JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A késői órára való tekintettel csak rendkívül röviden szeretném összefoglalni az itt elhangzottakat, de mielőtt ezt megtenném, mivel Bauer Tamás képviselőtársam egy olyan kérdést nyitott föl, ami valóban egy tartalmi és ki nem vitatott kérdés, erre két mondattal reagálnék.
Ami a kábítószert megkülönbözteti az összes többi szenvedélybetegségtől, az a hozzákapcsolódó bűnözés, de az én megítélésem szerint nem az a fajta bűnözés, amelyről Bauer Tamás beszélt, amely azt mondja, hogy azért bűnözés, mert tilos adni-venni, hanem ami közvetlenül a fogyasztáshoz tartozik, és különben beszerzési bűnözésnek és következménybűnözésnek nevezzük. Az egyik az, amit a kábítószer-fogyasztó azért követ el, mert a nyomorultnak nincsen elég pénze és valahonnan kell szerezni, és onnan szerez, ahonnan tud, olyan fajta bűncselekménnyel, amilyennel tud; a másik fajta pedig a következménybűnözés, ez a kábítószer hatása alatt elkövetett bűnözés. Ezek közül egyik sem az, amit a kereskedelem legalizálása vagy nem legalizálása befolyásol, kizárólag a szerek hatása befolyásolja mind a kettőt. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert ez valóban egy minőségében más lényegi elem - ez az én megítélésem.
Ami a vitát illeti: úgy gondolom, hogy nagyon sok kitűnő gondolat fogalmazódott meg. Szívem szerint Pusztai Erzsébet képviselőtársamnak egy mondatát idéztem volna pontosan, ha itt ülne most, de mivel nincs már itt, csak szabadon teszem ezt meg. Ő azt mondta, hogy nem az az érdekes, mit tudunk adni a gyerekeknek, és azt mondjuk, hogy ne tedd, vagy ezért nem jó vagy azért nem jó, hanem hogy hogyan tudjuk kezelni az emberi kapcsolatokat ebben a tárgykörben. Azt hiszem, itt rávilágított a lényegre, a megelőzés lényegére, amely valójában a viselkedésmodell kialakítását jelenti. Ez lehet a cél a megelőzésben.
No persze hozzáteszem azt is, hogy mint eseti bizottság, bár szívesen tettük volna, hogy akár a jogi részt tartalmában, minőségében vagy alaposságában jobban kifejtsük, szívesen tettük volna ugyanezt akár az egészségügyi részre vonatkozóan - amibe bizonyos értelemben beletartozónak érzem a megelőzés egy részét is, de ez azért belenyúlik az oktatásba, a családpolitikába és más egyebekbe is -, de ugyanilyen értelemben akár a rendőrségi vagy a vám- és pénzügyőrségre vonatkozó részt is. Mindegyik közel állt a szívünkhöz, viszont be kell látni, hogy mindenféle műnek vannak terjedelmi korlátai, tehát úgy gondoltuk, hogy nagyjából ez az az esszencia, ami jól reprezentálja a lényeget.
Úgy gondolom, hogy mivel abban nem volt vita, hogy a jelentés alapos, ezért a munkának ezt a részét elégedettséggel tudomásul vehetjük.
Ami a konkrétságát illeti: úgy gondolom, hogy mindkét oldalról érte megjegyzés, volt, aki azt mondta, hogy kicsit túllóg azon, amit egy parlamenti bizottságnak kell tennie, tehát például ne mondjuk meg a kormánynak, hogyan intézkedjen; mások meg azt kérték számon rajta, hogy nem elég konkrét, miért nem mondja meg adott esetben nemcsak azt, hogy mit kellene tenni, hanem amit már tulajdonképpen megtett, annak az eredményeiről is miért nem számol be. Úgy gondolom, hogy ebben is valahol egy arany középutas helyzetet sikerült elfoglalni.
Ami az előrelépést illeti, és ezen van vita, hogy mi legyen az a munkaforma, ami jó, hozzá szeretném tenni: úgy gondolom, hogy a bizottságban mindnyájunknak az a véleménye, hogy mindegy, hogyan hívják, az is mindegy, hogy hol van, ha azok a hatáskörök és lehetőségek megvannak, ami ennek a kellő operativitását biztosítja, akkor bármilyen kompromisszumra készek vagyunk. Ha valaki azt meg tudja mondani, hogy vannak arra garanciák, hogy ugyanaz a bizottság, amely hat éve ténykedik, és arra volt képes az egymás közti koordinációban, hogy esetenként pereskedtek a koordinálásra kényszerülő felek - tehát ha valaki ezt meggyőzően tudja bizonyítani, hogy ez akár olyan módon is megreformálható, hogy kitűnően fog működni a jövőben, akkor ezt a magam részéről mindenképpen támogatom, de úgy gondolom, hogy a bizottságban is támogatásra kerül.
Amit még szeretnék kiemelni: érződött a felelősség, a tenni akarás valamennyi képviselőtársunk hozzászólásából, de én elmondtam, és komolyan is gondolom, hogy nem hiszem, hogy bárkinél ott van a bölcsek köve és tudjuk a megoldást. Nagyon jó volt a vita, hiszen végre talált a parlament egy olyan témát, ahol mindenki felelősséggel akar tenni - igaz, még nem ugyanazt akarjuk tenni, de bízom benne, hogy mire a részletes vitának is vége lesz, addigra ugyanazt akarjuk majd tenni.
Azzal szeretném befejezni, hogy úgy gondolom, a mai napnak egy tanulsága volt: maga a jelentés a képviselők elismerését váltotta ki, és abban is egyetértés van, hogy ez az egész kábítószerügy úgy, ahogy eddig ment, a jövőben már nem mehet így tovább.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
