SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Tisztelt Elnöknő! Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egy hónappal ezelőtti expozé hatására nem írtam meg a beszédemet, hanem vártam, hogy mi történik közben, és meghallgathattam képviselőtársaim hozzászólásait is.
Azt kell mondanom, hogy az egy hónappal ezelőtt elhangzott expozé óta sok minden történt már ebben a témában is, ami miatt az elhangzottak egy része már aktualitását vesztette; néhány olyan dolog, ami az előttem szólóknál már elhangzott. Semmi másról nincs szó - és Salamon képviselőtársam ezt nagyon helyesen mondta -, az új törvény csak azt az átállást kívánja szabályozni, hogy hogyan és miként lehet manuális feldolgozásról számítógépes feldolgozásra átállni. Így is szól az indoklása is és azt hiszem, mindjárt az 1. §-a is a törvénynek.
Egy ilyen átállás nemcsak mechanikus, mint ahogy fölemlítették képviselőtársaim, hanem bizonyos minőségi változásokat is hoz, mert az új technika bizony új helyzeteket is teremt. Néhány ilyet próbálok mondani, hogy megvilágítsam, hogy szemléletileg mennyire más az, amikor ilyen eszközökkel dolgozunk, és nem a szokásos manuális rendben, jóllehet, a feldolgozott adatok köre és azok felhasználása is gyakorlatilag azonos.
Néhány ilyen példa: ha visszaemlékeznek képviselőtársaim, nemrég tárgyaltuk a cégnyilvántartásról szóló törvényjavaslatot, ami aspektusában hasonló törvény volt, hiszen arról volt szó, hogy a cégbejegyzéseket hogyan és miként kell számítógépes feldolgozásban intézni gyorsabban, közhitelesebben, szabályosabban. Ha visszagondolnak rá, hogy ott mik hangzottak el, a párhuzamot nagyon könnyen megtaláljuk, sőt azokat a hiányosságokat is megtaláljuk, amelyeket föl kívánok emlegetni ebben a törvényben.
Például: a gyorsaság. Nagyon helyesen említette minden előttem szóló felszólaló, hogy bizony, az ingatlan-nyilvántartásnál - a "gyorsaság" idézőjelben értendő, tehát: a "lassúság" - gazdasági veszteséget okoz minden résztvevő számára. Tehát az a lehetetlen állapot, hogy három-négy évig nem történik meg egy ingatlanbejegyzés, tűrhetetlen egy normálisan működő országban. Hangsúlyozom: normálisan működő országban.
(19.30)
Igen ám, de már az elmúlt hónapokban is hírt kaptunk arról, hogy komolyabb elmaradással már csak a budapesti, tehát a fővárosi ingatlanhivatal rendelkezik, hogy ott is körülbelül az elmaradás harmadát már az elmúlt hónapban, tehát a törvényjavaslat benyújtása óta feldolgozták, és minden esélyük megvan arra, hogy a törvény hatálybalépéséig, ami a tervezet szerint április 30-a lenne a jövő évben, addigra a teljes hátralékot feldolgozzák.
Nem is ez a kérdés, mert hiszen ebben valószínűleg hinnünk kell, hogy a felhalmozódott hátralékot szerte a megyékben és Budapesten is feldolgozzák április 30-áig. Én arról az állapotról beszélnék inkább jóhiszeműen, feltételezve, hogy hátralék már nincs, hogy attól kezdve, hogy működik a törvény, abban a formában, ahogy most beterjesztettük. Itt már a gyorsaság - és itt most a "gyorsaság" szót használom - lényegesen fontos, sőt, azt állítom, hogy sok esetben perc meg másodperc nagyságrendben is érdekes lehet, és emiatt az új törvényjavaslat, igenis, szükséges, mert ezt szabályozni szükséges.
Mi történt eddig, míg manuálisan dolgozták föl a tulajdoni lapokat? Sorba állt az ember néhány napig, vagy pénzért sorba állította rokonát, ismerősét, vagy megbízta az ügyvédjét pénzért, és valahogy kihozták a tulajdoni lapot, ami sokszor széljegyzésekkel két évvel ezelőtti állapotot tükrözött. Nem volt kizárva a lehetősége annak - most nem akarok persze konkrét esetet felhozni -, hogy hamis tulajdoni laphoz jussak, hiszen papírmásolatot kaphattam, arra bárki ráüthette azt a pecsétet, hogy ez most érvényes. Még önkormányzati képviselő koromban, sajnos, találkoztam hamis tulajdoni lappal, és az újságokból képviselőtársaim is értesülhettek hasonló esetekről.
