HÁGA ANTÓNIA
HÁGA ANTÓNIA
HÁGA ANTÓNIA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A régi egészségügyi törvény negyedszázados, 1972-ben jelent meg. Azt kell mondjuk, hogy ez egy jó, korszerű törvény volt addig, ameddig a rendszerváltozás nem igényelt egy újabb rendelkezést. Ugyanis az azután eltelt időszak olyan társadalmi, gazdasági, jogi, etikai és tudományos változásokat hozott magával, amelyek már nem teszik lehetővé, hogy a '72-es törvény megfeleljen a mai társadalom és jogrendszer elvárásainak.
Ez a törvény akkor kerül benyújtásra, amikor a magyar lakosság egészségi állapota egy, a '60-as évek második felében kezdődő tendencia folytatásaként valóban katasztrofálissá vált. Hogy hű legyek szűkebb pátriámhoz: a VIII. kerületben a halandóság aránya azonos az iraki férfiak halálozási mutatóival. Akkor születik meg ez a törvény, amikor évekkel ezelőtt elkezdődött az egészségügy szerkezetének átalakítása, és egyre nagyobb hangsúly helyeződik a betegség megelőzésére, illetve a betegjogokra.
A parlament emberi jogi, vallási és kisebbségi bizottsága az előző időszakban, július 4-én megtárgyalta ezt a törvényt, és figyelembe véve annak emberi jogi vonatkozásait, általános vitára ajánlotta. Tette ezt azért, mert az egész törvény filozófiája az, hogy a cselekvőképes beteg eldöntheti a kezelés igénybevételét, és azt az orvos köteles megtenni a beteg egészségének megóvásáért, a beteg életének megmentéséért.
Azt gondolom, hogy eddig is jelen volt az emberi és betegjogok vonulata a jogi szabályozásokban, de törvényerőre nem emelkedett. Ez az újdonsága ennek a törvénynek. Mint évek óta emberi jogokkal foglalkozó politikusnak, illetve az emberi jogi bizottságnak unikális ez a törvény, és örömmel vette kezébe. Azt gondolom, nagyon jó és színvonalas vita várható ebből.
Tehát mint mondtam, az emberi jogi bizottság ezt megtárgyalta, egy ellenszavazattal és egy tartózkodással általános vitára ajánlotta. (Taps.)
