BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány igen alapos, sokrétű, azt is mondanám, magával ragadó áttekintést hallottunk ma is nem is annyira a törvényről, mint inkább a törvény tárgyát képező szféráról. Ezért én nem ezeknek a sorát fogok szaporítani, hanem inkább - Brúszel Lászlóhoz hasonlóan - csak néhány megjegyzést fűzök a törvényhez, illetve a témához, talán még nála is rövidebben és szűkmarkúbban s ezzel egészítem ki azt, amit a többi szabaddemokrata felszólaló már elmondott a vitában.
Az a legfontosabb, hogy világosan lássuk, mi is a törvény tárgya. Mert nagyon sokan fogalmaznak úgy, hogy a civil szféra szabályozása, holott ennél szűkebb, tudniillik civil szervezet sokféle van. Ez a törvény arról szól, hogy melyek azok a közhasznú civil szervezetek, amelyek bizonyos állami kedvezményekben részesülnek, és ezeket az állami kedvezményeket csak jelzi, és más törvényekre bízza ezeknek a kedvezményeknek a pontos megfogalmazását. Hogy melyek a közhasznúak? Erre két dolgot mond. Egyrészt alkalmaz bizonyos általános kritériumokat, amelyekből azt tartom a legfontosabbnak, hogy nemcsak a saját tagjainak, hanem másoknak, a szervezeten kívülállóknak a javát is szolgálja a tevékenysége, s emellett alkalmaz egy felsorolást arról, hogy milyen tevékenységek kerülhetnek be ebbe a körbe.
Azt gondolom, ez a kettős meghatározás helyes. Ebből nagyon fontos következtetés adódik, és erre a következtetésre hívom fel a figyelmet. Ismétlem, nem minden civil szervezetre vonatkoznak ezek a kedvezménylehetőségek s ami a legfontosabb: a közhasznú és nem az önhasznú szerveződésekre vonatkoznak a kedvezmények. Ez azért fontos, hogy világosan lássuk, azok a nagyon fontos civil szerveződések, amelyek a saját tagjaik hasznát szolgálják és csak azoknak a hasznát szolgálják, magyarul: az érdekvédelmi szervezetek, a különböző fajtájú, rendű és rangú érdekvédelmi szervezetek nem tárgyai ennek a törvénynek, ennek a szabályozásnak - és ez így van rendjén. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a vitában felmerült és újra meg újra felmerül, hogy miért. Azért, mert ezeket a kedvezményeket azért adja az állam a szóban forgó szervezeteknek, mert ezek a szervezetek nemcsak, sőt nem is elsősorban saját tagjaik javát szolgálják, hanem a rajtuk kívülállókét. Tehát valamit valamiért alapon.
A másik kérdés: a vitában a törvény kialakítása során kezdettől fogva felmerülő és még mindig napirenden levő kérdés, hogy ki dönt. Ki dönt arról, hogy kik kerülhetnek a törvény hatálya alá és mi minden illeti meg őket. Azt gondolom, az egész törvénynek a lényege az, hogy szabályozzon egy szférát, amelyet a szabályozás révén elkülönít az államtól. Ebből a szempontból azt tartom nagyon jó megoldásnak, hogy két dolog szabályoz. Egyrészt a normatív szabályok, amelyek benne vannak a törvényben, másrészt a bíróság. Tehát nem a végrehajtó hatalom, annak valamilyen csápja, valamije, nem is valamilyen formában maguk a szóban forgó szervezetek, hanem a mindenkitől független bíróság. Ez a jó megoldás.
Ezt azért tartom nagyon fontosnak hangsúlyozni, mert nincs felügyelet, tehát nincs egy olyan állami, félállami szerv, amely egy korábbi tervezetben még volt, és ami gyakorlatilag lehetővé tett volna, akármennyire is tiltakozunk ez ellen, valamiféle önkényt, szubjektivitást stb.-t a szabályozásban. De az sincs, ami szintén felmerült és különböző nyílt vagy burkolt formában még ma is napirenden van a vitákban, hogy legyen valamiféle önszerveződés, valamiféle átfogó önszerveződés, amely szintén beleszól abba, hogy ki lehet tárgya a törvénynek és ki nem, és milyen módon lehet tárgya. Én azzal értek egyet, ahogy a jelenlegi törvény ilyesmit nem tartalmaz. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a meglevő civil szervezetek nem hozhatnak létre olyan önszerveződést, amilyet akarnak, amilyet kedvük tartja, csak azt tartom fontosnak, hogy az esetleg általuk létrehozott önszerveződésnek az állam a törvény révén semmiféle hatáskört nem ad. Az a javaslatom, hogy ez maradjon is így. Tehát bármilyen meglepő is, itt végig amellett érveltem, ami benne van a törvényben.
Végül még egy megjegyzéssel szeretném zárni. Azzal a megjegyzéssel, hogy szemléljük ezt az új szabályozást a szabályozások egész rendszerében, és ebből két dolog következik. Egy évvel ezelőtt mi bevezettünk egy új szabályt, amely szintén a civil szervezetek finanszírozását szolgálja, nevezetesen az egyszázalékos szabályozást. Ami azt jelenti, hogy megint csak az államtól függetlenül az adófizető polgárok a saját döntésükkel dönthetnek arról, hogy melyik szervezetnek, társadalmi szervezetnek, civil szervezetnek, egyebeknek mennyit juttatnak saját személyi jövedelemadójukból. Most megint bevezetünk egy szabályozást, egy kicsit másképpen, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy a közhasznú civil szervezeteknek az állam különböző kedvezmények formájában valamelyest hozzájárul a megélhetéséhez, a működéséhez, pénzzel.
A két szabályozás nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. Nem pontosan ugyanarra a körre vonatkoznak, másképpen vonatkoznak, de mindenképpen az a közös mondanivalójuk, hogy nem állami döntéssel, az államtól - mármint a végrehajtó hatalomtól - a döntést teljesen függetlenítve, megkönnyíti a törvényi szabályozás ennek a szférának a működését.
Ha ezt a két lépést megtettük, akkor most már igazán itt az ideje, legkésőbb a következő parlament kezdetén, hogy most aztán végképp eljussunk oda, hogy erre az Országgyűlés általi pénzosztogatásra most már remélhetőleg végképp nem lesz szükség. Mert akkor van értelme ennek a két lépésnek, az 1 százaléknak meg a nonprofit törvénynek, amit most megteszünk. Nem hiszem, hogy a jelenlegi Országgyűlés ezt már meg tudja tenni. De a következő Országgyűlésnek mindjárt az elején ezt a lépést szerintem meg kell tenni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
