TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két, a magyar vállalkozók szempontjából fontos törvényjavaslat általános vitáját folytatjuk most. Különösen szeretném felhívni az önök és a közvélemény figyelmét a kamarai törvényre. Nagyon lényeges ez a törvényjavaslat. Elsősorban két szempontot szeretnék az érdeklődés középpontjába állítani.
Az első: az, hogy a magyar vállalkozói szektor hogyan képviselteti magát, hogyan tárgyal a kormánnyal, hogyan vesz részt közfeladatok megoldásában, hogyan vállal át közfeladatokat a társadalom nevében, bonyolult, a világon nem egységesen megoldott kérdés. 1994-ben a magyar parlament hosszú vitát folytatott arról, hogy a német vagy az amerikai, angolszász rendszert vegyük-e át. A magyar parlament jelentős többséggel végeredményben úgy döntött, hogy a német kötelező kamarai tagság alapján szervezi meg a vállalkozók és a kormány együttműködését. Az érvek és az ellenérvek elhangzottak, és a vita alapján politikai döntés született.
Miért emelem ezt ki? Azért, mert fontosnak tartom, hogy egy ilyen jelentős kérdésben a korábbi ciklusban megfogalmazott és elhatározott döntés kormányváltás után egy második ciklusban érvényben maradjon. A most módosításra kerülő kamarai törvény ennek a folyamatnak egy nagyon érdekes és nagyon fontos állomása. Nem lehet a magyar közigazgatásban az állami szervek és a választott szervek közötti együttműködés kérdésében évről évre vagy akár ciklusról ciklusra változásokat hozni. A kialakult rendszer fejlesztése a parlamentáris demokrácia, egyáltalán a demokrácia előfeltétele. Úgy gondolom, az a törvénymódosítás, amit most tárgyalunk, ennek jó példája.
A második kérdés, amely ugyancsak a parlamentarizmus szempontjából kiemeli a kamarai törvény módosításának kérdéseit, azzal kapcsolatos, hogy az 1994-ben elfogadott törvény nagyon sok vonatkozásban nehezen volt végrehajtható, és hosszú ideig akadozott a kormány és a kamarák közötti egészséges együttműködés. Ez nem kívánatos és nem kellemes jelenség, de ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az életben nem mindent lehet könnyen és egy ütemben megvalósítani.
Miért gondolom, hogy erre fel kell hívnom az önök figyelmét? Azért, mert itt egy érdekes folyamatról van szó, amely folyamatban a Képviselőház, az Országgyűlés, az Országgyűlés gazdasági bizottsága fontos szerepet játszott annak érdekében, hogy ez az akadozó és sok szempontból nem folyamatosan fejlődő együttműködés jó útra térjen, és a problémák megoldódjanak.
(9.10)
Arra hívom föl a figyelmüket, hogy a kormány már körülbelül egy évvel ezelőtt, de mindenesetre több hónappal ezelőtt benyújtott egy kamarai törvénymódosítást, amelyet a parlament nem tartott általános vitára alkalmasnak, és kérte, hogy a kormány dolgozza át. Ez az új törvénymódosítás választ ad mindazokra a kérdésekre, amelyek a vállalkozók szempontjából, a köztestületi tevékenység szempontjából fontos, és ami a kormány és a vállalkozók közötti együttműködés előfeltételeit megteremti.
Melyek azok a kérdések, amelyekre gondolok, és amelyek lényegileg most megoldásra kerülnek? Az egyik ilyen, a törvényben még nem tökéletesen megoldott, de a törvényben kezelt kérdés a kamarai kötelező tagsággal járó tagdíjak ügye, a tagdíjak szabályozása, a tagdíjak felhasználási köre, és ezzel kapcsolatosan a fióklétesítmények tagdíjfizetésének és tagdíjfelhasználásának a lehetősége, amit az eredeti törvény nem szabályozott, most szabályozásra került. Méghozzá úgy került szabályozásra, hogy a kormányszervek és a kamarák között kompromisszum született, együttműködés alakult ki, és az együttműködés alapján, együttesen jó döntésre jutottak.
Fontos kérdés a közigazgatási feladatok ellátásával kapcsolatos törvényi keretek meghatározása is. Az új törvény ezt meghatározza, pontosan megmondja, hogy hogyan lehet a kamaráknak közigazgatási feladatokat átadni, meghatározza a feladatok legfontosabb részét, és meghatározza a további feladatok átadásának törvényi kereteit. Így egy hosszú ideje vajúdó kérdés ugyancsak megoldásra került.
Természetesnek lehet tekinteni, de ugyancsak szabályozásra került, és ez ugyancsak pozitívan értékelhető, hogy meghatározza a törvény, hogy a közigazgatási feladatok ellátásáért a kamarák díjat szedhetnek be, és így a közigazgatási feladatok ellátásának finanszírozása remélhetőleg ugyancsak megoldott. Azért használom a szót, hogy remélhetőleg, mert csak a gyakorlatban válik el, hogy pontosan meghatározott módon vagy további módosításokkal lehet a végleges megoldást megtalálni, de a megoldáshoz a keretet - és a törvénynek csak ez a feladata - a törvény biztosítja.