Tehát amikor az új szabályozást be kívánjuk vezetni, ami számítógépes bázison történik, akkor mindezen hiányosságok kiküszöbölésére is gondolnunk kell. Nem elég tehát az, hogy nagyon gyorsan kívánom majd a tulajdoni lapot, és minden egyes változást ettől a rendszertől, hanem azt akarom, hogy abban az igen gyors, akár egyperces változásában is azonnal, közhitelesen a helyes adatot kaphassam. Ez már minőségi változás, ez már nemcsak egyszerű áttérés a manuális feldolgozásról a számítógépes feldolgozásra.
Hiányosságának tartom - és természetesen módosítókkal valahogy bele kell csempészni -, ami a cégnyilvántartásnál már benne volt, ezt most kénytelen vagyok felidézni, ott is én voltam az SZDSZ szónoka. Ott már a beterjesztett törvényjavaslat azt tartalmazta, hogy a cégbejegyzés pillanatában, tehát amikor az ügyfél az okiratokkal megjelenik a cégbíróságnál, abban a minutában be kell ütni a számítógépbe három fontos adatot: a cégnek a nevét, telephelyét és azt a személyt, aki jegyzi. Ezt azonnal be kellett ütni, két napja volt arra, hogy ezt hitelessé tegye, és 30, illetve 60 napos határidő állt rendelkezésre, hogy meghozza a határozatot.
Nem látom ugyanezt a megoldást ebben a törvényjavaslatban. Tudom azt, hogy a beterjesztő tárca eredetileg be kívánta tenni ezeket a módosításokat. Egy helyen ugyan megtaláltam - Kertész kollégám már, azt hiszem, a 45. §-ban megtalálta -, ahol legalább 30 érdekelt vagy legalább 30 önálló tulajdonra vonatkozó szabályozás. Ezen az egy helyen megemlítődik az, hogy milyen határidővel kötelesek bejegyezni, 90 nap, ha jól emlékszem, ami nonszensz. Amikor átállunk egy számítógépes feldolgozásra, akkor már az eddig elmondottak alapján is tűrhetetlen állapot lenne az, hogy 90 napig. Nem is értem, hogy mit lehet csinálni 90 napig, hogy eldöntsem azt, hogy ez most az a személy-e vagy sem, feltételezve, hogy a hátralék közhitelesen fel van dolgozva természetesen, tehát csak arról az állapotról beszélek.
Ezért használhatatlannak tartanám a törvényt, ha nem kapcsolódnának hozzá határidők. Nagyon el tudom képzelni azt, hogy a cégnyilvántartás szabályai itt is alkalmasak legyenek, hiszen bemegy az ügyfél vagy annak meghatalmazottja, az ügyvéd vagy a rokona, akárki, tehát aki meghatalmazott ebben az ügyben, és ott helyben a számítógépben, ha a személyazonosságot és a jogosultságot lehetett igazolni, rögtön bevezethető annak a jogi tranzakciónak vagy ténynek az átvezetése, amit meg szeretnék tenni. De csak az inicializálását kell jelezni a rendszerben, nem kell meghozni magát a határozatot és a jogi munkát elvégezni. Arra gondolok, hogy mondjuk, bemegyek egy szerződő partnerrel, hogy át akarom íratni az ingatlant, akkor a bemenetel pillanatában a partnerem meg az én személyazonosságom és jogosultságom igazolása után - ami kiderül a számítógépből, hogy az én tulajdonom-e vagy sem - csak azt kell jelölnöm, hogy szerződés bemutatása ellenében átírás van folyamatban, és akkor ezt jelzi, mondjuk, egy kóddal.
