VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés tegnap kezdte meg a gazdasági kamarákról, valamint az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslatok együttes vitáját. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt egyetért mindkét törvényjavaslat módosításának szükségességével, valamint ezekkel a célokkal.
A két törvényjavaslatban az a cél fogalmazódik meg, hogy a gazdasági kamaráknál kerüljön sor a közigazgatási feladatok átadására a kamarák számára, míg az egyéni vállalkozásokról szóló törvénynél a legfontosabb módosítás az egyéni vállalkozói igazolvány kiadása a kamarák által. Ez a kérés régi kérése, követelése volt a gazdasági kamaráknak, a kormánynak pedig régi ígérete volt, hogy ezeket a működési funkciókat, ezeket a feladatokat át fogja adni a kamaráknak.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt korábban is és most a piacgazdaság alapintézményeinek tekinti a gazdasági kamarákat. Olyan alapintézménynek tartjuk a kamarai testületeket, mint a Versenyhivatalt, a Fogyasztóvédelmi Igazgatóságot vagy akár a tőzsdét, hozzátartoznak egy normálisan és jól működő piacgazdasághoz.
Továbbra is fontosnak tartjuk azt, hogy a kamarák működése előmozdítsa a gazdaság szükséges fejlődését. A kamarák lehetőleg vegyenek majd részt a piaci magatartás tisztességének kialakításában, ennek az elérésében, segítsék az érdekérvényesítést, és segítsék azt, hogy a gazdaság működésével kapcsolatos közigazgatási feladatok ellátásra kerüljenek.
A gazdasági kamarák 1995. január 1-jétől kezdték el működésüket, így természetesnek tartjuk, hogy a kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény időközben most már módosításra szorul. Módosításra kell hogy szoruljanak, hiszen működőképes kamarákra van szükségünk ahhoz, hogy a piacgazdaság normális működésére lehetőség teremtődjön.
Azonban el kell mondanunk azt is, hogy 1995-ben a kamarák igen nehéz körülmények között kezdték el munkájukat. Nehéz körülmények között kezdték el munkájukat, és nem azért, mert a kamarákra vonatkozóan a kormányprogram nem tartalmazott semmilyen előírást, nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ettől a kamarák még működhettek volna jól is, bár fontosnak tartjuk azt, hogy a kormányprogram nem kívánt ebben az értelemben jelzést adni a vállalkozások számára, nem kívánt a kamarák számára üzenni azzal, hogy a gazdaság államtalanításában a kormány számít a kamarákra. Utólag tehát csak sajnálni lehet, hogy az államháztartási reformnak az a része, amikor az adófizetők pénze helyett a szolgáltatást igénybe vevők befizetései finanszíroznak meg közigazgatási feladatokat... - erre nem került sor.
Működési nehézségről azért lehetett beszélni 1995-ben, mert egyrészt a tisztázatlan jogi problémák mellett a kamaráknak több olyan problémával kellett megküzdeniük, amelyek a finanszírozásból adódtak. Egyrészt megoldatlan volt az elhelyezésük. Néhány kamaránál ez a mai napig is az, bár a kamarák többsége saját erőből ezt a kérdést megpróbálta rendezni.
Az alapvető gond azonban, azt hiszem, az volt, hogy a kamarák 1995-ben olyan körülmények között kezdték el a működésüket, amikor a működés finanszírozásához a kormány a korábbi ígéretét nem tartotta meg. Ezt azért nem tartotta meg, mert - mint tudjuk - 1995 márciusában az a restrikciós csomag, amely az állami kiadások nagyarányú visszafogását irányozta elő, érintette a gazdasági kamarákat is.
A Bokros-csomag szinte lebénította az induló kamarákat. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara harmadik küldöttközgyűlésének a megállapítását: "Mindez felkészületlenül érintette a kamarákat, és gyakorlatilag hónapokkal késleltette, visszavetette a szervezeti rend és a kamarai munkavégzéshez szükséges infrastruktúra kiépítésének folyamatát." A kamarák tehát tisztában voltak azzal, ha el kívánják látni a különböző rájuk testált funkciókat, akkor - ha ehhez nem kapnak segítséget, legalább az induláshoz - mindenképpen szükséges már 1995 folyamán kivetniük a kamarai tagdíjakat.
A vállalkozók nagy többsége tehát előbb találkozott a kamarai tagdíjak befizetésére szolgáló csekkekkel, mint azzal a ténnyel, hogy a kamara valamilyen szolgáltatást tud nyújtani ezért cserébe.
