DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabad polgári társadalom, jól működő gazdaság elképzelhetetlen megbízható, naprakész, korszerű ingatlan-nyilvántartás, azaz hagyományos nevén telekkönyv nélkül. Az ingatlanjavak minden gazdasági rendszerben kiemelkedően fontos szerepet töltenek be. A gazdaság egészének volumenében igen jelentős értéket képeznek, és a személyi használatra szolgáló vagyontárgyak körében alighanem a legkiemelkedőbb értékeket hordozzák.
Ezek a jellemzők magyarázzák azt, hogy a mindenkori jogrendszerek - elsősorban a tulajdonszabadság és a szabad piacgazdaság elvén álló polgári jogrendszerek - megkülönböztetett figyelmet fordítottak és fordítanak az ingatlanok tulajdonlásával, birtoklásával és forgalmával kapcsolatos jogok védelmére. Ennélfogva alapvető jogi követelményként kezelik az ingatlanok, a rájuk vonatkozó jogok és más fontos tények pontos, közhitelű nyilvántartását és a nyilvántartás mindenki számára történő megtekinthetőségét, vagyis a megbízható tájékozódás lehetőségét.
Az államszocialista rendszer az ingatlanforgalom körét gyakorlatilag a lakás-, üdülő- és telektulajdon körére, emellett a zártkerti ingatlanok világára szorította le, egyéb ingatlanforgalomnak csak elvétett lehetőséget adva. Az ingatlanforgalmat a megszerezhető javak mértékének szűk körű korlátozásával fajlagosan is beszűkítette. A telekkönyv jelentősége ennélfogva az elmúlt évtizedekben csökkent, bár elsősorban a személyi használatú javak körében még így is kiemelkedő maradt. A rendszerváltozás felszabadította a gazdaságot az ingatlanforgalom szűkre szabott korlátozása alól, és ennek, valamint a piacgazdaság kiépülésének következtében az ingatlan-nyilvántartás visszanyerte a természetes súlyát és régi jelentőségét.
Mindez - és természetesen az ingatlan-nyilvántartással szembeni igények ugrásszerű megnövekedése - nagyfokú terhelést, kihívást jelentett és jelent a mai napig is az állam ingatlan-nyilvántartási tevékenysége számára. Telekkönyvi rendszerünket ezek a nehézségek felkészületlenül érték. Bár a telekkönyvi jog alapelemei az államszocialista viszonyok között sem voltak mellőzhetőek, a múlt század derekától fokozatosan kifejlődött cizellált telekkönyvi jog az államszocialista rendszer évtizedei alatt megkopott, a telekkönyvek tárgyi feltételei leromlottak, az ingatlan-nyilvántartásban dolgozók munkakörülményei egyre hátrányosabbakká, mára már nyomasztóvá váltak.
A rendszerváltozással megnövekedett terhelés - amit tovább növeltek olyan speciális feladatok, mint a kárpótlás vagy ennek nyomán az önkormányzati lakások nagyobb mértékű elidegenítése - az ingatlan-nyilvántartás területén tarthatatlan helyzetet alakított ki. A kérelmek elintézése az ország egyes részein, különösen a fővárosban évekre elhúzódik, ezért a nyilvántartások messze elmaradnak a naprakész helyzettől. Az érintett ingatlanok jogi állapota csak nehézkesen, bizonytalanul vagy éppenséggel sehogysem mérhető fel, illetve ismerhető meg, így a közhitelűség követelménye a valóságban nem érvényesül kellőképpen. Egyes helyeken rendszerré váltak a végeláthatatlan sorbanállások, sőt tumultuózus jelenetekre is sor került. Nem mindennapi feladattá vált a hiteles telekkönyvi szemlék beszerzése.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezeket a problémákat az elmúlt években folyamatosan szemmel kísérte, az áldatlan állapotokat kérdések és interpellációk sorozatában szóvá tette, és vissza-visszatérően sürgette azok megváltoztatását.