Fölsorol a törvénymódosítás maga 21 tényt és 11 jogi akciót, amit el lehet végezni ebben a rendszerben, tehát összesen 32 kódot kellene alkalmaznom ahhoz, hogy jelöljem, hogy milyen változtatást akarok. Nem is az az érdekes, hogy milyen kódot alkalmaztam, hanem az a tény, hogy abban a minutában, hogy az ügyfél megjelent, alkalmaztam valami kódot, mert az utánam következő kuncsaft, aki nem biztos, hogy becsületes szándékkal érkezik - mert hiszen enyém a tulajdon, nem az övé -, már azt fogja találni, hogy itt, kérem, folyamatban van valami, és emiatt a számítógépes rendszer blokkol vagy blokkolnia kellene.
Hogyha ez a gondolatmenet meghallgatásra talál, akkor látszik az, hogy a legfontosabb tények, meg az, hogy itt most valami történt az ingatlannal vagy történni fog, és ez egy kóddal jelölhető, lehetőséget ad arra, hogy egy apparátus nyugodt munkával a jogi munkát elvégezze. Nem tudom pontosan, mit kell még ilyenkor elvégezni, hiszen a 21 tény meg a 11 jogi tranzakció megítéléséhez, nem lévén jogászember, nem értek. De egy ilyen 30 napos, 60 napos, tehát a cégnyilvántartásban szereplő határidők valószínűleg elegendők lennének, hiszen ugyanarról a jogi munkáról van szó, itt egy cégről, ott egy tulajdonról lévén szó, hiszem én. De mondandóm lényege az, hogy valami konkrét szám szerepeljen úgy, ahogy ott szerepel a két nap a tranzakció azonnali rögzítésére, 30, illetve 60 aszerint, hogy milyen társaságról van szó.
Ha ugyanezt a gondolatot továbbviszem - mert abból indultam ki, hogy minőségi változásról van szó, és szükséges a törvényi szabályozás -, akkor még felemlítenék néhány olyan dolgot, amire nem is nagyon gondolhatott még a törvény beterjesztője, hiszen olyasmikről van szó, amik csak az utóbbi néhány hónapban felmerült lehetőségek.
Helyesen mondta Kertész képviselőtársam, miszerint majdnem mindenki csatlakozhat erre a rendszerre - a miniszter engedélyével mindenki, aki erre alkalmas -, viszont a törvény úgy szól, egyetlenegy rétegnek kötelező a csatlakozás: a közjegyzőknek. Ha visszaemlékeznek képviselőtársaim, a közjegyzők még a jelzálogtörvény kapcsán léptek be a képbe, és ott lett kimondva az, hogy kötelező nekik a számítógépes rendszerre való csatlakozás, érthető módon, hiszen ingóságra történő jelzálog-bejegyzés másképp el sem képzelhető, csak ha a számítógépes nyilvántartásra kötelezően kapcsolódik, és nem úgy, hogy tartja a kedve vagy sem. Tehát neki kötelező az önkormányzatnak, ügyvédnek, bíróságnak lehet, ott nem kötelező, ott lehet.
Az államtitkár úrnak az előbb ezt a történetet meséltem el, mert úgy kell egy törvényt megcsinálni, hogy ha én volnék a zsivány, hogy játszanám ki ezt a törvényt, vagy hogy tudnám kijátszani, és akkor aszerint kell a módosítót megcsinálni. Ha a közjegyző nem kapcsolódnék a számítógépes rendszerre, hanem telefonos kapcsolatban áll, de akár a számítógépes kapcsolatnál is megtehetem azt, hogy elmegyek egy balekkal a közjegyzőhöz, aki az ingatlanomra jelzálogként akar adni kétmillió forintot. Csak azért mondom így a konkrét példát, hogy mindenki értse. A közjegyző, mivel rákapcsolódott az ingatlanrendszerre, bejelentkezik - most tessék figyelni -, tehát bejelentkezik, mert kötelezően rajta van az ingatlanrendszeren - erre majd visszatérek még, hogy mit jelent a bejelentkezés -, megnézi, hogy mi a helyzet ezzel az ingatlannal, amivel én most jöttem. Igazolja, hogy kérem, ez Szász Domokos ingatlanja, és az az ember, akit magammal vittem, mivel a közjegyző mondta, hogy az ingatlan az enyém, fog rá adni kétmillió jelzálogot. Igen ám, elmegyünk ettől a közjegyzőtől. Miután ettől az embertől átvettem a kétmilliót, elköszönök, és a másik balekkal elmegyek egy másik közjegyzőhöz.