Azt gondolom, hogy ez nyilvánvaló károkat okozott a kamarák megítélésének. Az új kamarai rendszer létjogosultsága kérdőjeleződött meg ekkor, és a vállalkozók egy jelentős részében kamaraellenes hangulat alakult ki ennek következtében. Ráadásul a kormány ezzel megsértette azt az alapelvet is, hogy a kamarai rendszer felállítása nem jelent többletterhet a vállalkozók számára. Ez igenis többletterhet jelentett, ezek a terhek a vállalkozók számára kerültek áttételre.
Egyébként ugyanez volt a helyzet azzal a kormányrendelettel is, amely a kamarák elhelyezéséről döntött. Ez a kormányrendelet egyszerűen nem volt alkalmas arra, hogy a kamarák elhelyezését megoldja. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara már előbb említett közgyűlése beszámolt erről az áldatlan állapotról is.
A kamarák egy részének ma is megoldatlan az elhelyezése, mint említettem az előbb, egy jelentős részük saját erőből, a kamarai tagok tagdíjából próbálta ezt a kérdést rendezni.
Mi tehát úgy véljük, mindenképpen szükséges, hogy a kormány elhagyja ezt a bizalmatlanságot a kamarákkal szemben, hiszen ha a politika bizalmatlan a kamarai testületekkel szemben, akkor joggal lehet a vállalkozó is bizalmatlan azokkal a kamarákkal, amelyeknek a tagja. Fel kell tehát számolni ezt a bizalmatlanságot, és a kormánynak sokkal erőteljesebben kell átadni azokat az állami funkciókat a kamarák számára, amire az elmúlt három évben igazából nem került sor.
A konkrét módosításokra térve: a Fidesz-Magyar Polgári Párt üdvözli azt a módosítást, amely a vállalkozói igazolványok kiadását jelenti. Úgy gondoljuk, hogy a kamarai jogkörök átadásának ez egyik fontos eleme, de nem egyetlen eleme. Az egyéni vállalkozók egyablakos rendszerének a megteremtése, úgy gondoljuk, főleg a kezdő egyéni kisvállalkozók számára egy jelentős könnyítést fog nyújtani, megkönnyíti azt a hosszas utánajárást, amit ma egy vállalkozónak el kell végeznie ahhoz, hogy egyáltalán el tudja kezdeni a vállalkozását. Úgy gondoljuk, ez rengeteg fáradságot, utánajárást spórol meg, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez bizony pénzbe fog kerülni. Pénzbe fog kerülni, és elsősorban azoknak a kamaráknak a számára, amelyek ezeket az igazolványokat majd ki fogják adni.
Rengeteg olyan funkciót kíván áttestálni a kamarára ez a törvényjavaslat, amelyek a számítógépes rendszer fejlesztését, a különböző értesítések ellátását a kamarákra testálják. Ezeket bizony a kamaráknak kell megfinanszírozni. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslatban szereplő 180 napos határidő és az egyéni vállalkozásoknál a július 1-jei határidő talán elegendő lesz arra, hogy az önkormányzatok részéről is megtörténjen az az átadás, amely a kamarák számára a munka ellátáshoz mindenképpen szükséges.
A kamarai tagdíj kérdése: az előbb említettem, hogy az egyéni kis- és középvállalkozások legnagyobb részének ellenszenve éppen amiatt van a kamarák irányában, mert ez a kamarai tagdíj hamarabb került befizetésre, mint ahogy a kamarai szolgáltatás megjelent volna.
(9.30)
Hogy mekkora összegről van szó, azt az 1996-os statisztikai adatok tartalmazzák: a tagdíjbevételek körülbelül 5 milliárd forintos összeget tettek ki, a vidéki szervezeteknél ebből 3 milliárd forintot, a budapesti szervezeteknél pedig körülbelül 2 milliárd forintot fizettek be a tagok a kamaráknak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara területi kamarái 1996-ban 2,9 milliárd forint tagdíjat fizettek be. Ez a hozzá viszonyított - 373 ezer fős - taglétszámhoz viszonyítva is magas összegnek tekinthető. A benyújtott törvényjavaslat ezt a kérdést végre olyan irányban is módosítja, amely a vállalkozások jelentős számának bizonyára kisebb tagdíjat vagy költségkímélést jelent.
A törvényjavaslat azt a célt fogalmazza meg, hogy a tagdíjat a helyi iparűzési adó mértékének 25 százalékában kell limitálni. Ezt mi helyesnek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy akkor beszélhetünk jól működő kamarákról, ha ezek a kamarák minél kevesebb terhet rónak a saját tagjaik számára. Ezért a Fidesz helyesnek tartja ezt, és úgy gondoljuk, hogy ne nőjön ez a mérték, sőt, ha mód és lehetőség van rá, akkor ezt a mértéket talán még csökkenteni is lehet. A Fidesz tehát ebben a kérdésben a kamarai tagdíjak csökkentése mellett teszi le a voksát.