Nagyon lényeges kérdés az, hogy a vállalkozóknak, a vállalatoknak szabadságot ad abban, hogy a három gazdasági kamara között választhatnak, és így a kötelező tagsággal kapcsolatos kötöttségek bizonyos mértékig oldódnak. Amikor azt állítom, hogy ezekben a kérdésekben az előrehaladás a kamarák és a kormány közötti, időnként feszült kapcsolatrendszerben egy új szakasz kezdetét jelenti, nem állítom azt, hogy véglegesen minden kérdés, ami a kamarákkal kapcsolatban felmerült, tisztázott, és nem vár további tisztázásra.
Milyenek a még eddig megoldatlan kérdések? Úgy gondolom, hogy a kézműves kamara szempontjából nagyon fontos - és a vállalkozói körnek nem kis része az, ami a kézműves kamarához tartozik - a minimáltagdíj kérdésének a rendezése. Arról van szó, hogy nem a kamarákat egységesen, hanem a kamarák közül mind a hármat egyszerre kell olyan helyzetbe hozni, hogy a közfeladatok ellátására alkalmasakká váljanak, és ez a kisebb jövedelemmel rendelkező vállalkozások kamaráját, tehát a kézműves kamarának a helyzetbe hozását is megköveteli.
Tisztázatlan, de a parlament előtt van az a kérdés is, hogy milyen mértékben terhelje a kamarai tagdíj a vállalkozásokat. Mit lehet levonni? Hogy lehet elszámolni a kamarai tagdíjfizetést? Ma, amikor a társaságiadó-törvény kérdése is a parlament előtt van, az ott lévő és a személyi jövedelemmel kapcsolatos törvény módosításával kapcsolatban az ott lévő javaslatok együttes tárgyalása fogja tisztázni azt, hogy milyen mértékben tud az Országgyűlés, az állam, a kormányzat és a kamarák közötti harmonikus együttműködés kialakulni.
Én, aki most a szabad demokraták nevében beszélek itt az Országgyűlésben, nemcsak azt javasolom, hogy a törvényt fogadja el a Ház, hanem azt is, hogy ezekben a szabályozási kérdésekben az adótörvényekkel kapcsolatosan olyan módosításokat hajtson végre, amelyek a kamarák mozgáslehetőségét tisztázzák.
Az utolsó kérdés, amit a kamarákkal kapcsolatosan föl szeretnék vetni: a három gazdasági kamara mellett igen nagy számban jelentkeznek a szakmai kamarák, és a szakmai kamarák feladatai, közszolgálati feladatai nem egyértelműen tisztázottak. Valószínű, hogy ennek a tisztázására nem kerülhet sor a kamarai törvény, a három gazdasági kamarával kapcsolatos törvény megalkotásának időpontjában, de ezeket a kérdéseket is tisztázni kell, a szakmai kamarák működésének előfeltételeit és feladataikat, a feladatok végrehajtásához szükséges eszközök tárát ugyancsak törvényben kell tisztázni; erre most tisztelettel fölhívom az igen tisztelt Ház, és egyúttal a kormány figyelmét.
Az összevont vitában a kamarai törvény és az egyéni vállalkozásokról szóló törvény együttesen került a Ház napirendjére, együtt tárgyaljuk ezeket a kérdéseket. A két kérdés valóban össze is fonódik, hiszen az egyéni vállalkozásokról szóló törvény egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan regisztrálódnak az egyéni vállalkozások, és az egyéni vállalkozások, amelyeknek sajátossága, hogy igen mozgékonyak, újjáalakulnak, átalakulnak, megszűnnek, új vállalkozások formájában újra megjelennek, ma nincsenek megfelelően nyilvántartva.
A kamarák működése és az egyéni vállalkozások nyilvántartásának ügye az egyablakos nyilvántartási rendszerrel tisztázódhat, abban az esetben, hogyha a kamarák vállalják és végrehajtják azt a munkát, ami a folyamatos nyilvántartás megszervezését jelenti. A kamarák úgy ítélik meg, hogy erre föl vannak készülve, a törvény erre a kereteket megteremti, és úgy gondolom, hogy ebben egy jelentős lépést teszünk előre sok szempontból, mert a magyar társadalom megköveteli tőlünk, a gazdasági aktoroktól, a gazdaság szereplőitől, hogy világos és egyértelmű helyzeteket hozzunk létre.
Abban az időszakban, amikor a vállalkozások struktúrája ismeretlen és állandóan változik, a mértékekről kevés a pontos információnk, illetve az információk, amik rendelkezésre állnak, nem felelnek meg a valóságos helyzetnek, addig a társadalom és a gazdaság együttműködése zavaros.
(9.20)
Én azért gondolom, hogy nyugodt lelkiismerettel mi, szabaddemokraták támogathatjuk és támogatjuk is az egyéni vállalkozásokról szóló törvény elfogadását, mert egy olyan nyilvántartási rendszert hoz létre a vállalkozók köréről, amely a gazdaság fellendülésének, az egyéni vállalkozók gazdasági tevékenységbe bekapcsolódásának, integrálódásának, szerves részévé válásának - ezen vállalkozói körnek a gazdaság egészében - fontos elemét fogják szolgálni.
Köszönöm figyelmüket, és összefoglalva mindkét törvénynek nemcsak fontos vitaanyagként az általános vitára alkalmasságát, hanem az elfogadását is javasolom. Néhány kérdésben a részletes vita folyamán módosító indítványokat fogunk előterjeszteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