(19.40)
Tessék ugyanezt a jelenetet elképzelni: az a közjegyző is bejelentkezik az ingatlan-nyilvántartásba, ő is azt találja ott, hogy igen, Szász Domokosé az ingatlan, és a következő valaki is ad nekem kétmillió forintot, mert enyém az ingatlan, és a közjegyző előtt ezt meg tudjuk csinálni. Nem akarom folytatni, mert belátható időn, fél órán belül a harmadik közjegyzőhöz is el tudok menni, természetesen egy harmadik balek is kellene hozzá. Mindenesetre megvan a lehetősége. Ettől ez egy minőségi változás.
A mondanivalóm lényege - az, amire utaltam, hogy majd a lényege lesz -: a bejelentkezés. Mert ha kötelező a közjegyzőnek rácsatlakozni, akkor bizony a rendszernek azt érzékelnie kellene, hogy a kötelezően rácsatlakozott vagy pedig az akárki jelentkezett be éppen.
A mai megoldások úgy néznek ki, hogy jelszóval léphet be, akárhány jegyű PIN-kódja van, mint a mobil telefonnál, valami ilyesmivel szokás belépni. De nem zárható ki az az eset, hogy nyitva hagyta a számítógépét, a titkárnője meglátta a kódját, három nagy pofon hatására elárulta ezt a kódot. Számtalan változata van annak, hogy hogy és miként tudok hozzájutni egy ilyen kódhoz.
És most tessék elképzelni azt, hogy egy teljesen úgynevezett közhiteles helyzetben meg tudom csinálni - erről az előbb beszéltem - akár háromszor-négyszer egymás után is. Ergo: a törvényben is biztosítani kell egy olyan lehetőséget, ami most már technikai, hogy hogy és miképpen tudom elrendezni azt, hogy a bejelentkező közjegyző az ténylegesen a közjegyző legyen, hiszen csak 260-valahány ember jogosult erre az országban, nem több. Ezt kell megoldani törvényesen és technikailag is.
A másik, ami még fontosabb, hogy ez a közjegyző, éppen a jogosultsága folytán jelezhessen valamit a rendszerben, hogy nálam itt van két kuncsaft, ilyen és ilyen tranzakciót kíván csinálni, mert hiszen sok mindenféle lehet ez a tranzakció. Tehát igenis lehessen joga az arra jogosult személynek magában az ingatlan-nyilvántartásban nyomot hagyni arról a tranzakcióról, ami éppen akkor zajlik le, amikor nála bejelentkeztek. Ha ezt megengedi a törvény, és van rá törvényes védelem, akkor én már nem tudok a másik közjegyzőhöz elmenni és megcsinálni ezt a trükköt, mert amikor ő bejelentkezik, az én ingatlanomon azt a jelet találja, hogy valami intéződik éppen, és maga a számítógépes rendszer letiltja, hogy ezt megtegyem.
Eljutottam odáig, hogy csak akkor működhet egy ilyen kötelezően kapcsolódó egyszer - minden közhitelességével együtt -, ha az arra jogosult személyek, lett légyen az a 260-valahány közjegyző, az engedélyt kapott ügyvéd, a bíróság vagy az önkormányzat, jogosultságát egyértelműen igazodni tudja.
Olyan szerencsém volt, hogy másfél órával ezelőtt a menedékjogi törvénynél ugyanarra a következtetésre kellett jutnom, mint amire most jutok, hogy magyar találmányként létezik az ujjlenyomat-azonosítási rendszer. Nem ejtem ki a cég nevét, amely ezt kitalálta, de a világon összesen ötféle módszer ismeretes arra, hogy hogy és miként lehet élő személyt egyértelműen beazonosítani - az egyértelműség most ezer százalékot jelent természetesen. Az írisz, tehát a szem, a tenyér, a lábnyom, az ujjlenyomat és a gén. Az öt felsoroltból csak az ujjlenyomat alkalmas arra, hogy technológiailag megvalósítsuk. Hál' istennek Magyarországon megvalósították.