Tisztelt Országgyűlés! A XX. század végén e problémáktól függetlenül az ingatlan-nyilvántartás korszerűsítése elválaszthatatlanná vált a számítógépes technika alkalmazásától. Az említett nehézségek még inkább kiemelik a számítógépes adatfeldolgozásra való áttérés jelentőségét.
Ezt már a korábbi konzervatív kereszténydemokrata kormányzat is felismerte. Az Országgyűlés még az Antall-kormány előterjesztése alapján elfogadta az 1994. évi V. törvényt, mely elrendelte az ingatlan-nyilvántartás átállítását az elektronikus gépi feldolgozásra. Ugyanakkor megindult a számítógépes nyilvántartásra történő áttérés folyamata. Ma már legalábbis részleges tapasztalataink vannak a számítógépes adatfeldolgozás és nyilvántartás működéséről. Ezekről a tapasztalatokról később szólok.
A kormány az előttünk fekvő törvényjavaslat szükségességét azzal indokolja, hogy az ingatlan-nyilvántartás technikai feltételeinek modernizációja mellett szükségessé vált a hatályos joganyag felülvizsgálata is. A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indoklás a javaslat alapkoncepcióját abban jelöli meg, hogy az új törvény a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakítását követő idő szabályait foglalja majd magában. Erre utal egyébként a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése is, amikor úgy fogalmaz, hogy "Ez a törvény a gépi adatfeldolgozásra átállított ingatlan-nyilvántartás szabályait határozza meg". Az indoklás az új törvény szükségességének indokai körében új jogintézmények megjelenésére is hivatkozik, mint például önkormányzati tulajdon, állami tulajdonú ingatlanok kezelésének szabályváltozásai, jelzálogjog újraszabályozása.
Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita tárgyát a törvényjavaslat szükségességének, indokoltságának és alapelveinek vizsgálata képezi elsősorban. Így nekünk is arra a kérdésre kell legelőször válaszolnunk, hogy az elhangzott indokok valóban szükségessé teszik-e egy új törvény megalkotását. Az ingatlan-nyilvántartás halaszthatatlan korszerűsítéséről, az elektronikus gépi adatfelvételre történő áttérésről - mint már említettem - az 1994. évi V. törvény intézkedik, mely egyébként az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejű rendeletet számos ponton módosította.
Vitathatatlan, hogy az ingatlan-nyilvántartás eljárási rendjében az elektronikus adatfeldolgozás további részletszabályok megalkotását teszi szükségessé. Ugyanakkor azonban maga a javaslat sem kíván változtatni az ingatlan-nyilvántartás eljárási rendjének lényegén. Az előttünk fekvő javaslatot tanulmányozva láthatjuk, hogy a törvényjavaslat a telekkönyvezés valamennyi korábbi alapelvét megőrzi. Így megtartja a klasszikus telekkönyvi elveket - mint például a közhitelesség, nyilvánosság, a rangsor elve, az okirati elv -, és fenntartja az újabb keletű megoldásokat is, mint a földnyilvántartás egységességének elve. A javaslat tanulmányozása során azt is láthatjuk, hogy az egyes elveket kibontó részletszabályok kisebb eltérésektől eltekintve ugyancsak megegyeznek a korábbi megoldásokkal.
Félreértés ne essék, mindezt nem a javaslat hibájaként említjük, ellenkezőleg: örvendünk annak, hogy a tisztelt kormány nem esett a mindenáron való újítás hibájába, hiszen a telekkönyv elvei és szabályai Magyarországon több, mint másfél évszázad óta kipróbált szabályok, melyek mindenkor jól betöltötték funkciójukat. Külön pozitívumnak tartjuk a miniszteri indoklásban őszintén beismert azon megállapítást, hogy "az ingatlan-nyilvántartás korszerűsítése" kifejezés megtévesztő is lehet, mivel e korszerűsítés valóságos célja a klasszikus telekkönyvi eljáráshoz, a telekkönyvi eljárás garanciáihoz történő visszatérést jelenti.