Az adóból való levonhatóság kérdése: A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről Sümeghy Csaba képviselőtársunk nyújtott be arra vonatkozóan törvénymódosítási javaslatot, hogy a kamarai tagdíjak levonhatók legyenek az adóalapból, de erre, sajnos - a kormánypárti többség nem támogató szavazata miatt -, nem került sor. Úgy gondoljuk - egyetértve az előttem szóló Tardos Márton képviselő úrral -, hogy ebben a kérdésben addig, amíg a kamarák nem tudnak széles körű funkciót ellátni, nem tudnak a tagjaik számára alapvető szolgáltatásokat biztosítani, erre a könnyítésre mindenképpen szükség van.
Szeretnénk, ha a törvényjavaslatba bekerülne egy olyan minimummérték is, amely a kamarai tagdíjak alsó limitjét határozná meg. Úgy gondoljuk, hogy különböző típusú és méretű vállalkozások szerepelnek a gazdasági kamarákban. Elsősorban a Magyar Kézműves Kamara az, amelynek a tagdíjai a kis- és középvállalkozásoktól kerülnek ki. Célszerű lenne, ha ennek a kamarának a működése is kiszámítható és biztosabb alapokra kerülne.
Végül szeretnék szólni a tagkör-elhatárolás kérdéséről, hiszen ez is szerepel a benyújtott törvényjavaslatban. Helyesnek tartjuk azt a törvényjavaslatban megfogalmazandó célt, hogy a különböző gazdasági kamarák között ne legyen állandó vita annak ügyében, hogy kinek milyen tagköre van. Úgy gondoljuk, hogy helyes az a cél - és bizonyos szempontból a jogbiztonságot is szolgálja -, hogy kamarák biztosabb tagkörrel tudnak számolni, és nem alakul ki vita sem a tag és a kamara, sem pedig a különböző társkamarák között.
Azt gondoljuk tehát, hogy ebből a szempontból helyes az a módosítás, hogy ötévente csak egy alkalommal kerülhessen sor egy vállalkozói tag esetében arra, hogy kamarai tagságot változtasson. A Fidesz azonban javasolni fogja, és fontosnak tartanánk azt is, hogy a tag esetében ilyen kamarai változtatásra csak akkor kerülhessen sor, ha a tag előtte minden tartozását rendezte a kamarával szemben. Nagyon jól tudjuk, hogy ezekre a kamarai tagcserékre ma általában akkor kerül sor, ha a vállalkozó sokallja egy kamarai testületen belül a rá kirótt tagdíjat, vagy pedig a kamarák élnek egymással szemben bizonyos csábításokkal. Szeretnénk, hogyha a jogbiztonság oldaláról is meg lehetne közelíteni ezt a kérdést, és a tagkör-elhatárolás kiszámíthatóbb működést teremtene meg a kamarák számára. Nem az a célunk, hogy különböző előnyökért egyes kamarák - nyilván egymással konkurálva is - egymás tagjait csábítsák el.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy véli, hogy ez egy fontos módosítás, amely ma előttünk szerepel. Ezzel a módosítással azonban még nem ér véget a kamarai funkciók átadása-átvétele. Több kamara is közzétette azt a listát, amely a különböző funkciók átvételét fogalmazza meg. Úgy gondoljuk, hogy ezek a listák alkalmasak lehetnek arra, hogy a kamarák és a kormány viszonya tisztázódjon, és a különböző állami funkciók - főleg a munkaerőpiac, a szakképzés és a különböző gazdaságfejlesztési alapok tekintetében - átadásra kerüljenek.
Összefoglalva tehát az állami funkciók leadásában egy fontos lépésének tekintjük e törvény tegnap és ma megkezdett vitáját. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes irány, és a kamarák erősítésére, a bizalmatlanság megszüntetésére mindenképpen szükség van. Azt is véljük azonban, hogy akkor működik hatékonyan a kamara, hogyha a saját tagjai számára szolgáltatni tud a vállalkozók számára pedig akkor lesz hatékony a kamara működése, ha ez egy alacsonyabb kamarai tagdíjban jelentkezik, és a kamarák számára nem a tagdíj-maximalizálás lesz a cél, hanem egy alacsony és finanszírozható tagdíj.
A Fidesz - mint említettem - eddig két alkalommal nyújtott be a problémák kezelésére törvényjavaslatot. Sajnáljuk, hogy a parlament többsége által ez mind a két alkalommal elutasításra került. Úgy véljük, hogy most, ezzel a módosítással lehetőség van legalább a kamarai problémák egy részének rendezésére.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
