DR. GÖTZINGER ISTVÁN
DR. GÖTZINGER ISTVÁN
DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Pusztai Erzsébet képviselőtársam elmondott felszólalására szeretnék reagálni azzal, hogy nagyon gyakran - csak másképp fogalmazva - hasonló dolgokat mondunk el.
Valóban, az egészségügyi hozzájárulás bevezetésénél bennünk is voltak fenntartások. De mi - valószínűleg az egész folyamatból kiindulva - sokkal jobban figyelembe vesszük, hogy itt nem játszik a kormány a számokkal, hanem az egészségügyi reform olyan kényszerekkel fonódik össze, amikor a kormány nem jókedvéből vezet be egy új, mondjuk, adónemet - ha önök szívesebben mondják adónak az egészségügyi hozzájárulást. Ha egyszer alapvetően fontos volt, hogy csökkenjen a járulékmérték, a 3 százalékpontos járulékmérték-csökkentést valahol ellensúlyozni kellett, valamilyen bevételt ebben a körben az egészségügy finanszírozására meg kellett teremteni.
Én úgy gondolom, talán az arányérzékkel van baj, amikor ezeket a dolgokat a képviselő asszony úgy állítja be, mintha a kormány mást sem tenne, csak egyfolytában szétzilálná az egészségügyet, különösen ennek az egészségügyi hozzájárulásnak a bevezetése történelmileg valami egészen kivételes dolog lenne. Hadd mondjak el egy rövid kis történetet: éppen a napokban volt 200 éve, hogy William Pitt, az akkori angol miniszterelnök - egy igen sikeres miniszterelnök, közel húsz évig volt miniszterelnök, és előtte pénzügyminiszter is - bevezette az óraadót. Ez azt jelentette, hogy a zsebórákat, a bim-bam órákat, a faliórákat megadóztatták.
Egy egész komoly apparátust kellett létrehozni, hogy kifigyeljék, kinek van órája, hogy el ne mulassza befizetni az adót. Ez olyan mértékű felháborodást váltott ki Angliában, hogy a kocsmákban gúnydalokat énekeltek a miniszterelnökről és erről az adózásról. A szövege még tán ma is ismerős: "Ha elvette a pénzed, elveszi a gatyád, és ha a gatyád elvitte, miért ne vinné el az inged?" - szóval hihetetlenül népszerűtlen volt.
De ha Anglia helyzetét, sőt éppen akkor az ő miniszterelnöksége idején már az Egyesült Királyság helyzetét megnézzük, amikor az államháztartás eladósodottsága körülbelül kétszerese volt az akkori GDP-nek, nemzeti jövedelemnek, tehát hogy micsoda kényszerek munkáltak egy ilyen utólag rendkívül ésszerűtlen és sikertelen adó bevezetésében, akkor azt, ami ma történik, vagy egy ilyen próbálkozás, hogy megpróbáljuk az egészségügy finanszírozását ésszerű alapokra helyezni... - mert nem ésszerűtlen az egészségügyi hozzájárulás bevezetése, mert ez arról is szól, hogy abban a szférában, ahol eltitkolják a jövedelmeket, ahol minimális jövedelemmel jelentik be a munkavállalókat, ott is fizessék meg legalább valamilyen arányos módon azt, amit az egészségügy rájuk fordít!
(16.40)
Ne csak azok viseljék az egészségügyi ellátás terheit, akiknek az adója, járuléka behajtható, és könnyen behajtható. Nagyon sok ésszerűség volt ebben a hozzájárulás-behajtásban.
Én azt mondhatnám még egyszer, hogy amikor ezekről a kérdésekről tárgyalunk, akkor az egész folyamatot, azokat a kényszereket, amelyek összefonódnak az egészségügy finanszírozásának és az egészségügy reformjának kérdésével, jobban figyelembe kellene venni. Talán valahol az arányérzékünk nem munkál bennünk eléggé, amikor ilyen súlyos szavakkal próbálja képviselő asszony a kormányt elmarasztalni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
