BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Én is nagyon fontosnak tartom, hogy erről a kérdésről az Országgyűlés vitatkozzon, még akkor is, ha a napirend előtti vitának a keretei erre nem mindig adnak lehetőséget. Nem értek egyet azokkal, akik az energiaipar privatizációját nemzetellenes bűntettnek tekintik. Én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy az energiaipar, az energiaszolgáltatás hatékonyságát javítja a privatizáció.
Örülök, hogy a vitában elhangzott: az egész koncepció nem 1994 után keletkezett; ezt még az előző Országgyűlés szavazta meg, ezt még az előző kormány terjesztette elő, és akkor az energiaipar privatizációjának nagy kérdéseiben, úgy néz ki, az Országház falai között konszenzus volt. Szerintem e konszenzus alapvetően egyetlen egy dologtól borult fel, hogy ma már egy másik kormány hajtja végre azokat a döntéseket.
Ennek a döntésnek és végrehajtásnak persze vannak tanulságai, és ezeket az Országgyűlés szakmai bizottságában - vagy akár a plenáris ülésen - érdemes is megvitatni. Nagyon sajnálom, hogy amikor ezekre a szakmai vitákra sor kerül - például az ÁSZ jelentését a számvevőszéki bizottság megtárgyalja -, akkor ellenzéki képviselőtársaim, akik ennek a bizottságnak tagjai, a bizottsági munkából nem veszik ki olyan hatékonysággal a részüket, mint a napirend előtti hozzászólásokból, tekintettel arra, hogy egyáltalán nem jelennek meg a bizottság ülésein.
Végül még egyszer szeretnék egy félreértést eloszlatni: ha állami tulajdonban maradna az energiaipar, akkor is a fejlesztéseknek egyetlen lehetséges forrása van, hogyha az energiaárak tartalmazzák a fejlesztéshez szükséges forrást. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a 8 százalék eszközarányos nyereség a privatizáció összefüggésében sok vagy kevés; egy biztos: ha állami tulajdonban marad az energiaipar, az áremelés akkor sem úszható meg, hiszen az államnak is modernizálnia kell ezt a szektort. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
