DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még e késői óra ellenére is azt mondom, örömmel tölt el, hogy a közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat mégiscsak a parlament elé került, hiszen Hajdú-Bihar megyében több mint 1700 kisebb-nagyobb alapítvány és egyesület várja évek óta ennek az elfogadását. Ezekkel a szervezetekkel volt lehetőségem az elmúlt években a törvény-előkészítés különböző fázisaiban konzultálni, és mondhatom azt, hogy a parlamentnek benyújtott változatba már jórészt az ő véleményük is beépült, de ennek ellenére maradtak még vitatott kérdések.
Egyetértettünk abban, hogy áttekinthető, világos, esélyegyenlőséget biztosító szabályozásra van szükség, és hogy csak akkor lesz igazán jó a törvény - mondták -, ha a legkisebb szervezet is úgy érzi, hogy róla is szól, és az ő munkájának is elfogadottságot biztosít, ha bátorítja újabb közösségek létrejöttét, és nem veszi el azok kedvét, akik már most is nehezen igazodnak el a különféle szabályozók útvesztőiben.
Tisztelt Képviselőtársaim! A KSH felmérései alapján a civil szervezetek száma napjainkban 50 ezerre tehető. Figyelemre méltó, hogy az egyesületek tagsága eléri az 5,5 milliót, vagyis átlagosan minden második magyar állampolgár tagja valamelyik civil szervezetnek. Jellemző adat, hogy a lakosságtól származó adományok és befizetések elérik a nonprofit szektor bevételének 20 százalékát, amely nagyjából megegyezik az állami támogatások arányával, s remélhetőleg ez növekedni fog, annak megfelelően, ahogyan az állampolgárok teherbíró képessége és a szervezetek iránti bizalma is növekszik. Ezek a tények azt erősítik, hogy fontos törvényjavaslatot tárgyalunk, és az a társadalmi elvárás, hogy a civil társadalom szabad fejlődését szolgálja ez a szabályozás.
Néhány észrevétellel szeretném árnyalni a vitát.
Az egyik az oly sokat vitatott 26. § c) pontjának bővítését célozza. Bővítsük vagy ne bővítsük a tevékenységek körét? Ez a kérdés végigkísérte az előkészítés szakaszát. Én magam kezdetben egy komplex, a gyűjtőfogalmak általi meghatározást tartottam jónak, hiszen azt a szerteágazó tevékenységi kört, amelyet a civil szervezetek végeznek, lehetetlennek tartom a törvényben teljességében felsorolni. Sajnos a beterjesztett javaslat és a vita mégiscsak arra késztetett, hogy két területtel tovább szaporítsam a tevékenységi köröket.
Az egyik ilyen tevékenységi kör a több képviselőtársam által is javasolt rehabilitációs foglalkoztatás és munkaerő-piaci szolgáltatás. Az e területen működő civil szervezetek azokon próbálnak segíteni, akiket a munkaügyi központok már nem tudnak elérni, vagy nem tudnak számukra munkát biztosítani; sorstársaikkal szolidaritást vállaló álláskeresők egyesületei, melyek vállalják, hogy hátrányos helyzetű embereket átképeznek, hosszabb-rövidebb időre foglalkoztatnak. Ezek a civil szervezetek olyan emberekkel is szót értenek, állást szereznek részükre, akik nem keresik fel az állami munkaközvetítő irodákat, akiknek mentális gondozásra is szükségük van.
A civil szervezetek előnye abban van, hogy kis csoportokkal foglalkoznak, emberibb módon tudnak a hozzájuk fordulók gondjaival törődni. Személyes szolgáltatásaikkal hatékonyabban segítik elhelyezkedésüket. A foglalkoztatás egyik formája is lehet az állami feladatok átvállalása közhasznú munka keretében. A szociális szférában, a települések kommunális feladatainak ellátásában van ennek jelentősége.
Hiányolok egy másik fontos tevékenységi kört is a törvényjavaslatból, nevezetesen azt a kategóriát, ahová azok a szervezetek sorolhatják magukat, amelyek elsősorban a nonprofit szektornak szolgáltatnak információkat, speciális képzéseket. Hiányzik a területfejlesztés, ezen belül is a humán erőforrások fejlesztése vagy a városszépítő tevékenység, falusi turizmus.