A kérdés csupán az, hogy ha a számítógépes nyilvántartásra való áttérés törvényi alapjait már egy más törvényben megteremtettük, ha az elektronikus adatfeldolgozás csupán kisebb módosításokat igényel az eljárási szabályokban anélkül, hogy az eljárás tartalmi lényegén változtatást lehet eszközölni, ha az ingatlan-nyilvántartás alapelvei változatlanul maradnak, csupán néhány új jogintézmény jelent meg, melyek egy része a régi telekkönyvi joghoz való visszatérés irányába mutat, akkor van-e szükség egy teljesen új ingatlan-nyilvántartási törvényre. Nem lennének-e megoldhatók ezek az újítások és pontosítások egy átfogó törvénymódosító novella megalkotása révén?
Az elektronikus adatfeldolgozást illetően látnunk kell, hogy az elektronikus gépi adatfeldolgozás nem tartalmi, hanem technikai kérdés, mégpedig az eszközök, a műszaki és tárgyi feltételek korszerűsítésének kérdése.
(19.20)
Olyan változást jelent, mely a telekkönyv, az ingatlan-nyilvántartás technikáját, nem pedig elveit, tartalmát és nem lényegi szabályait változtatja meg. Az új jogintézmények pedig részben már korábban megjelentek - mint például az önkormányzati tulajdon -, és a miattuk szükségessé vált szabálymódosításokat már az 1994. évi V. törvény elvégezte, részben olyanok, melyek további egyszerű törvénymódosításokkal az ingatlan-nyilvántartásba beépíthetők lennének.
Az ingatlan-nyilvántartási törvény vajúdásának időszakában ismereteink szerint felmerült egy olyan alapkérdés, melynek adott irányú eldöntése valóban új törvény megalkotását tette volna szükségessé. Ez pedig az, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a hagyományos értelemben vett telekkönyvet és az eredeti kataszteri földnyilvántartást a régi megoldást helyreállítva válasszuk ismét külön, és a hagyományos telekkönyvezést illesszük vissza a bíróságok peren kívüli tevékenységi körébe.
A kormányzat - nyilván az igazságügyi reform végrehajtása nehézségeit is mérlegelve - az elektronikus adatfeldolgozásra való áttérés folyamatát nem akarta ezzel a gyökeres szervezeti átalakítással megterhelni. Ezt most szerintünk is bölcsen tette, de ezzel elesett az az egyetlen komoly indok, amely egy teljesen új törvény megalkotását valóban mellőzhetetlenné tette volna.
Egészében a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy látja, hogy az ingatlan-nyilvántartás rendszerében bizonyos szabályok módosítására valóban szükség van, és azok az új elemek, amelyek a korábbi szabályozáshoz képest a törvényjavaslatban megjelennek, általában hasznosak. Ennek ellenére ezek a változások nem teszik indokolttá egy teljesen új törvény megalkotását, és az új törvénnyel megteremtődő pozitív változások megvalósíthatók lennének a hatályos törvényerejű rendelet módosítása által is.
Erről azért érdemes ennyit beszélni, tisztelt Ház, mert az a szerencsétlen helyzet áll elő - azt hiszem, a kormányzati ciklus alatt nem először -, hogy miközben a kormány egy méreteiben és terjedelmében indokolatlan kodifikációs pótcselekvésbe fog, nem fordít kellő figyelmet és energiát a telekkönyv mai gyakorlati problémáira.
Már említettem, hogy az ország egyes részein - elsősorban a fővárosban - rendelkezésünkre állnak a gépi adatfeldolgozásra történő áttérés első gyakorlati tapasztalatai. Nos, sajnálattal kell észlelnünk, hogy az áldatlan állapotok nem változtak meg lényegesen. A sorban állások nem szűntek meg, a telekkönyvi szemlék beszerzése most is nehézkes, a bejegyzési kérelmek java része változatlanul évek óta elintézetlen. Kérdőjelek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a konkrétan beállított gépek valóban kielégítik-e a legkorszerűbb követelményeket. A rendszer egészének működtetése még nem eléggé begyakorlott, és visszatérő panasz a nyilvántartások pontatlanságának megengedhetetlenül magas száma. Ez utóbbi körülmény a közhitelesség rovására megy, illetve a jogkereső közönséget időigényes utánjárásokra, irattanulmányozásokra kényszeríti, mely úgy mellesleg, az ingatlan-nyilvántartásban dolgozókra is külön teherként nehezedik.
