a testület működésére visszavezethető okai egyaránt vannak. Szeretnék rámutatni arra, hogy az alkalmatlan munkaforma miatt nem valósulhatott meg összehangolt kormányzati intézkedéssorozat a kábítószerek fogyasztásának visszaszorítására. Ugyanakkor egy-egy metszetben előrelépés is történt a drogpolitika területén a KTB és a kormány munkájának köszönhetően.
Bizottságunk a már elmondottakra figyelemmel minősítette a KTB munkáját ellentmondásosnak és figyelemmel a hazai droghelyzetre és a kábítószer-problémával kapcsolatos intézmények jellemzőire, a kormányzattól elvárt fellépésre, javasolja a KTB mint munkaforma átalakítását 1997. december 31-ével és '98. január 1-jei határidővel a kábítószer-politika összehangolására más kormányzati munkaforma létrehozását.
(9.40)
Összességében megállapítható, hogy a kábítószer-problémával kapcsolatos állami intézményrendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, a droghasználattal összefüggő egészségügyi ártalmak és társadalmi károk hatékony csökkentésére. A kedvező irányú változásokat előmozdító intézkedéssorozat kidolgozása során azonban figyelembe kell venni a kábítószer-probléma bizonyos európai uniós tagországokhoz képesti pozitív jellemzőit is.
Úgy gondoljuk, hogy kialakítandó drogpolitikánknak nem lehet célja sem bármelyik illegális drog legalizálása, sem a drogmentes társadalom elérése. Hiszem, hogy a kábítószer-fogyasztás terjedésének visszaszorítása és a droghasználatból fakadó hátrányok csökkentése a kínálat-kereslet és ártalomcsökkentés egyensúlyára, az állam és az önkormányzatok tevékenységére, a helyi közösségek és a civil szervezetek szerepvállalására épülő drogpolitikától remélhető. Ennek kialakítása érdekében a bizottság az említetteken túl is sok konkrét javaslatot fogalmazott meg a kormány számára.
Feltételezem, képviselőtársaim hozzászólásaikban javaslatokat fogalmaznak majd meg, hogyan lehetne intézkedéseket jobban, gyorsabban megvalósítani. Bízom abban, hogy a vitában javaslataink konkrétabbá, jobbá válnak, hiszen a bölcsek köve egyikünk birtokában sincs, de valamennyien felelősséget érzünk a kábítószerek terjedésének visszaszorítása ügyében, amely immár nem halasztható tennivalókat sürget.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
