DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr... (Közbeszólások: Elnök asszony!) Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a betegjogokat tárgyalja ez a törvénytervezet, azt hiszem, nem kellő súllyal vesszük figyelembe, vagy nem vesszük figyelembe azt, hogy itt tulajdonképpen egy ember életminőségéről van szó. Arról, hogy addig, ameddig ő él, meghagyjuk-e neki azt a reményt, hogy túléli a betegségét, vagy pedig nem.
Emögött a gondolat mögött kimondatlanul az feszül, hogy ha ő a halál, az életbefejezés közelségét megtudja, akkor módjában van végrendelkezni. Az orvos, amikor úgynevezett hiú reményt tár elé, esetleg ettől elzárja. De ez egy tévedés, mert sok egyéb módon lehetőség nyílik arra, hogy az orvos a beteggel valamilyen finom módon közölje, valamilyen ráutaló magatartással elérje azt, hogy ezt a végső aktust, ezt a jogi aktust végre tudja hajtani. Ezzel szemben egyikünknek sem lesz közömbös, amikor majd el kell hagyni ezt a földi életet, hogy az utolsó periódusban megvan számunkra a túlélés reménye, vagy pedig a fájdalommal és az elmúlással együtt járó szomorúsággal kell az utolsó perceket vagy netán utolsó hónapokat a halálra ítélés tudatában végigélni.
Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)