Úgy gondoljuk, hogy ha reménykedhetünk is abban, hogy csak az új rendszerre való áttérés átmeneti nehézségeiről van szó, a kormánynak a mostaninál sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania arra, hogy ezeket a gyakorlati gondokat mérsékelje.
Tisztelt Képviselőtársaim! Súlyos hiányosságként említjük meg, hogy a kormány a javaslat mellé nem tette le a végrehajtási rendelet tervezetét. Így sok tekintetben a törvényjavaslat érdemi megoldásait sem lehet megfelelően megítélni. A hatályos 1972. évi 31. törvényerejű rendelet értelmezhetetlen volt a 27/72. MÉM számú rendelet nélkül. Az előttünk fekvő javaslat ugyan számos elemet tartalmaz azokból a szabályokból, melyeket korábban a tárca végrehajtási rendelete foglalt magába, de nem vette, és persze nem is vehette át annak teljes körét. Ahhoz azonban, hogy a törvényjavaslat valamennyi megoldását pontosan átláthassuk és értelmezhessük, szükség lett volna a tervezett jogi szabályozás egészének a bemutatására.
Tisztelt Képviselőtársaim! Már utaltunk arra, hogy a törvényjavaslattal megvalósítandó új jogintézményekkel általában egyetértünk. Üdvözöljük a ranghely jogintézményének visszaállítását, az öt évet meghaladó haszonbérleti jog feltüntetését, a bejegyzendő tények katalógusának bővülését, a bejegyzés alapjául szolgáló okirati kellékek szigorú meghatározását, a nyilvántartás megbízhatóságával kapcsolatos garanciákat.
Ugyanakkor kifogásoljuk, hogy a szövegezés a javaslat egyes részeinél vitatható jogértelmezési helyzeteket eredményezhet a hatályos szabályozáshoz képest. Újragondolandónak tartjuk a személyazonosító használatának kérdését. Hibája a javaslatnak, hogy a közhitelesség elvének terhére túlzott engedményt tesz. Sérelmezzük a jelentős jogkövetkezményekkel járó kézbesítési szabályok laza követelményeit is.
És még egyet hadd jegyezzek meg, ami a miniszter úr, azt hiszem, lassan már egy hónapja elhangzott expozéja során ütötte meg a fülemet. Lehet, hogy nem jól értettem, de úgy tűnt, hogy a kormány a törvény végrehajtási rendeletében - amit most itt hiányoltunk, hogy nem látjuk a tervezetét - a tulajdoni lap hagyományos szerkezetének feladására gondol. Lehet, hogy félreértés, de a törvény nem szabályozza, hogy a tulajdoni lap változatlanul három részre tagolódjék, és a miniszteri expozéban egy olyan fordulat volt, ami úgy csengett számunkra, hogy ebben is változást képzelne el a kormány. Nem látjuk át ennek szükségességét, és nem látjuk értelmét annak, hogy egy - ismételten mondom - százötven éves bevett telekkönyv-szerkesztési technika megváltozzon, de annak örülnék a legjobban, ha kiderülne, hogy valami félreértésről van szó. Mindesetre ezt azért hoztam külön szóba, mert ez a telekkönyvi jognak egy igen lényeges változása lenne.
Mindezek, amiket itt most érintettem - akár mint támogatandó kérdéseket, akár mint vitatott kérdéseket, részkérdéseket -, olyan említett kérdések, amelyek a vita későbbi folyamatára, a részletes vitára tartoznak.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt hangsúlyozza a teljesen új törvény alkotásának szükségességével szembeni fenntartásait, támogatja annak előremutató megoldásait, és közreműködik hibáinak kijavításában.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