Nem sorolja be a közösségfejlesztést, ami a helyi társadalom fejlődése szempontjából meghatározó, hisz képviselőként is tapasztalhatjuk, hogy a civil szervezetek milyen fontos összekötő kapocsként működnek az állampolgárok és a hatalom között. Fontosnak tartom, hogy felkészítsék az állampolgárokat a közös ügyek felvállalására, képviseletére, s hogy bemutassák az érdekérvényesítés technikáit, képessé tegyék az embereket arra, hogy problémáikat felismerve, bátran vállalják a megoldásokhoz vezető út bejárását is. Csak így érezhetik magukat otthon igazán a társadalomban.
A következő problémakör, amelyet érinteni szeretnék, a szervezetek működése és gazdálkodása. Tapasztaltam, hogy a támogatások odaítélése - országos és helyi szinten egyaránt -, a pályázatok hozzáférhetősége nem az esélyegyenlőség jegyében történik a legtöbbször. Egyetértek Csizmár Gáborral abban, hogy a javaslatban pontosítani kell a közfeladatok kihelyezésének szabályait, és el kell érni, hogy a civil szervezetek számára elérhető források nyilvánosak legyenek és minden érdeklődőhöz eljussanak.
Helyeslem, hogy a törvényjavaslat a privilégiumok megszüntetésére törekszik, s egységes kritériumrendszert kíván alkalmazni. De nagyon fontos, hogy olyan szabályozás szülessen a működésre és a gazdálkodásra, amelyet a legkisebb szervezet is teljesíteni tud. Ne vegyük el a kedvét annak a nyugdíjas természetjáró egyesületnek a működéstől, akik egy kockás iskolai füzetben dokumentálják a tevékenységüket, de a közös túrázás jelenti számukra az élet valamennyi örömét!
Úgy kell az adótörvényeket, a költségvetést alakítani, hogy a kiemelkedően közhasznú tevékenységet folytató szervezetek fejlődhessenek, hiszen csak jól felkészült és felszerelt alapítványok, egyesületek vehetnek át és láthatnak el eredményesen állami feladatokat. Itt említeném meg a személyi jövedelemadó 1 százalékáról szóló törvény módosításának szükségességét. Nagyszerű dolognak tartom, hogy közel 2 milliárd forintot ajánlottak fel az állampolgárok közhasznú célokra.
(22.40)
Bebizonyosodott, hogy szívesen fognak össze az emberek értelmes közösségi célok érdekében. Ennek szép példája például választókörzetemben, hogy a tócóskerti 4H Klub négyezer ember bizalmát élvezte egy uszodaépítési akcióban.
Az elmúlt évben ezzel a lehetőséggel az állampolgárok egyharmada élt, így a 2 milliárd forinton túl 1,6 milliárd forint bent maradt az állami költségvetésben. Civil szervezetekben fogalmazódott meg, hogy ezt a fennmaradó összeget szerencsésebb lett volna a civil szféra támogatására fordítani. Ez egy újabb gondolatot vet fel: kik dönthettek volna ezen összeg felhasználásáról? A megoldás egyik módja lehetne egy a civilek által választott grémium, mely nem csupán a forrás elosztásában, de információk eljuttatásában, képzésben, felkészítésben is sokat tudna segíteni.
Indokoltnak tűnik egy önigazgató szerv megalakítása. Megyénkben - mondhatni: úttörő szerepet vállalva - többször tettek erre kísérletet civil szervezetek. Sajnos, időről időre elhalt ez a kezdeményezés, mert valójában hiányzott az igazi funkciójuk ezeknek a szerveződéseknek és jogosítványuk sem volt, és - mondjuk meg őszintén - néha az ellenérdekeltség is okozta azt, hogy nem tudtak együttműködni.
Azt hiszem, ezen a területen is sokat adhat a törvénytervezet, elősegítheti olyan ernyőszervezetek megalakítását, melyek információval, tanácsokkal, konfliktuskezeléssel segítenék a helyi közösségeket. Ezek bázisán megszerveződhetne egy olyan köztestület, akár megyei szinten is, melynek jogosítványai lennének például érdekképviseletben, pályázati pénzek elosztásában.
Fontosnak tartom az erre irányuló módosítást és természetesen annak elfogadását is, hiszen az együttműködés szabályozásával megnövelhetnénk a civil szféra mozgásterét, erejét.
Úgy gondolom, az Európába vezető úton ez mindannyiunk közös feladata és felelőssége is. Reményeim szerint a végleges formájában ez a törvénytervezet ezt is erősíti majd és elősegíti.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
